Mikor nem volt párod és jól érezted magad a bőrödben, szükségét érezted, hogy legyen újra párod? (beszélgetés)

Szerintem ez ember és helyzetfüggő.

Nekem volt olyan, akivel ismertük egymást fél éve, de csak akkor kezdtünk bele bármibe is, amikor túl voltam már az előző szakításomon. Viszont volt olyan is, hogy még borzalmasan éreztem magam, de már kopogtatott az új és megpróbáltuk. Egyik sem volt jobb/rosszabb a másiknál. Talán úgy mondanám, hogy könnyebb, ha már épp egyedül is jól érzed magad, illetve tartósabb kapcsolatot tudsz kialakítani, mert átgondolod kétszer, hogy megéri-e alkalmazkodni stb., míg, ha egyedül el vagy veszve, akkor könyebben lejebb adod a szintet, hoy csak legyen végre valaki.

A férjem évekkel ezelőtt meghalt, voltak is és vannak is - s ajánlkozók szép számmal, de nem érzem szükségét új kapcsolatnak, többet ér a kényelmem.

Bár nekem is van - nagykorú - gyerekem, de gyerekes pasival nem szeretnék összejönni.Így a fiam és a macskám javára kamatoztatom profi főzési tudományomat és egyéb előnyeimet.

Férjem 20 éve halt meg, de egy pillanatig nem éreztem, hogy bárkinek igent mondjak, kényelemben jól éltünk, nem hiányzik a " pár ", és az akkor még kiskoru fiam sem örült volna.- / volt férfimintája, két igen stramm belevaló nagyapa /

Válás után, amikor már túl voltam az önsajnálós 1 éven meg a "csakazértis kell pár" 1 éven, akkor kezdtem el jól érezni magam a bőrömben, és élveztem az egyedüllétet.

Nem éreztem szükségét, mégis akkor talált rám az igazi.

Dettó. Kivéve azt a 3 évet amikor nem akartam, hogy bárki is “rámnézzen”

😅

Más minőség.

Életem nagy részét egyedül töltöttem.

Nem volt ezzel semmi baj 😉

De nem lehet összehasonlítani a mostani életemmel ,egy társsal akire lehet számítani ,akivel együtt küzdünk a jobb életért stb..

Viszont tényleg igaz ,hogy csak akkor lehet kiegyensúlyozott a kapcsolatod ,ha egyedül is jól érzed magad a bőrödben.

Szokták mondani, hogy ne egy új párkapcsolattól várjuk, hogy kilábaljunk egy rossz lelki állapotból vagy, hogy újra jól érezzük magunkat a bőrünkben. Először nélküle tanuljunk meg boldognak és kiegyensúlyozottnak lenni.

Ha ez így van, akkor aki eléri ezt a megfelelő állapotot egyedül, nincs is szüksége párkapcsolatra. Nem hinném, hogy ez így van! Vagy mégis?