Mikor a felnőtt gyerekre marad a szülő felügyeletének felelőssége (beszélgetés)

Szia anonim!!!

Én egy un. hasonló persze sokkal enyhébb formában lévő idős szülő vagyok. Megáldva egy öngyilkos hajlandósággal genetikai örökséggel.Anyám , apám öngyilkos lett.

Az én felnőtt lányom elvitt ellenkezésem ellenére és most már 5 év óta ugy mond "jól vagyok"

És még él az apjuk, így megvagyunk nehezen.

DE , amit én tanácsolnék , NE LEGYEN LELKIISMERET FURDALÁSOD miatta. Ezt nem teheted magaddal, mert TE fogsz belehalni előbb.

Még ha nem tehet is róla neki állandó felügyelet kell .

Igenis be kell vinned, nem mondom, hogy ne rá se nézz, de nem vállalhatod magadra.

Magam ellen beszélek, de sose tenném a felnőtt gyerekeimmel, hogy ŐK áldozzák fel az életüket értem, aki már ELEGET ÉLT:

64 éves. Pánik beteg.Igen igaz, mert egyedül nagyon sok ez így már, főleg hogy segíteni lényegesen nem tudom szakszerűen, csak a figyelmem és a torodedem neki az energia amiből táplálkozik. És ha onnnan nézem hogy rossz neki egyedül, még meg is értem sőt ott támogatom ahol csak tudom. De az a tudat hogy kicsi korom óta belőlem táplálta az életét ez már mostanra igencsak megterhelő.

Rossz egyszerre érezni aggodalmat és fèltèst, ugyanakkor besokkalt állapot minden létező variációját. Néha már elég türelmetlenül beszélek vele, például mikor olyanokkal jön :ugye teher vagyok már sok vagyok neked........ Stb Erre aztán lehet válaszolni hogy ne sertsem meg, de őszinte is legyek. Ilyenkor jön az hogy tehetetlen dühömben, megmondom neki, hogy igen időnként k*va nehezzè teszed a dolgom, mert magaddal rántasz le a mélybe, és nehéz olyan embert tartani, fentről aki nem hogy elhagyja magát, de elvarja hogy én tartam meg az élet összes nehézségeit.Opyankor sír, legutóbb ongyilkossgot kísérelt meg. Gyógyszerek, penge... Így találtunk rá.... Iszonyú nehéz így.

Nem feltétlen kell bezárt helyen lennie.

De az, hogy a gyógyszereit rendesen kapja, és hogy engedjen a te szorításodon, külön kell válnotok. Meg kell ismerjen másokat, el kell fogadnia más segítségét a tiéden kívül.

Mennyi idős?

Mivel tölti a napjait az anyukád?

Otthon ül egész nap és azon gondolkodik, hogy ma mivel fog gyötörni, ha megjössz?

Igen, már régen lépnie kellett volna. Talán még nem késő.

Van, aki szeret szenvedni.

Fórumindító, ha felmered magad fedni privátban előttem, talán tudok segíteni.

Sok erőt kívánok neked!

Biztos nem az egész szándékos, de amikor azt olvastam, hogy maga vallotta be, hogy színlelte a rosszullétet, akkor az tudatos, szándékos volt, hogy ott maradjon, foglalkozzon vele a gyereke.

Sajnos szenvedőalanya/i voltunk hasonlónak, nagyon áttudom érezni a fórumnyitó problémáját.

Mivel az anyja nem fogja fel, vagy nem akarja felfogni, hogy beteg csakis a lánya tud lépni, hogy az anyja ne legyen ön és közveszélyes, és ő tudjon minőségi életet élni, ne legyenek örökös lelkifurdalásai az anyja miatt. Az anyja miatt , akár benne is kialakulhat valami pszichés betegség, vagy valami szervi, az örökös aggódás miatt.

Most el kell mennem a géptől, de majd követem a fórumot később.

Ha gyógyszert kell szednie, hát gyógyszert szed akkor, van akinek a gyógyszer ad minőségi életet. Még akkor is, ha sokan azt mondják erre, hogy manipulálják az elmét.

Akinek a szíve beteg, cukor problémája van, mags a vérnyomása, pajzsmirigy beteg szedi a gyógyszert, mert az élete attól függ gyakran, ha az életmóddal nem tud segíteni magán, de éppen így kell a pszichés emberekkel is tenni, hiszen nekik is kell a segítség.

Most ahogy írom magamon is csodálkozom mennyire erős vagyok, főleg a gyász amit apu után érzek.

Ne haragudj, kicsit sem vagy erős, pont hogy gyenge vagy.

Nem mersz lépni, egy beteg ember szorításából.

De, hogy te is megszabadulj a pokolból, rajtad múlik.

Megértem, hogy örök lelkifurdalásod van, hiszen azt nevelte,verte beléd az, aki a világra hozott, hogy te vele vagy egész. Nem tudom hány éves vagy, de sosem késő egy új életet kezdeni.

Azért javasoltam, hogy fordulj szakemberhez, hogy rávilágítson, nem neked kell bűnösnek érezned magad, mert ha beteg mentálisan, ha nem az édesanyád, nem sajátíthat ki érzelmileg. Ő rettenetesen jól tud manipulálni téged, Magad hibáztatod, de nem te vagy a hibás, a felnőttek már saját életükért felelősek.

Te nem egy szokványos szülő-gyerek kapcsolatról írtál, hanem egy manipuláló, egoista anyáról, akinek a gyereke behódolt, a saját életét feladva az anyja hóbortjának. Leírtad bevallotta, hogy színlelte a betegséget.

Ha ehhez asszisztálsz, magad is bűnös vagy benne, mert így marad az ördögikör. Lehet pánikbeteg is egyéb agybaja mellett, és kezeletlen marad, hiszen palástolod az orvosok előtt.

Ha szereted, a saját érdekében mond el mi a probléma vele, hiszen neked is pokol így az életed amíg él, nem is beszélve arról, hogy veled is történhet bármi, és akkor mi lesz vele?

Igen valóban ez az oldal is valós. Azt a mondatom arra értettem hogy függ tőlem mondok egy példát:

Kepes nem enni, amíg én nem eszem vele. A kedve hangulata tőlem függ. Ha én adok neki élet kedvet akkor van neki, ha rossz passzban vagyok akkor ő még rosszabbul. Ez csak általánosság de nagyvonalakban így van. Képes nem le venni időnként rólam a tekintetét. Néz áhítattal, és bámul követ a szemével. A hátamon is felall olykor a szőr. Sokszor érzem mintha örökké fuldokolna és húztam ki őt abból az állapotból, de közben engem is ránt, elnyom. Most ahogy írom magamon is csodálkozom mennyire erős vagyok, főleg a gyász amit apu után érzek. Igazából még azt sem tisztelte anyu, hogy nekem is van fájdalmam. Csak őt kellet sajnálni ápolni, elvsielni a félelmeit stb.... Minen koncentrációm rá szegezodott. Mikor mondtam neki hogy nekem is vannak fájdalmaim engem is megviselt. Válasza :egészen más ha egy gyerek veszíti el a szülőt, vagy egy házas társ a férjét. Ő egyedül van, nekem meg van egy életem. Ez volt a válasza. És azt a választ lenyenlni nem kellet volna apuval így bànnod és mennyire önző mégis áldozat gyenge beteg sajnálatra méltó özvegy vagy szánalmas. De a másik énem zokog anyu miatt sajnálom ami.....

Olyan mintha azért hozott volna a világra hogy tőlem fuggjön az élete.

Nem jól látod. A leírásod alapján fordítva van. Azért hozott a világra, hogy függj tőle, úgy táncolj, ahogy akarja. Nem hagy teret a saját életedhez.

Fórumnyitó, nem értelek.

Belátod, hogy édesanyád nem életet adott egy gyermeknek, hanem szült egy gyereket magának.

Nem, piszkosul nem mindegy, hogy terelgetek, óvok egy gyereket, nevelem az életre, az élet nehézségeire felhívom a figyelmét, hogy tudja venni az akadályokat, hagyom szárnyalni, vagy függővé teszem magamtól.

Édesanyád beteg ember, aki talán megölte az édesapádat, és nem szóltál, hogy beteg. Neki kezelésre van züksége, mint ahogy neked is egy szakemberre van szükséged.

Nem vagy köteles a szülődet egy életen át babusgatni, nem hagyva időt a saját életedre.

Mondom, úgy hogy én ápoltam édesapámat, aki nagyon hálás volt érte és igen nehezen viselte, hogy rám szorult, aki előtte aktív és segítő ember volt. Sosem bánom meg, hogy vele voltam, mert egy remek ember volt.

Viszont a te édesanyád egy vámpír. Akkor teszel legjobbat vele, ha nem rejtegeted a mentális problémáit, hanem elmondod kerek-perec és célirányosan kezelik.

Van neked gyereked?

Ezt pontosan én is így látom. Ahol tudok segítek. Nekem annyival nehezebb, hogy egy gyerek lèvèn anyukám nagyon rám szállt. Úgy nevelt tőle függjek.A tulajdona voltam. Apukám szeretetère féltékeny volt kevéssé mertem kimutatni apum felé. Már kis korom óta olyan típus csak neki lehet igaza. Ideg rohamok, ajulasok,agresszió. Sok verés ok nélkül, én aztán félős gyerek voltam.Felnott koromra fogtam fel anyunal ez már beteges. Szeretetèvel hol, óvott a széltől is, a másik pillanatban ha ideges volt megvert elég csúnyán félelemben éltem. Nélkülem nem igazán tudott meglenni. 18 éves koromban mikor kollégiumos voltam, bejárt 60km te hozzám, mert unatkozott. Aztán depis lett, skizofrén módon. Nem főzött csak ha mentem haza a kolibol. Összefoglalva kivett onnan a suliból is hogy vele legyek mondván beteg. Rettegèsben éltem, mikor jön rá újabb figyelem felkelto rosszullétek. Addig a pontig hogy nem ismert fel, kevert skrizfen. Hiába volt pszhiatrian, jobban lett, gyógyszerek és haza engedték. És évről évre így telt az életem hol jobban volt, de akkor is tartani lehetett ha elkapja az ideg akkor mit csinál. Szóval világ életben én voltam a villámhàrotoja. Apuval sem éltek jól rosszul jöttek ki. Sok volt a véres vita. Sőt én álltam közéjük stb.... Anyut én intapoltam és a mai napig ahogy megidōsödött vigyázok rá. A parkapcsolataim nem tetszettek neki, mondanom sem kell, magán élet 0 hiába költöztem el. Hiába mondtam meg neki, beszélgettem vele, semmit nem ért addig tartott.

Aztán apum le betegedett. Agyverzes bal oldali bénulás. Anyu vigyázott rá, én pedig ahogy tudtam segítettem. Volt hogy úgy napokra magára hagyta feküdt egyedül. Én nem is tudtam róla anyum nincs otthon. Később már apumat bántalmazta,engem már nem tudott. Ha szóltam neki, ordított és rosszul lett, ki tört magából, kárt tett magában, fenyegetōzött. Sakk matt helyzetben voltam. Amúgy a másik oldala, vissza húzódó fèlénk szorongó, áldozat illetve Mártír volt. Érzékeny szerettel teli,önfelàldozó elesett, gyenge törékeny asszony. (kicsi voltam azt képzeltem 2 anyukám van. Magán életem akkor sem nagyon volt hogy külön költöztem. Apummal sokat segítettem, de nem tudtam oda vissza menni lakni. Képtelen voltam anyuval élni. Aztán szép napon a sok terror méghozzá gyümölcsét amit anyu művelt vele. Legyengült az immunrendszere és lila foltokkal agyon verve. (Amiről nem tudtam hisz, akkoriban nyugi volt.)Es mentem hozzájuk akkor láttam apu feküdt, anyu is. Csak aaa borzalom. Apu erőtlenűl lila foltokkal találtam az ágyban. Anyu pedig mint aki depis, feküdt. Hát ügyelet, orvos, kórházba szállították apum. Másnap alig engedték hogy be menjek hozzá látogatási tilalom volt. Influenza járvány időszaka. Pár napra apum meghalt :( Persze hogy a bántalmazást tagadja anyu.A kórházban egyenesen arra gyanakodtak hogy én, vagy a párom tette. Ki néznè ki egy megtört,beteg asszinybol? Ezt a keserű pirulát is lenyeltem. Elképzeltem ha mindezt elmondanam hivatalos személynek, anyu pszichológusának pl. Anyut soha nem látnám épen bezárnák egy gumi szobába és teljesen rácsok közt megzakkanva lenne. Feküdt már többször pszhiatrian tettem esetekről ideg rohamokrol említést. De mivel a kórházban semmi ilyent nem tapasztaltak haza engedtèk gyógyszerekkel, skizofrénia megállapítással.

Volt hogy bevallotta anyum egyszer öngyilkos kísérlet után,az intenzíven hogy volt mikor tetette a rosszul lèteket. Még le írni is hosszú és biztosan sokan eliteltek engem hogy nem dugtam már be zárt osztályra. De nagyon félek, félek mi vár rá.. És ami rejtély, hinnének e nekem az orvosok ha ott nem produkálja az agressziót?

Most én vigyázok rá.. Képtelen vagyok vele élni egy házban.Megint öngyilkos akart lenni gyógyszerek, penge úgy találtunk rá.mindnet megprobal hogy figyelme alá hajtson. Azt szeretné ha fel adnám az otthonom és lakják vele, mert beteg. De én egyszerűen képtelen vagyok rá. Naponta tartom vele a kapcsolatot, vigyázok rá, jár hozzám, én is hozzá neki nem elég két nap nem megyek neki sok, de mindig ki produkálja hogy vele legyek. Mindig aggódom érte mert szeretem. Ez az egész életem. Olyan mintha azért hozott volna a világra hogy tőlem fuggjön az élete.