Mikor másként képzeled el, és csalódás a vége... (beszélgetés)

Legalább ti együtt éltek, együtt vagytok. Ha azon kívül nincs nagy gond a kapcsolatotokban, hogy nem vesz feleségül, akkor én azt mondom, ez legyen a legnagyobb probléma köztetek egész életetekben.

Higgyétek el, sokkal jobb egy olyan ember, aki ötször meggondolja, mit akar, mint az, aki csak beleugrik valamibe vagy ígérget!

Tapasztalatból beszélek, friss seb...

Ígéretek, te vagy a mindenem, "csak veled képzelem el a jövőmet, együttélés, házasság, gyerek és holtomiglan-holtodiglan, mert végre megtaláltalak" ... aztán mikor már benne vagytok a sűrűjében, hirtelen meggondolja magát és kiszáll ... szóval én inkább élnék egy olyan kapcsolatban, ahol lehet, hogy nem mindig az van, amit én szeretnék, de legalább számíthatok a páromra és mellettem van.

De ugye mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, nem máséval kell együtt élnie.

Akkor van probléma, ha a két fél nem ugyanazt akarja. És a cikk írója ebben a helyzetben van. Tényleg gáz, hogy évfordulóra bonbon-t kap, legalábbis ha nem ezt beszélték meg. Férjem külföldön dolgozik, 10 naponta jár haza, soha nem jön haza üres kézzel. De mikor itthon van, és ő megy bevásárolni, akkor is mindig hoz nekem valamit, joghurtot, pudingot, kekszet, csokit (amiről tudja, hogy szeretem).

Visszatérve a házasságra: férjem előtt volt egy 5,5 éves kapcsolatom, ahol gyűrűs menyasszony voltam, de szóba sem került a házasság (jelzem, tudat alatt "hisztiztem" a gyűrűért, nagyon szerettem volna kapni). Mindketten a szüleinkkel éltünk, és nem is kívántunk változtatni ezen. Egész egyszerűen mert nyilvánvaló volt (így utólag persze), hogy baromira nem illünk össze. Teljesen más volt az értékítéletünk, a vágyaink, céljaink... Aztán hála istennek szétmentünk, megismerkedtem a jelenlegi férjemmel. Nagyon hamar, az első évben összedobtuk amink volt, és vettünk közösen egy lakást. Én az első perctől mondtam neki, hogy soha nem fogom erőltetni, de még csak szóba sem hozni a házasságot (nem egy nősülős fajta), egyébként is eszemben sincs már férjhez menni, de ha egyszer mégis rászánná magát, hogy megkéri a kezem, csak akkor tegye, ha garantálja, hogy fél éven belül el is vesz. Kb. fél éve éltünk együtt óriási szerelemben, mikor egyik este vacsorát főzött nekem, és a vacsi után letérdelt, és megkérte a kezem. Rá 5 hónappal pedig össze is házasodtunk. Hatalmas bulit csaptunk, ott volt minden rokonunk, rengeteg barát, 100 fős volt, reggel 7-kor értünk haza, mert fél 7-kor még ing nélkül, félmeztelenül táncoltunk a barátainkkal. Ennek már másfél éve, és azóta van egy gyönyörűséges fél éves kislányunk, és ugyanannyira szeretjük egymást, mint előtte, ha nem jobban... Mindezt csak azért meséltem el, mert szeretném kihangsúlyozni, hogy eddigi életemben a sors vagy nem tudom micsoda mindig akadályokat gördített elém, ha valami hülyeséget akartam csinálni (nem véletlenül alakultak úgy az ex-el a dolgok), pedig elég erőszakos voltam, úgy tűnik. A szerelmemmel, aki ténylegesen a nagybetűs PÁROM, vele nem volt kérdés semmi. Minden zökkenőmentesen történt. Nem erőltettem, benne is meg kellett érnie a gondolatnak, hogy férj és apuka legyen és magától felfedezte magában, és magától vállalta.

Elhiszem, hogy csalódás volt a cikk írójának a gyűrűtlenség, de ott szerintem van miről beszélgetni, mert ezek szerint nem ugyanarra néztek! (Nem az a szerelem, ha egymást nézitek, hanem ha együtt, egy irányba néztek!!!)

Annak idején,a volt párommal élettársak voltunk,megrágtuk minden szegmensét a dolognak,hogy mért lesz ez így,megszoktam,elfogadtam az érveit.

Egyszer kapott el nagyon a hév,egy újságcikk olvasásakor.Akkor gondoltam bele dolgokba.Azt is említették benne,hogy pl. ha őt baleset ért,életveszélyes állapotban van,akkor csak családtagok mehetnek be hozzá..és én nem vagyok az.Ismeretlenek előtt,efféle helyzetekben nem tudom igazolni,hogy valóban közöm van hozzá..a választott családtagja vagyok...Ez nagyon megrázott..

Sziasztok!

A férjemmel 22 éves házasok múltunk, kiegyensúlyozott házasságban élünk. "Annak idején" még nem az összebútorozás volt a divat hanem a lagzi.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy szükséges az együttélés papír nélkül: megismerni egymást.

De nem évekig, évtizedekig!

Ha nem fontos a "papír", akkor ugyanúgy az sem baj ha van! Nem?

Én személy szerint (tudom, hogy maradian gondolkodom), senkivel nem élnék csak ÚGY együtt hosszú évekig, nem vállalnék gyermeket házasság nélkül.

Szerintem egy idő után meg kell érnie az emberben a vágynak, hogy összeházasodjunk.

Ha ez az érzés nincs, akkor minek az egész?

Igenis! Nem baj az, hogy egy nő eljegyzésről, fehér ruház esküvőről álmodozik.

Csak meg kell találni hozzá a partnert, aki nem úgy gondokozik, hogy minek az esküvő, amikor úgyis megkap mindent?

"a férfi megadhatná azt az örömet, hogy lehessen menyasszony,fehér ruha, esküvő és egyéb...."

Nekem azért furcsa, amit írtál, mert nekem teljesen más miatt volt fontos az esküvő....igazából nem az esküvő itt a fontos...engem spec totál hidegen hagy ez a ruha meg "buli" dolog. Nekem az volt fontos, hogy tudjam, hogy 100% engem akar...és megkaptam ezt...nem leánykéréssel, nem kiharcolással, hanem magától mondta végre, hogy ő mit is gondol. Eddig is éreztem, csak az kellett, hogy kimondja. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de kellett, hogy kimondja.

Nem gondolok semmi rosszat arról, hogy ha valakinek a hajcihő miatt fontos ez a dolog...de speciel nekem nem ez számít. Sőt a hideg futkos a hátamon az egész felhajtástól, papirozástól...

talán a cikk írójának sem ez a fontos, hanem, hogy tudja, hogy őt akarják, senki mást. De persze nem tudhatom...úgy emlékszem erről nem írt.

Én kíváncsi lennék, hogy neki miért fontos, hogy menyasszony legyen.

Egyetlen dolog , amiről nem mondanék le az a gyermek, biztos nem lennénk együtt, ha kijelentette volna, hogy soha nem akar családot alapítani.

Minden más másodlagos.

Na most nem azokhoz szóltam, akiknek NINCS szüksége a papírra, hanem aki nagyon nagyon nagyon nagyon akarja, és minden gesztusból azt szűri le, hogy majd a köv.szülinap, karácsonykor,évfordulókor végre megkéri a kezét.

Egyáltalán nem nézek le senkit azért mert nem akar házasságot! Nekem aztán tökmindegy. Én házasságpárti vagyok.

És úgy gondolom, ha ez egy nőnek nagyon fontos, akkor a férfi megadhatná azt az örömet, hogy lehessen menyasszony,fehér ruha, esküvő és egyéb. Lehet ez valakinek szánalmas, lehet valakinek nem fontos, lehet valakinek fontos. Ennyi.

Oké,te nem vágysz rá,de nagyon sokan igen,és csak azért törődnek bele,mert nem veszi el őket a pasi.

Nekem az senkinél nem jött le h bárki is lenéz bárkit..bebeszélitek magatoknak h a házasok lenézik azokat,akik csak együtt élnek.Ilyenről sehol nem volt szó!

Mert nincs szükségem rá. De bármikor megadná, ha szükségem lenne rá. DE NINCS.

És egyáltalán nem "tetszelgek", "kényszeredettnek" sem érzem magam, "örök ara" pedig végképp nem vagyok.

Istenem, komolyan; ezért lenézitek a másikat, mert titeket elvett valaki, és aki nem úgy gondolkodik, mint ti?

Ez kész röhej...

Lentebb olvastam: ha valakit nem vesz el a partnere 3 éven belül, azoknak nincs keresnivalójuk egymás mellett.

Megáll az eszem...

Ezek szerint már háromszor ki kellett volna dobnom a páromat? Illetve neki engem, mert én nem vagyok házasságpárti? Istenem, de komoly...

Nem baj, majd szólok neki, - gyerekünk ide vagy oda, - hogy 9, többnyire harmóniában töltött év után ideje szétmenni. Csak mert nem vagyunk egymáshoz valók. Vagy majd beadok neki valamit, na. Csak hogy ő se "tetszelegjen". Semmilyen örök hülyeség státuszban!

Van egy érdekes mondatod: "én vágyom ugyanezekre a dolgokra, de hajlandó vagyok LEMONDANI róla, ha szeretnek....."

És a drága férfi miért nem képes megadni neked azokat a bizonyos dolgokat, ha szeret?

És nem direkt neked teszem fel ezt a kérdést, hanem általában mindenkinek aki hajlandó lemondani a házasságról, és kényszeredetten tetszeleg az örök ara pózban.

Nos a fészbúkot ezért is kihagyom az életemből,jó egy évig iwiw-zombi voltam - hemzsegett az üzenőfal a hiperaktivitásomtól.

Ha meg valaki bejelöl, sima ügy:

-Szia!Honnan ismerjük egymást?

"Helyes válasz nyalhat" - rossz válasz: reject!

Ilyen egyszerű.Nem kell mindenkit visszaigazolni, hogy az ismerősök száma elérje New Jersey népességi adatait.

Én amúgy több párkapcsolatom alatt is leveleztem csajokkal és nem azért, hogy gerincre tegyem őket.

De nem titokban, hanem meg lehetett kuksizni, hogy ki mit írt.

Bár a férfi-nő barátsággal kapcsolatban vannak fenntartásaim, mégis szívesen barátkozom a szebbik nemmel, meghallgatom - elolvasom a problémáikat, örömeiket amelyeket megosztanak velem, és amiért hálás vagyok.

Ha valaki ezért megorrol a másikra, ott gond van.

Vagy lesz.

Persze jellem kérdése, mert kézenfogva séta közben is megnézem a többi csajt, nem szégyen az - a csajok is stírölik a palikat, csak nem verik úgy nagydobra:) - de eszembe se jutna, hogy kikezdjek bárkivel is, hiszen van akihez tartoznom és még csak meg sem fordul a fejemben.

Most viszont kikezdhetek bárkivel:):)

Ha lenne valódi kommunikáció a csaj meg a pasi között, akkor nem lett volna ekkora csalódás.

A férfiak sem tudnak még a gondolatban olvasni.

miért nem azt nézzük , hogy az év többi napján mit ad neki??

Bonbon , hát hülyeség, de hát férfi lehet lóhalálába ez jutott eszébe.Az én párom se tudna olyat venni , amit ne vinnék vissza..,ezért ad pénzt:D

Ha nem mindkettőnek fontos, akkor kár erőltettni...sajnos voltam olyan lagziba, ahol megdícsértem a szervezést, és a vőlegény azt mondta, hogy csak azért mert a barátnője kikészítette idegileg.....nem tudom , hogy ezzel a tudattal tudnék e önfeledten mulattni:(

Ráadásul a tányértöréskor, odavágta a fővélynek a seprűt, hogy most már össze söpörheteted..

Én véleményem: 3dik évfordulóra egy doboz bonbont adni ultragáz...eléggé zsugori lehet a pasika.

A másik meg a házasság.Itt sokan mondják h ez mennyire elavult meg nem fontos bla-bla-bla.

Oké, addig ez rendben van ha egy nő ezt szívből mondja, hogy neki nem számít a papír.

De sokan csak azért mondják ezt, mert a pasi nem akarja elvenni őket, és magyarázzák a bizonyítványt...

Amúgy meg ha nem annyira fontos, akkor a pasi látva, hogy a szerelmének ez ennyire fontos, igenis megadhatná azt, hogy a felesége legyen.

Igen, én maradi vagyok e téren.

semmi gond...értem én, hogy mi a probléma, vagy legalábbis megértettem...de nem az, amit írtál. Megbeszéltük és szerinte a házasság elértéktelenedett...szerinte manapság nagyobb érték anélkül együtt élni...ő úgy érezte, hogy én nem is őt akarom, hanem azt az átkozott gyűrűt :D Azt mondta a gyűrű az gyűrű, a bilincs az bilincs ... neki nincs gyűrű az ujján, hanem bilincs van a szívén, ami hozzám köti és nagyon szeret...azt érzi gyűrű nélkül is, amire vágyom. Azt kell mondjam nekem ez a pillanat volt olyan szép, mint egy leánykérés...most úgy érzem, hogy már nem is zavar az a gyűrűnélküliség, mert tudom, hogy azt érzi, amit én :))) Nagyon boldog vagyok :))

Mindenkinek hasonlóan szép pillanatokat kívánok a kapcsolatában...

Oké, de ha van párom akkor csak úgy nem kezdek el pasikkal haverkodni direkt módon nem? Te örülnél ha a párod "barátkoza" idegen pasikkal? Márpedig ha egy pasi bejelöl facebookon és írogat, hogy meg akar ismerni, nekem az még idegen, barátaim pedig vannak és azok sem úgy alakultak ki, hogy szia!barátkozzunk, hanem spontán módon!

És igen, foglalt vagyok!

Ezt a sértődősdit nem értettem sohasem, én úgy gondolom, ha két ember összeköti az életét az az ő dolguk és elsősorban róluk szól, hiszen nekik kell együtt élniük jóban rosszban. Ha valaki emiatt megsértődik akkor meg is érdemli, hogy ne legyen meghívva.

Egyébként volt ilyen az ismeretségi körünkben, hogy ismerősöm keresztanyja nem volt meghívva a vacsorára, mert mindenki számára világos volt és érthető, hogy nem tudnak viselkedni rendesen. Káromkodnak, ordenálé módon viselkednek, sorolhatnám. Ők persze megsértődtek. Azóta megszületett a kicsi baba és ők még mindig nem látták, mert meg vannak sértődve :)