Miért nincs barátnőm? (beszélgetés)

Lanema, szívből remélem, hogy megoldódik a gond, és csakhamar barátra, barátokra tehet szert a lánykád. Még sokat fog változni minden tekintetben. Idővel, talán egy újabb közegben ő is megtalálja majd a helyét. Amit te tehetsz, hogy mindig meghallgatod, esetleg tanácsot is adsz (amit vagy megfogad, vagy nem), hogy érezze, a te szereteted biztos támasz neki mindig. De helyette sajnos nem tudod megoldani a konfliktusokat.

Az egy jó ötlet, amit alább felvetett valaki, hogy esetleg eljárhatna valamilyen iskolán kívüli foglalkozásra (szakkör, sport, stb.), olyanra, ami tetszene neki, ahol új társaságba kerülhet, és esélye van ismerkedni.

Én is maximálisan egyetértek Veled a "szülő beleavatkozása" témában.

Gondoltam is hasonlókat, de valahogy kimaradt.

Arról nem beszélve, hogy ezeket a gyereknek a saját közegében, a saját kárán kell megtanulnia és levonva a szükséges tanulságot, a felnőtt életben már megfelelően tudja alkalmazni.

De ez nem következik be, ha a szülő mindig előtte szalad, és takarítja le az utat, hogy meg ne botoljon.

Aki mégis ezt teszi, nagyon sok hasznos megtapasztalástól fosztja meg a gyerekét, aki meg is szokja, hogy a szülők, mint két mankó, ott állnak a hóna alatt.

Az Életet tanulni kell! Lassan, fokozatosan, életkornak megfelelően.

Egy 13 éves lánynak, ne az anyukája menjen rendezkedni a másik lány apukához, - aki jószerivel nézne rá, hogy "Mi van"? - hanem a lány álljon a másik lány elé és kérdezze meg.

Libra, minden szavaddal egyetértek, mert magam is megtapasztaltam.

Terika23 módszerét viszont nem tartom jónak. Szülő ebbe "felülről" nem avatkozhat bele, csak ront a helyzeten. Más kérdés, ha mondjuk verik a a gyereket az iskolában, de kiközösítés ellen nem tud tenni, csak a gyerek. (Meg aztán felnőtt korában is megvédjük majd a csemeténket mondjuk a munkahelyén?)

A szülő szerintem ilyenkor csak annyit tehet, hogy esetleg elviszi másik iskolába, ahol a gyermek tiszta lappal indulhat, és tanulva a hibákból megpróbál jobban beilleszkedni. Mert ahol már kiközösítették, nem nagyon van esélye.

Ha eddig sem voltak soha barátai, akkor nem hiszem, hogy erről kizárólag mások tehetnek. A barátságért, barátkozásért tenni kell, talán nyitottabbnak kellene neki is lennie.

Szia!

Szeretném elmondani Neked, hogy annak idején, az általánosban én "közösségellenes, magányos farkasnak" voltam minősítve, a kutya nem barátkozott velem.

Esetleg próbáltak hozzám csapódni unalmas, érdektelen penészvirágok, de azok nekem nem kellettek.

Aztán ez középiskolában gyökeresen megváltozott, mindenki az én barátnőm szeretett volna lenni.

Ennek az volt az oka, hogy "új környezet, új élet" elv alapján, már egészen másképp viselkedtem én is, mint az általánosban.

Mivel nem cipeltem magammal az általánosból az előítéleteket, hogy én ilyen, meg olyan vagyok, nyugodtan ki tudtam bontakozni az új osztályban.

Csak nem szabad, hogy észrevegyék az erőlködést, hogy a gyerek mindenáron szimpatikusnak akar tűnni.

A suliban a társai között nem kell illedelmesen és jól nevelten viselkedni, azt tartogassa a privát életére.

A suliban természetesen kell viselkedni, ERŐSNEK, VAGÁNYNAK és nem árt SZÓRAKOZTATÓNAK lennie.

De TILOS: Stréberkedés, mószerolás, pletyka!...mert aztán jön a kiközösítés.

Azért meg kell mondjam, én 13 évesen, már nem éreztem magam kislánynak, még ha az is voltam.

A karakteres személyiségek a vonzók, minden közösségben.

A visszahúzódó kis mimózákat általánosban eltapossák, középiskolában pedig észre sem veszik.

Minden osztályban vannak vezéregyéniségek, az ő véleményük a mérvadó a többiek számára is.

Ez a csorda szellem.

Nálunk is volt ilyen probléma, bár nekem fiam van, és még elsőben volt. Szóval jólelkű kisfiú, aki még a lények se árt, szó szerint. És kipécézték a nagyobb fiúk maguknak. Én bizony bementem és elkaptam a srácokat a fülüknél fogva. De a kislányokat is megabajgattam, ha arról volt szó. Engem nem érdekelnek más szülők olyan szinten, hogy hagyják a gyereket elpofátlanodni. A tanár nem szólhat rájuk, mert jogok meg izé. Én meg azt csinálok szülőként kb. amit akarok . persze tettlegességig nem ment az ügy sosem, de ha arról lenne szó és tudom hogy nem lenne baj belőle, biztos pofán csapnék egy két pofátlan gyereket, aki képes direkt azért belemenni a sárba, hogy a frissen felmosott padlót összetapossa és még be is szól...

Állok minden anyuka elé, és megmagyarázom neki, ha arról van szó. Persze nem gondolom, hogy az én gyerekem szent és sérthetetlen, tudom a hibáit, őt is elkapom, ha sántít az ügyben. Nem vagyok éppen közkedvelt személy, kimondom őszintén, de nem nagyon izgat, viszont sokan merítenek erőt a viselkedésemből és ennek nagyon örülök.

Én úgy gondolom, ilyenkor nem csak a gyerekkel kell beszélni. Az iskola a tanuláson kívül azt is jelenti, hogy a gyerek azt csinál amit akar. Felfedezik hamar, hogy oda a szülői ellenőrzés, és egy teljesen másik életet képesek élni a suliban.

Én azt hiszem a szülőkkel kezdeném, szülői értekezleten (ez csak egy ötlet), esetleg előadnám a problémámat, hangosabb lennék mint ők, mert szeretik a nagyon tudálékos és fontoskodó anyukák túlbeszélni a másikat. Simán fegyelmi eszközökkel kiharcolnám, hogy végig hallgassanak és addig nem hagynám magam, amíg meg nem beszéltem ezt velük IS.

Természetesen fenn áll a veszélye annak, hogy emiatt a lányodat tovább cikizik és még rosszabb helyzetbe hozod, de az a legrosszabb, ha magára hagyod és nem teszel semmit.

Minden lehetséges következményt el kell mondani a szülőknek, ha megbeszéled velük. Kérni kell őket arra, hogy próbálják elmondani a kislányukkal, mi történt a barátságukkal. Csak kíváncsiskodva, ne azzal álljon elő egyik anyuka se, hogy ennek a kislánynak az apukája jól elmondta, hogy mi történt. Az ilyen alattomos kislányokkal, akik így szövetkeznek egy ellen, igenis fel kell venni a harcot.

Feltételezhetően túl normális a többiekhez képest. ha vki eminens az a baj, ha gazdag az a baj, a szegény az a baj, ha jó gyerek az is baj, ha nincs benne hülyeségekbe az is baj.

Ha vkire rászállnak, szekálják egész végig.Általában az otthonról hozott szeretethiány és harag miatt, kitöltik máson.

Ha olyannal barátkozik valaki aki kilóg azt is kiközösítik.Gondolom a barátnő ezért tünt el.

Sajna ilyenek a gyerekek és ez tényleg szörnyű.

Talán középsuliban majd a környezetváltozás jót tesz, amúgy valami szinten neki is kell aprókat csalódnia, hogy tapasztalatot szerezzen.

Tényleg jó lenne valamit tenni.

Mert én a mai napig nehezen barátkozom, és ez így télleg szarcsi :)

Nekem általános iskolában volt jó pár barátnőm. Ott ugye szinte együtt nőttünk fel, 1. osztálytól a 8. osztályig, egy összeszokott rendes kis társaság voltunk, harmóniában és békében :)

Aztán jött a gimi :(

Na, ott egyetlen egy barátnőm volt.

A többiek mind utáltak ill. nem fogadtak el.

Nem voltam éltanuló, nem voltam dagika, nem származom gazdad családból, nem voltam szépségkirálynő, átlagos, normális, jó magatartásom volt.

Szerintem ha megkérdezném a csajokat, hogy miért fújtak rám, nem is tudnának indokot mondani.

Van, hogy a gyerekek tényleg egyszerűen indok nélkül kiközösítenek valakit ...