Miért van mindennel problémája? (beszélgetés)

De azért már beszéltem olyan 17 évessel is aki azt mondta, hogy neki az anyukája a példaképe! Na akkor esett le az állam.... Az ő anyukája tudott valamit!

Persze, van a másik oldalra is bőven példa....

A múltkor beszélgettem itt a hoxán valakivel aki úgy gondolta, hogy a következetesség a nevelésben valami ördögtől jövő baromság és nem értette miért nem tud közösnevezőre jutni a gyerekeivel.

Ha nem tudunk szótérteni a kamasz gyermekünkkel, akkor akármennyire is rosszul esik a nevelésében, a szeretetünk közvetítésében valahol hibát ejtettünk. Ez most a véleményem kamaszokkal dolgozva, de majd ha a lányom is eléri azt a kort, megmondom, hogy gyakorlatban mennyire sikerül átültetnem.

Erről szól a HOxa. :)

Aki nem akar tanácsot, véleményt, az nem jön ide kérdezni.

Mikor nem ismerünk valakit, de adjuk, adják a tanácsokat.

Sokszor előfordul itt.

Persze, kamaszkorban érzékenyebb, lázadóbb mindenki.

De van(nak) olyan szülő(k) is, akik nem igazán nevelési célzattal "piszkálják" a gyereket, hanem egyszerűen azért, mert jólesik nekik, esetleg imádnak irányítani, de máshol nem tehetik meg, illetve unatkoznak vagy frusztráltak.

Az hogy okos teregetésre tanít valaki, vagy beleszól abba is, hogy mit olvasol, azért más.

Nem ez a célom:D

Csak azt mondom, hogy legtöbb esetben amikor a gyerek úgy érzi, hogy piszkálja az anyja, akkor csak neveli:D

De az már nem olyan!

Amikor abban a korban voltál, mint a fórumindító, akkor nem piszkált, ahogy kellett volna:D

Van ilyen is és olyan is....

Ha nem volt veled anyukád, illetve nincs veled sosem, akkor neked abból sincs tapasztod, amikor egy anya próbálja a gyerekét tanítgatni, de a gyerek meg piszkálásnak éli meg....

Sokszor hiába mondjuk el normálisan.

Az én fiamon is látom sokszor, hogy: na már megint nem jó neki semmi! De aztán látom, hogy máskor alkalmazza és rájön, hogy nem volt rossz, amit mondtam. Persze én sokszor elmondom neki, hogy nem szabad piszkálásnak megélnie ezeket, mert inkább én mondjam el ezeket neki, minthogy mástól kapjon kritikát...

Meg persze emlékszem magamra is:D Amikor pont azt gondoltam amit leírtam. Ha ilyen baromi ügyes vagy, akkor csináld meg....És amikor magamnak csináltam bénán, amit annak idején megkritizáltak azaz piszkáltak engem!, akkor rájöttem, hogy csak jót akartak. Szépen teregetni? Minek! Úgy is meg

szárad a ruha. Na, de milyen lesz kivasalni egy olyan ruhát, amit csak feldobálunk a szárítóra, de ha szépen teregetünk, kihúzkodjuk, akkor lehet még vasalni sem kell:D

Szerintem egyszerűen jót akar neked, meg szeretne tanítani az "életre", saját tapasztalataival.

Majd ha már külön fogsz élni, akkor rájössz, hogy mennyi mindent elmondott neked, hogy könnyebb legyen, és te azt mind piszkálásnak érezted:D

Pl. rendrakás: semmi nem jó neki? És azt gondolod magadban, ha olyan baromi ügyes, akkor miért nem ő csinálja? Aztán majd ha saját lakásod lesz, majd eszedbe jut ez. Ja, hogy ezért mondta!?

A nénikémtől pl. sokszor hallottam, amikor ilyeneket mondott: Erzsi asztalának a közepe mindig tiszta. Aztán vágott egy pofát, én meg nem értettem miért nem jó az, hogy mindig tiszta az asztal közepe? Aztán amikor a saját asztalomat törölgettem, és közben húzogattam a terítőt, hogy a széle is tiszta legyen, akkor rájöttem, hogy miért nem volt ez a megjegyzés pozitív:D

És persze a jó jegyek... ha nem jók a jegyeid, akkor majd egyszer ha tovább akarsz tanulni, kevés lesz a felvételhez, és akkor mire fogsz gondolni? Gondolom azt mondod majd mint legtöbben, hogy miért nem hallgattam anyámra!

Az anyák már csak így tanítanak, és természetesen a gyerekek ezt piszkálásnak élik meg...

Sulis.

Ez aztán tényleg szülő függő, ha nem biztos magában akkor nehezen válik le a gyermekéről. Ez kemény csata tud lenni.

Azt írod: hazajönni sincs kedved... ezek szerint már elkerültél otthonról gondolom iskola miatt... hiányzol neki, nélküled üres lett az élete, feleslegesnek, értéktelennek, haszontalannak érzi magát. Így amikor hazajössz, akkor szeretné ismét az életedben azt a helyet elfoglalni, amit korábban is, hogy ő irányított, az volt, amit ő mondott, akart... lélekben még nem tudja elfogadni hogy felnőttél, és bizonyos szinten kezdel önállóvá válni.

Öleld át, puszild körbe, mondd meg neki, hogy ő mindig is a te édesanyád marad, és neked igen-igen nagy szükséged van rá, csak engedje, hogy közben elkezdj a magad lábára állni...

Valószínűleg elégedetlen, boldogtalan az életében, még esetleg unatkozik. Mindig azok oltogatnak másokat, akik még magukat se bírják elviselni, olyan frusztráltak.

Az én anyám is ilyen, nincs más lehetőség: meghallgatni, aztán csinálni, amit te jónak látsz. Ne törődj vele, magadnak élsz, nem neki. Élvezd az életet, érezd magad jól, akkor is, ha ő nem tudja, ez nem a te problémád.

Mintha a saját anyámról írnál! Hogy kezeld? Sehogy. Függetlenítsd Magad attól, amit mond - jó, néha biztos igaza van, és érdemes megfontolni. De saját tapasztalatomból kiindulva azt mondom: úgyse tudsz neki megfelelni, fölösleges "megfeszíteni Magad" miatta, hiába.(Már, ha valóban olyan, mint az enyém.)

Kitartás! :)

Egyszeru: filmnezes kozben olvass.

De lehet valamilyen idegrendszeri elvaltozas miatt is ugymond szorszalhasogato.

Amugy tenyleg probald meg a mondvacsinalt "gondjaidat" egyedul megoldani.