Miért van az, hogy a "nagy" barátok egyszercsak elfordulnak az embertől? (beszélgetés)
Ha , nem töröd magad , akkor talan jobban fog menni :)
Teljesen megértem a gondodat. :(
Én ugyan így vagyok a "barátaimmal", azzal a kettővel... Az én esetem nagyon bonyolult, a lényeg, hogy odáig fajult az egész, hogy mára már én lettem a fő ellenség, és most engem úgy állít be mindenki előtt, mint a szemétláda ő pedig a szegény szent ember! Pedig nagyon is fordítva történt az egész, de azt nem reklámozza, milyen furcsa! Ráadásul szapul mindenki előtt, közösségi oldalon! A másik meg átpártolt ehhez az illetőhöz, aki szapul engem, azért mert olyat mondtam neki ami nem adott okot neki a sértődésre, de megtette, elhordott mindennek és most nagy puszi pajtások... Az állítólagos barátaim... De a szemembe egyik sem mondja meg, hogy te figyi, ez meg ez a bajom, ezen meg ezen kéne változtatnod... Mert nincsen annyi sem bennük, hogy arc nélkül lepötyögjék nekem. Neeeem, szidnak ahol tudnak, persze a másik felet = engem senki nem hallgat meg, mert már meg van a kialakult kép rólam; a mocsok és szemétláda barátnő... Én, aki mindig segítettem neki, de hát azért én is ember vagyok, nem robot akit elővesznek ha kell valami!
Én úgy gondolom, hogyha maguktól nem jönnek rá ezek az emberek, hogy létezem, akkor nekem felesleges erőfeszítéseket tennem.
Teljesen igazad van. Kegyetlen dolog bárkit is kétségek között hagyni. Egyik félnek sem jó, annak sem aki kibúvót keres, ezért ajánlom saját fiamnak is a szemtől szembe megmondást. Sok mindent el lehet mondani, a lényeg a "hogyanon" van.
Lehet, hogy butaság, az viszont szerintem naivság, hogy egyenesen elmondják neki. Nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember inkább hímel-hámol, minthogy kellemetlen kérdésekre egyenesen válaszoljon. Letudnák azzal, hogy bocsi, mostanában nem érek rá, stb, minthogy azt mondják, hogy már marhára unjuk a képedet.
Mert azok nem "nagy" barátok.
Aha ,nekem is volt ilyen segítettem neki és mikor beszélgetünk róla az érdekes volt neki, amikor rólam ,letudta nagy általánosságokkal és olyan érzésem volt ,hogy én ragaszkodom hozzá nem ő így hagytam elveszni az egészet:(
Ez butaság! Nézd, felnőtt 21 éves emberekről van szó. Ha valóban kíváncsi, hogy mi történik velük, a barátságukkal, akkor kérdezze meg szemtől-szembe.
Ez a legtisztább eljárás.
még egy mezei idegen havernak sem jól-a szememben.
Egy lépést nem tennék az ilyen emberek felé..
Persze, a "barátai" tényeg nem érdemlik meg, hogy még puhatolózzon is utánuk, őt viszont akkor is zavarja, hogy így állnak hozzá. Azért írtam, hogy próbálja meg kideríteni, mi a baj, mert talán megnyugtatná, ha tudná az okát.
nem. Én csak ezen vagyok.
Egy lépést nem tennék a helyedben-topikinditó:)
Az igazi barát mindig bajban mutatkozik meg, akkor mikor fut a szekered-mindenki az akar lenni..de hogy valójában ki kicsuda-az mindig bajban mutatkozik meg.
Ezt miért nekem irod? főleg nekem, aki mindig megszűri az embereket?:D
Lehet, én is erre gondoltam .
Vedd természetesnek, hogy változtok, ki előbb, ki utóbb. Más lesz az értékrendetek, életszemléletetek, érdeklődési körötök.
Az életünk során sok olyan emberrel találkozunk aki rövidebb-hosszabb ideig életünk részévé válnak, mind addig, amíg szükségünk van egymásra ahhoz, valamit megtanuljunk egymástól. Ha már betöltötte szerepét egy-egy ilyen ismeretség, tovább állunk, új ismerősök kerülnek látó terünkbe, vagy épp mi másokéba. Ez nem hálátlanság, vagy felelőtlenség, inkább fejlődésünk eredménye. Nagyon kevés az a barát, ismerős aki egy életen keresztül elkísér bennünket.
Sajnos nincsen. De én azt valószínűsítem, hogy egyszerűen a többi embert előnyben részesítik.
Nincs esetleg olyan közös ismerős, akivel még jóban vagy? Őt meg lehetne kérni, hogy diszkréten puhatolja ki, mi a gond.
Na ezaz, de őket erről még se kérdezném meg.
És persze ezekhez az emberekhez érzelmileg valahol kötődöm és ezért bánt ez a dolog engem nagyon.
Mert annyira talán nem voltak "nagy" barátok.
Én egy barátnőmmel szaktottam meg többé-kevésbé a kapcsolatot. Állandóan a nyakamon akart lógni, naponta többször felhívott, ha kicsit is rosszkedve volt, már hívott is, elvárta, hogy felvidítsam. Állandóan lehúzott, a problémáival traktált. Jobb ez így nekem, hogy nincs már annyira a képben.
Ezt nem lehet így megmondani szerintem. Őket kéne megkérdezni, de kicsi az esély, hogy őszintén válaszolnak.
Így van vagy másnak mutatták magukat és egy helyzetben megláttál egy olyan arcukat amivel nem tudtál azonosulni és hiába beszéltettek meg nem segített nem lett közöspont:(Ha valaki folyamatosan gúnyolódik már nem vicces:(
mert sosem voltak a barátaid, csak te hitted annak őket.
További ajánlott fórumok: