Milyen a jó tanár? (beszélgetés)
Nem biztos!
Minden széria megszakad egyszer!
Azért egy elszánt tanárt beküldenék egy olyan kis vidéki általános iskolába, ahol a nejem tanít.
Na ott aztán találkozhatna "érdekes arcokkal" és lehetne sikerélménye is! :))
56 gyerek fele SNI-s (papírja is van róla) a maradék felének meg nincsen még igazolása, csupán anélkül debil.
Ja és "színileg" is vegyes-felvágott az összetétel.
Legtöbbször a kérdést se értik, nem hogy a választ tudnák rá!
Fiam biológia tanára ötvenvalahány éves... bemegy az osztályba, hogy "akkor is tanítani fogok" ... a gyerekek imádják, a legjobban tanít. Meg is mondta, hogy tudatosan nem hagyja, hogy a megfásult kollégák elvegyék a kedvét... a gyerek meg olllyan amilyen, szereti őket. Voltam nála fogadóórán, azt mondta: "ez egy nagyon jó osztály, lehet tanítani, jó oda bemenni". A fiam az ő tantárgyát választotta egyik érettségi tárgynak, mintegy megtisztelve vele a tanárt, és nem mellesleg nyitva hagyva a kaput, hátha egyszer sportvonalra készül. :)
Igenis, hogy a mai gyerekek között is lehet JÓ PEDAGÓGUSNAK lenni! :)
Azon kevesek egyike, ami nem szakma, nem meló, nem munkahely, nem pénzkereseti forrás, hanem HIVATÁS!
Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell!
Valaki vagy alkalmas rá, vagy soha nem lesz belőle jó pedagógus.
Az ijedtségről egy történet jutott eszembe.
Volt 2 magántanulónk,rendőrségi ügyük is volt.Terem híján, a karbantartó műhelyében kellett tartanom az órát.Kezdő pedagógus voltam.A Toldit tanítottam,mikor az egyik diák,felkapott egy vasrudat,felém állt,és közölte:"Maga most vagy az enyém lesz vagy agyonütöm!"A kissé túlkoros diák,nálam kb.20 cm-rel magasabb,állt felettem.S nekem nyugodtan kellett rávennem,hogy üljön vissza tanulni.Sikerült.
Már 10 éve máshol tanítok,s azóta azt az iskolát bezárták.
Hasonlóan vélekedtem magamról.De mikor együtt érettségiztettem párszor az általad említett hasonló stílusú kolléganőmmel,rádöbbentem,nem vagyok rosszabb.A félelemtől leblokkoló gyerekek (s nemcsak az érettségi okozta stressz miatt),nem tudtak többet,mert látszott sokaknak az arcán a tantárgy iránti utálat(ezt a banketten el is mondták).Persze nyilván voltak-vannak kivételek,meg az osztályok összetétele sem egyforma stb.
Ne értékeld le magad!
Mitől kellene megijednie? A gyerekek viselkedésétől? Azoktól a helyzetektől, amik előfordulhatnak órán? Mire céloztál? Mert amúgy igaz,hogy fontos a tartás, a határozottság, csak konkretizáljunk kicsit, mikor, milyen helyzetben?
Ti pl. a tanár helyében mikor avatkoznátok be mindenképpen: hangosabb szónál? Káromkodásnál? Verekedésnél? Ha nincs felszerelése? Ha nem dolgozik a diák órán? Hogyan osztályoznátok azt a diákot, aki ugyan akar, de nem tud olyan jól teljesíteni, mint egy tehetségesebb, ám esetleg lustább diáktársa? Összemérnétek két diák tudását, vagy kizárólag önmagához hasonlítanátok (saját képességeihez, gyengeségeihez, erősségeihez, korábbi teljesítményeihez...stb.) osztályozásnál?
a kivétel eröösíti a szabályt. :) (bocsi, nem céloztam)
minél több a kivétel, annál eröösebb a szab´ly.
most átírjam Hajninénire, vagy akkor meg leszek tépve? :)
Te pedagógus vagy?
Jéééééé!
Nem is gondoltam volna.
Ezek egytől-egyig tökéletes feltételek.
Talán azért párat még hozzátennék.
- Nem félhet, nem ijedhet meg semmitől és senkitől.
- Nem lehet befolyásolható.
- Határozott.
- Példamutató (viselkedésben, öltözködésben, beszédben, stb.)
- Szavahihető.
- Tisztességes.
- Szuggesztív.
Az a lényeg - miután semmiféle eszköze nincs a fegyelmezésre - ha valakinek beígér valamit, az illető higgye is el, hogy a büntetés nem maradhat el a vétségért.
Nekem három olyan tanárom volt régebben a sok közül, akikre bármikor nyugodt szívvel mondom, hogy valóban JÓ TANÁR. Hiányoltuk is őket.
Az első, általános iskolában a matektanárom.
Hírből: rettentő szigorú, mindenkinek azonnal beíró, nagyon kemény, mogorva.
Rettegtem, mikor az Ő csoportjába kerültem.
Viszont remek tanár! Valóban meg volt a kellő szigora, nő volt, az óráján csend volt és tisztelet, mert ha ezt nem adtad meg neki, azonnal beírt. Viszont remekül kompenzálta ezt azzal, hogy az utolsó öt percben bármiről hajlandó volt beszélgetni, bármit lehetett csinálni.
Tartott "tea" délutánokat, ilyenkor vihettünk be sütit, üdítőt. Ráadásul remekül letudta adni az anyagot. Normálisan magyarázott, nem kapkodott, akár külön-külön is hajlandó volt leülni emberekhez, ami a mateknál szerintem nagyon fontos.
Ezzel nálunk célt ért, és halkan meg kell jegyeznem, irigyelték is érte, mert rém rossz osztályom volt magatartásilag.
A második jó tanárom, középiskolában fogtam ki.
Történelem tanár, férfi.
Szintén elvolt híresztelve róla, hogy szigorú, kemény. Sokan utálták. Hát mi megkaptuk tanárnak.
Tényleg szigorú volt, viszont sokat viccelődött és értette is a viccet.
Hajlandó volt minden órán az anyag leadása közben elhumorizálni ezt azt. Bár meghúzott egy határt, de mindenki tudta mit lehet és mit nem az óráin.
Így kellemes hangulatban teltek a minden napok vele, könnyen szót lehetett vele érteni.
Bejelentette a dolgozatokat, volt egy feleltetési módszere, mindig tudtuk mire számíthatunk. Tanítani is remekül tanított.
Mikor átment másik iskolába, rettentően hiányoltuk. Még búcsúajándékot is kapott tőlünk.
A harmadik jó tanárom, a középiskolás osztályfőnököm volt. Nő.
És valami hihetetlen laza. Vicces, vidám, mosolygós, képes volt feleltetés közben elröhögni magát, vagy csak felolvasás közben...
Viszont jól leadta az anyagot, mindig nyugodtan, stressz nélkül mentünk az óráira. Bármit meglehetett vele beszélni. Nagyon szerettük.
Szerintem a jó tanár fogalma igen széles, és sok mindentől függ. Az osztályba járó diákoktól, a tanított tárgytól, a magyarázó képességtől, a nyitottságtól. Attól, mennyire vesznek komolyan.
Íme egy ellen példa, középiskolás matektanárom rettentő vicces, nevetős, mókás volt. Viszont úgy magyarázott, hogy alig értettük meg. Hiába ismételte meg, akkor sem volt világos a feladat, sőt semmi. Nem szerettük ez miatt, mert a rossz jegyek miatt megutáltuk a tantárgyát, még ha Őt magát nem is.
Egyik földrajztanárom pedig szigorú volt, nyers humorral. De oly annyira nem tudta a kettőt összeegyeztetni, hogy soha nem tudhattad mikor milyen kedve van. A gyomorideg mindig meg volt.
én móninéniként mondom: a következetesség a legfontosabb, azáltal válunk megbízhatóvá, kiszámíthatóvá.
Az elején szorosan fogni a gyeplőt, nem kell mindenáron jópofizni, hogy szeressenek, aztán később lehet lazítani rajta.
A szakmai tudás persze elengedhetetlen, de beismerje, ha tévedett, vagy valamire nem tud válaszolni.
Előre szóljon, ha dolgozat lesz, hogy ne azt osztályozza, amit nem tud a gyerek, hanem azt, amit tud, amire volt lehetősége készülni.
Humorérzék.
Tudja, hol a határ, meddig engedheti be a gyereket a magánéleti dolgaiba, ne pacsizzon le velük csak azért, hogy menő legyen.
Ne beszéljen ki más tanárokat a hátuk mögött, sem a gyereknek, sem a szülőknek! (sajnos sok ilyen van...)
De tegyük hozzá, a mai gyerek, ahogy itt írták korábban, sajnos csak a jogaival van tisztában, a kötelességeivel nem.
Én pedig nem küldhetem ki óráról, bármennyire is bojkottálja a viselkedésével, mert joga van ott lenni!
Legtöbbször már otthonról úgy jön, hogy "az a hülye tanár", nem úgy mint régen, amikor még mindenki tisztelte a tanárokat.
Útra való amit kaptam egy csodálatos pedagógustól:
A gyerekekhez az utat neked kell megtalálnod, a rád jellemző utat, egyéniségedhez, személyiségedhez valót! Mindehhez nem kell más, csak naponta együtt lenni a gyerekekkel, élni mindennapi életüket, megédesíteni a hétköznapok szürkeségét és észrevenni a legapróbb változásokat is. Bízzál magadban azért, hogy sikerüljön! Keresd és erősítsd magadban ezt a csodálatos elhivatottságot!
További ajánlott fórumok:
- Milyen hatással volt és van rád, ha gyermekkorodban fizikai büntetést alkalmaztak szüleid vagy tanáraid?
- Milyen ajándékot szoktak venni negyedikes leköszönő tanárnéniknek?
- Milyen feltétellel lehetnék óraadó tanár?
- Milyen búcsúajándékot vegyünk a tanárnőknek?
- Milyen ajándékot vennétek két volt tanárotoknak a 15 éves osztálytalálkozóra?
- Testnevelő tanárnak, van valamilyen maximum határ a látását illetően? (szemüvegben mérve)