Miért nem tudnak az emberek szeretni? (tudásbázis)

Felesleges általánosítani. Csak ha végigmegyek Budán, 60 ember jön nekem, mert b@szik kikerülni. Néhányuk még direkt belebikáz a vállamba menet közben, ha elhalad mellettem.

És igen, elsősorban a tisztelet hiányzik. Nem csak a "mai fiatalok" részéről. Sőt...

Szomorú dolog, hogy sokan imádnak egy macskát, az embertársát meg eltiporja a buszon.

Szomorú, tényleg. És a fenti sorokban nem azt akartam sugallni, hogy ne szeressük az állatokat!

Magukat nem fogadják el... amíg valaki magával nincs kibékülve, mást is utálni fog...

Ugyanakkor picimazsinak is igaza van...

Hülye dolgok miatt bánkódunk, idegeskedünk, szeretteinkkel veszekszünk. Piti dolgok. ÉS nem gondolunk bele, hogy a mocskos pénz, a pár kiló felesleg nem a világ vége.

Örülni kellene az egészségnek, a szeretteinknek, a napsugaraknak, a virágoknak.

Lassan meghalunk, mire rájövünk : NEM ÉLTÜNK!!!

szeretetet

bocsi!!

Madra milyen igazad van!A szeretet sokféle az sem árt,ha nemcsak várjuk,hanem adjuk is.Egyetértek maximálisan veled a szeretet nem egy kötelező adomány azt előbb ki kell érdemelni.Nem lehet itt hivatkozni elfoglaltságra,fáradtságra,munkára társadalomra, azt magunknak kell kiépíteni.

Sok igen sok szeretetre éhes és szeretetet adni akaró ember van,csak meg kell keresni Őket.Nekem van egy Fórumom,/egy napja/ melyet a 70 éveseknek szántam.Több aranyos fiatal írt benne,így én már is sok szeretetet kaptam tőlük.

Látogass el hozzánk,szívesen látunk.Minden jót.Éva

Már aki.

Leginkább önzőek az emberek és az önös érdeküket tartják előtérben.

Ez nem szeretet.Csak önzőség.

Persze tisztelet a kivételnek, mert azért akadnak önzetlen szeretetre méltó és szeretetet adó emberek is csak momentán én nagyon ritkán találkozok velük.

Az a legnagyobb baj, hogy könnyen vagdalóznak az emberek azzal, hogy szeretet.

Sokan azt se tudják mi is a szeretet valójában.

Igaza van Niko76-nak a mai emberek nagy általánosságban nem tudnak szeretni.

Persze tisztelet a kivételnek, én tényleg nagy általánosságra gondolok.

Valaki úgy éli le az életét, hogy meggyőződése, hogy szerette a körülötte élőket, pedig fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mi a definíciója a szeretetnek.

A mai emberek furák.

Érdekes témát feszegettek.

Szerintem mindenkinek attól függ a véleménye, hogy milyen élménye van túlsúlyban. Akkor most a rossz élmények hatására gubózzak be, növesszek még több tüskét, mint amennyi már amúgy is van? A "józan ész" ezt diktálná ugye? De így egy lefelé vivő érzelmi spirálba kerülök.

Mi lenne, ha a LÁTSZÓLAG veszélyesebb, ám hosszú távon emberhez méltóbb bizalommal teli hozzáállást választom? Na, én most ezt gyakorolom. Az elején vagyok, rendesen kiesek a ritmusból, de nem adom fel. Próbálkozom. (Sok-sok csalódás után is.) Voltam morcos. De csak keserűség ráncokat gyűjtöttem az arcomra. Most NEVETŐRÁNCOKAT gyűjtök.

Azt mondják, a másik ember viselkedésében valójában azt nem szereted, amilyen te magad vagy. Mivel ő tükröt tart eléd. Szóval magamra haragudhatok, ha torz a tükörkép. Remélem érthető voltam.

Az az igazság, hogy én is valahogy így vagyok ezzel az egésszel, mint Te! Szerettem, és hagytam, hogy szeressenek, de valahogy mindig csalódnom kellett, és a mai napig csalódnom kell az emberekben... És ezek a csalódások valahogy mindig arra ösztönöznek, hogy soha senkinek ne adjam ki magam, (legalábbis ne olyan könnyen), mint ahogy az idézetben is van... De aztán jön valaki, akival kapcsolatosan azt érzem, hogy más lesz ez az egész, akiben úgy érzem megbízhatok... De aztán rá kell jönnöm, hogy már megint naiv voltam...

Viszont azért pár olyan ember is van az életemben, akiben tudom, hogy bármikor bármivel kapcsolatosan feltétel nélkül megbízhatok... Ilyenkor mindig ők jutnak eszembe, és így kicsit könnyebb túltennem magam ezeken a csalódásokon.

Milyen érdekes??? Hol van niko76 ???

Még nem is fejtette ki, hogy tulajdonképpen mire gondolt :-)