Miért távolodott el a testvérem? (beszélgetés)

Ez azért nem rossz alap,de még mindig azt gondolom,h simán lehetnek titkai a párkapcsolatáról. A megjött-nemj ött meg az olyan dolog,hogy jobban tartozik a családra is,és főleg a nőkre,akiktől támaszt kaphat,és eleve nem szégyellnivaló,hanem természetes,hogy a teherbeesés lehetősége felmerül egy felnőtt kapcsolatban.

Én megpróbálnék felé úgy nyitni,hogy egy darabig nem kérdezősködök,hanem mesélek neki az életem,az érdeklődésem rázósabb dolgairól,kudarcokról,mintha nekem volna fontos,hogy neki ezeket elmeséljem,hátha ettől felbátorodik.

Anyukám elől még inkább elzárkózik, pedig még otthon lakik.

Nem hiszem, hogy nagy titok lenne előttünk. Ha gond van, mindig hozzám jön, még most is.

Pl kb fél éve késett neki 2 hetet. Engem kért meg, hogy vigyek egy tesztet, és legyek ott, amikor megcsinálja, mert fél az eredménytől. Ha baj van, simán mer szólni.

Ha anyuval összeveszik, engem kér meg, hogy üljünk le hármasban és beszéljük meg.

De ha nem kellek, akkor nem érdekli, mi van velem.

Nem azt kérem, hogy folyton lelkizünk, vagy hasonló, hanem csak arra vágyom, hogyha megkérdezem tőle, mi van vele, akkor legalább annyit mondjon, hogy "kösz, jól vagyok, nincs semmi".

Régen nem volt ilyen gondom vele.

Anyuval nem lehet ilyesmiről beszélgetni. Neki még én is a kicsi lánya vagyok. Ha felhozom a témát, folyton azt mondja, hogy még fiatal, majd kinövi :S

Én is azt hiszem,hogy lehet valami új titka a kapcsolatában,amit előtted nem vállal be,ezért rejtőzködik.

És azt is gondolom,hogy lehet,hogy a srác jófejnek látszik kifelé,sőt lehet,hogy direkt imponálni akar nektek,de 4szemközt mégis megvannak a maguk problémái,olyan dolog,mait szégyell előtted a húgod.Pl.lehet,h tudja:megcsalják.

Anyukáddal beszélgettetek már erről,hogy mitől változhatott meg? Vele ugyanúgy beszélget,mint régebben?

Igen, már ő is felnőtt, elmúlt 20 éves.

Az egész azért furcsa nekem, mert ő volt aki jobban ragaszkodott hozzám. Pl. nem rég vettünk a férjemmel lakást. Egyszer odaült mellém a hugi, és elkezdett kérdezgetni, hogy mennyi hitelt vettünk fel, milyen feltételekkel, hány lakást néztünk meg stb.

Mert ő és a barátja is szeretne saját lakást.

Máskor az esküvőről kérdezget.

Aztán mintha mi sem történt volna, hetekig, hónapokig nem is szólt hozzám semmit.

Külön élete van, nem telepszik rá senki. Csupán az bánt, hogy az alapvető dolgok sem működnek. Pl szerintem testvérek között normális, ha hetente egyszer megkérdezem, hogy van, történt-e vele valami, milyen a suli, hogy sikerült a vizsga stb. De néha az az érzésem, hogy ő még ennyit sem akar megosztani.

Fura!

Bár tökéletesnek látszik minden,mégsem az.Aki elzárkózik,annak baja van,bármit is mond.És szerintem a pasi a gázos,ő a kulcsa az egész storynak.

Engedd el.

Hagyd, hogy élhesse a saját életét, és Te is éld a Tiedet.

Ez törvényszerű, hogy ha felnőnek a gyerekek, akkor szeretnék a saját életüket élni.

Van egy kishúgom. 6 év van közöttünk, de mindig szoros volt a kapcsolatunk. Talán azért, mert amikor kicsi volt, sokat vigyáztam rá, én hordtam óvodába, iskolába. Amikor nagyobbak lettünk, a jó kapcsolat a nagyobb korkülönbség ellenére is megmaradt.

4 éve elköltöztem otthonról egy másik városba, és 2 éve férjhez is mentem. A húgom nagyon szereti a férjem, amolyan bátyként tekint rá. Az elején sokszor volt nálunk, csak lejött egy-egy napra, amikor csajos programot csináltunk, elmentünk vásárolni kettesben, vagy csak nézelődni. Volt, hogy a férjem is velünk jött, mindig jól szórakoztunk. Az esküvőn is ő volt a koszorúslányom, és együtt választottuk ki a ruhámat.

3 éve megismert egy fiút, és megváltozott. Egyre zárkózottabb lett, és állandóan ideges, de ennek ellenére azt látom, hogy boldog. A fiú jó hatással van rá, mert mégsem hagyta ott az iskolát, és tovább is tanult, amire a szüleim se tudták rábeszélni.

De valahogy mégis más lett. A látogatásai szép lassan elmaradtak, és hiába hívom, hogy menjünk el sütizni a városba, és beszélgessünk, már egyedül nem akar jönni. Hiába hívtam meg a lánybúcsúmra, nem jött el, mert a barátját nem hozhatta el.

Azt nem mondom, hogy folyton a barátjával akar lenni, mert sokat van egyedül, de ennek ellenére a barátnőivel is megszakította az összes kapcsolatot.

Nem tudom, miért csinálja ezt.

Régen vettem egy doboz fagyit, leültünk az ágyra, és beszélgettünk, nevetgéltünk. Most, ha hazalátogatok, inkább bezárkózik a szobába, és nem nagyon akar velem beszélgetni.

A barátját jó fejnek tartom, és zavar, hogy vele lassan már többet beszélek, mint a húgommal. A férjem is jól kijön a barátjával, ha lehetőségük van, apuval hármasban elmennek együtt focizni, vagy csak focit néznek. A szüleimnek sincs bajuk vele.

Nem tudom, hogyan tudnék ezen az állapoton változtatni. Nem tudom, mitől változott meg így a húgom, és távolodott el. Ha rákérdezek, haragszik-e rám, vagy rosszat tettem, azt mondja, nem, csak most nincs kedve beszélgetni.

Hogyan tudnék javítani ezen a kapcsolaton?