Miért tesz különbséget egy anya két gyereke között? (beszélgetés)

Nekem nincs testvérem, tehát ilyen érintettségem nincs. Mikor ment a tv-ben Joshi Bharat műsora, volt néhány igazán valós problémát bemutató család, tanulásgos történet (sajnos később "elmónikásodott" a műsor) Több olyan eset is volt, h felnőtt, sőt idős fejjel ment oda férfi vagy nő, h a mai napig nem tudta kiheverni, h az anyja/apja a testvérét jobban szereti/szerette. Volt, akiknek még éltek a szüleik, és ők is ott voltak. Sikerült sok sérelmet tisztázni, sírások, tettetett vagy valós megbocsátások, de az szinte mindegyikből lejött, (volt persze kivétel)h nem tettek különbséget, legalábbis nem szándékosan, és a szülőnek is nagy fájdalom volt szembesülni azzal, h a gyerekei ilyen érzéseket tápláltak. Ekkor volt az, h behívtam a gyerekeim (egy lány és egy fiú - most aki akar, beleköthet abba, h miért ezt vagy azt írtam előre, hát azért mert a lány az idősebb) és mondtam sírva, h most mondjátok meg ha valaha is azt éreztétek, h vmelyikőtökkel kivételezek rendszeresen - mert az óhatatlan, h vmiért néha az egyiknek, máskor a másiknak kedvez az ember - mert én nem akarom, h bármikor ez gondot okozzon.

Egy nagyon jó példát mondanék: a napokban egy angol csatornán néztem egy filmet. Meghalt az anya, két felnőtt lány maradt utána. Aki az anyával élt, nem volt egy dekoratív nő, nem is sminkelte magát. A másik nagyon szép csinos, sminkelt volt. Nem mennék bele a részletekbe, mindkettő azt hitte, h az anyja a másikat szereti jobban. A csúnya szemére vetette a szépnek, h "mindig Te voltál a kedvenc, neked mindened megvolt, mert szép vagy, Te csak ritkán jöttél haza, de mikor nem voltál itthon anyánknak mindig hiányoztál, nekem kellett ellátni, én voltam vele mikor beteg volt stb" A szép lány csak ámult. És mondta, amit ő érzett, h "Neked jobb volt, hiszen Te anyával lehettél mig beteg volt, veled többet beszélgetett az utolsó időben stb . És jött a csúnya lány részéről a végső sérelem: igen, de anya Neked írt halála előtt levelet, nekem nem. És akkor sírva odaadta a szép lány a levelet: tessék, olvasd el! Téged szeretett jobban, mert azt írta benne, hogy vigyázzak rád, mert te magadba fojtod a bánatod, a gondot, és nem tudsz az életben úgy boldogulni, figyeljek rád.

Nyilván a szép lány, neki munkája is volt, külseje révén nagyobb önbizalma, jobban eligazodott az élet dolgaiban, ezt látta az anya is, és féltette a félszeg lányát.

Mint írtam, nekem két gyerekem van. Sok két- vagy többgyerekes anyukával beszélgettem már ezzel kapcsolatban. Ami biztos: akármennyire is igyekszik az ember, nem egyformán viszonyul a gyerekeihez, mivel a gyerekek sem egyformák, hiába ugyanattól a szülőpártól vannak és egyforma nevelésben részesültek. Nem egyformán igénylik a velük való torődést, az életükbe való "beleszólást". És nem jobban vagy kevésbé szeretjük őket, hanem másképp. Épp a fentiek miatt. Mint ahogy nem tudom megmondani a zserbót vagy a kacsasültet szeretem-e jobban. Mindkettőt. Csak mindkettőt másképp.

Biztos nem minden eset egyszerű és biztos vannak olyan szülők, mint amit leírtatok. De próbáljátok végiggondolni amit írtam, már csak azért is, h kevesebb tüske legyen Bennetek.

Tudom, nem vigasz, de azt szokták mondani, minden példa jó valamire, ha másra nem, hát ellenpéldának. Aki sérelemként éli meg, h nem egyformán szereti őket a szülője, majd a saját gyerekeit megpróbálja úgy nevelni, h ne érezzen ilyet. De akkor már ő is rá fog jönni, h mindegyik gyerekét nagyon szereti, de különböző módon.

én azt gondolom, hogy sajnos (!) ezeket összeköti az anya a gyerekével, persze nem az értelemesebb fajtája...

ha úgy születik, hogy nem tervezték, nem várták... ez lehet egy ok. vagy olyan volt férjtől van, akitől már nem is akart gyereket, de nem tudott menekülni és a gyerekre úgy tekint, ami nagyon rá lett erőltetve.

nálam csak azért volt megkülönböztetés, mert lány vagyok és nem fiú. merthogy a fiúk dolgoznak és keresnek pénzt (nagyon régi felfogás), ők tartják el a családot és majd a nagyit is. asszem ez a fő érve a fiúk mellett. a lány kiszolgáltatott lesz (mint ő volt), ezért nem ér semmit.

miben mutatkozott meg? pl. amikor én 8 éves voltam, bátyám 15. duhajkodtunk, erősködtünk és birkóztunk. nyilván ő volt az erősebb és én ritkán tudtam sarokba szorítani. volt is, hogy fájt, kiabáltam is, ha nagyon fájt, ordítottam. na de amikor ő kiabált, akkor anyu ott termett, hogy mi folyik ott, de amikor én kiabáltam, egyszer sem.

okosabbjára nincs panasz, jenőre (hülye nő) igen...

Mi négyen vagyunk tesók és mindegyikünk közt különbséget tesz anyu, más a hozzá állasa. Mi gyerekek felnőtt fejel pedig össze is veszünk vele és egymással is. Ha anyu velem beszél akkor a húgom védi, de fordítva is így van és a két fiúval is. Én talpra esettebb vagyok ezért tőlem többet is vár el. Anyuval ha beszélek mi általában összeveszünk mert nem értünk sok mindenben egyet, de mivel nekem is van két fiam már ezért megértettem, hogy mi is ez az egész.

A két fiúnak más a képessége, érzékenysége a nagyobb sokkal hamarabb sírva fakad, ha leszidom a kisebbnek szószerint hideg víz, tehát vele keményebbnek kell lennem, hogy szót fogadjon.

Tudnák még sok ilyen példát mondani, mivel nem nevelhetem a kettőt egyformán, mert nincs két egyforma gyerek.

Nem enged el bulizni??Ha nála laksz sem szabhat ilyet meg...felnőtt vagy! Ne hagyd magad...

Én a helyedben tisztáznám vele ezt! Így nyersen.. azért tisztelettel,de tedd oda magad! Légy határozott!

Beszéltünk erről. :)

(Azóta nem próbáltad?)

Azért lehet márkás cipőt kapni sokkal olcsóbban is!

Tudni kell, hova menjen érte az ember. :))

(Ja és nem kínai, és nem turkálós.)

Az a szerencse, hogy ez a méltatlankodás csupán a suli és a jegyek szintjére korlátozódik.

Más óvás nem érkezett. :)

Úgy látom, itt jócskán vannak ilyen esetek a családokban....és ez valahol bizony szomorú. :(

Nálunk is ez volt a helyzet kiskoromban, négyen vagyunk lánytestvérek, anyám szemében én voltam és vagyok mai napig is a fekete bárány....:S Már elég kicsi koromban észrevettem, hogy csúnyábban viselkedik velem, mint a testvéreimmal, 2. vagyok a sorban....És pedig akartak, mondjuk, inkább fiút akartak volna, de fiú soha nem született. A 3. tesó volt a "besikerült", mégsem ő szívta meg , hanem én. De a családban többen is észrevették, hogy nem úgy bánik velem, ahogy kellene, kiskorom óta mindig mondták neki, és a mai napig lesz.rja...:S Mondjuk, már én is lesza.rom. A kapcsolatot tartjuk egyébként, sokszor próbál kihasználni minket, férjem is morog érte, de kedves, rendes ember, és ő is tűr velem együtt. Hívják sokat a kertjükbe dolgozni segíteni, nővérem férjét őt nem, mert ő szegény "olyan sokat dolgozik így is" - csak annyit, hogy míg nővérem férje naponta 8 órát solgozik, férjem napi 12-14 órát. 3 gyerekünk van, 1 lány, utána 2 fiú, és a 2. gyerekünkkel is ugyanolyan csúnyán viselkedik, mint kiskoromban velem. De már nem hagyom, rászólunk, nem fajul soha nagy veszekedésekbe a vita, de már most azért annyira van eszem, hogy nem hagyom magam. Sajnos a kapcsolatot tartani kell, mert hiszen anyám, de puszit pl. az életben nem adnék neki.

Sziasztok!

Hát mi 4-en vagyunk testvérek,én vagyok a legöregebb 20 éves.Anya és Apa soha nem tesz köztünk külömbséget és nem érezteti egyikünkkel sem,hogy a másikat jobban szereti vagy hasonló.Én nagyon sajnálom hogy tényleg ennyiőtöknek volt ez miatt szomorú gyerekkora.:S

Mindenkinek azt kívánom hogy találjon békére saját magában és szerezzen magyarázatot a szüleitől,hogy mért is van ez anyu,apu?

Nekem a nagyanyám csinálta ugyan ezt anyukámmal mint veletek a szüleitek a mai napig is a szemünk láttára,lehet hogy azért is ilyen jó anyukám a gyerekeivel szemben.

Ó, ez nekem is ismerős....

Nekem is két gyerekem van, a fiammal soha nem volt gondom olyan szempontból, hogy tiszteletlen, visszabeszél, stb., a lányom már egy sokkal akaratosabb, erősebb személyiség, aki kicsi korában elkezdte próbálgatni a szárnyait, feszegetni a határokat. Ezeket elég nehéz a helyén kezelni, de meg kell próbálni valahogy helyesen...

Nincs két azonos gyerek ez fix. Eltérők a képességeik, érzékenységük, stb.

Ez nálunk is így volt, amíg én voltam gyerek, és a mi lányainkkal is.

Szóvá is tette a fiatalabb, hogy amikor nővére 3-ast hozott töriből, mennyire megdicsértük, bezzeg amikor ő csak ötösöket hoz soha nem fogadjuk akkora ovációval.

Megpróbáltuk "orvosolni" a dolgot.

Sajnos igaz amit írtam. Próbáltam anyámmal beszélni erről nem egyszer, nem kétszer, de ő hallani sem akar arról, hogy köztünk különbséget tenne, ennyivel letudja a témát, nem lehet többet beszélni róla, köti az ebet a karóhoz, hogy ő ugyanúgy viselkedik mindenkivel.

Voltam már pszichológusnál, nem emiatt, és azt mondta a pszichológus, hogy a mostani problémáim emiatt vannak...tökjó...