Miért nem tud emberek túlnyomó többsége csendben lenni? (beszélgetés)

Akkor kell vele foglalkozni, ha igaz, ha meg nem, akkor nevetni kell rajta es kesz :).

Mondjuk azon a melohelyemen a fonokasszony volt a legnagyobb pletyofeszek, amit neki elmondott az ember az a hir atkoltve kezdett uj utat. Olyan jokat mulattam mindig, amikor ertetlenul odajott egy kollega, es rakerdezett dolgokra, ami tudod "a hir igaz némi mondositassal" tipusu volt (biztos ismered a viccet a vege valahogy igy szol:

a hir igaz, némi modositassal, nem osztogatjak, hanem fosztogatjak, es nem a trabantokat, hanem a zsigulikat )

Hajra! Engem nem erdekel a pletyka, csak ha igaz :).

Egy idoben a volt fonoknom kerdezgette mindenkitol, hogy mit tudnak rolam, leszbikus vagyok-e, mindenki nezett nagy szemekkel, hogy "mi van?".

Majd eljutott a fulembe a dolog, majdnem leestem a szekrol annyira nevettem :). Tolem aztan pletykalhat akarki, sosem foglalkozom ilyen marhasaggal. Mastol se legyen orgazmusuk, ennyi.

Igen ismerem az ilyen embereket, akikrol irsz, ok a maganyosak. Senkinek nem tudjak elmondani a bujukat, bajukat, csak az eppen eloszor szembejovo embernek.

A politikafuggoseget hagyjuk, a ferjem is fuggo, ugyhogy ha akarnek sem lehetne mast nezni a TVben, ha itthon van, mint politikai musorokat, es politikarol ugato csatornakat. De mondjuk engem amugy sem kotnek le a sorozatok vagy akarmi is, ugyhogy tolem nezheti, ha akarja, o baja :) (engem nem idegesit, ot meg lepten nyomon... kepes csapkodni duheben, ha valamelyik politikus a kedvencei kozul "rossz fat tesz a tuzre" vagy hulyeseget mond).

Hat a helyedben elharitanam az illeto kozeledeset, mondjuk egy fals szoveggel, hogy ne haragudjon ma nincs idod, randira kell menned, es maris kesesben vagy, vagy akarmi, amirol aztan beszelhet massal, de addig is bekenhagy.

Nekem mondjuk ilyenek nincsenek, valoszinuleg en alapbol vagyok undok, hozzam csak ugy nem jonnek oda beszelgetni emberek, ne is jojjenek... hozzam inkabb az osszes kobor allat jon, ok legalabb nem beszelnek, es nyilvan, ami nekik kell tolem, azt megkaphatjak.

Gondolom ez is a mar emlitett kisugarzas, de ez csak tipp.

Is, is.

Sok mindentől függ, de általában igen, amit épp érzek csak az nem látja, aki nem akarja.

És aki nem veszi észre annak szóba is jelzem.

Én is így vagyok vele. Szeretek beszélgetni, lélekemelő, érdekes dolgokról, amiből lehet tanulni. De az olyan emberektől, akiknek lételemük a panaszkodás, meg a rágalmazás, akik soha semmivel sem elégedettek, azoktól menekülök. Sajnos vannak emberek, akik folyamatosan mondják a semmit,vagy a hülyeségeket és csak lefárasztanak..

Vagy egyszerűen csak célkereszt van a szemük előtt és mindenkit mindenkivel összeugrasztanak. Van akit 5 percig hallgatok és már érzem magamban, hogy gyülekezik bennem az indulat...hihetetlen mennyire megtalálják az érzékeny pontjaidat, hogy feldühítsenek. Ha ők nem érzik jól magukat, lételemük, hogy mások életét is megkeserítsék.

Nem vagyunk egyformák...

Ha nekem szükségem van csöndre, akkor jelzem.

Én egy negyedszázada őrzöm különféle emberek mindenféle titkát - Nem alapszintű intim titkokat is, és nőkét is! - de én azóta nem találtam magamnak senkit akinek kibeszélhettem volna magam úgy istenigazából:)

Nagyon könnyen bíznak rám bizalmas információkat és osztanak meg velem olyan, úgymond titkokat amelyeket én magam lehet, hogy még kínvallatás során sem tennék közkinccsé.

Talán karakter kérdése, nekem az alkatom ugyan nem egy megnyerő alsónadrág modellé, ezt viszont ellensúlyozza a verbális készségem és az alkalmazkodókészségem. Ha éppen idegbeteg hangulatban vagyok, akkor meg 5000-res fordulaton pörög a szövegelés, ha nem akkor csak 4500-on:)

Igazad lehet erről a kisugárzás dologról. Volt egy periódus az életemben, amikor mindenki rám bízta a titkait. Lépten nyomon olyanok találtak meg, akiknek valami nagyon nyomta a vállát és csak nekem elmondtak valamit, amire megesküdtem, hogy senkinek soha .... az az érdekes, hogy ekkortájt nekem egyáltalán nem volt titkom. Semmi, amit más ne tudhatott volna...

Amióta viszont tele vagyok saját titkokkal, azóta senki nem jött hozzám intim-beszélgetni...

Hat, pont rossz dolgot "valasztottal", mint tema, amirol beszelhetnek neked az emberek: "meghallgatom bárki élettörténetét, problémáját", ez a leheto legnagyobb energia leszivo tema... vagy ember, aki neked panaszkodik, es csak panaszkodik, az soha nem jo, attol mindig hullafaradt leszel. Ellenben egy feludito erdekes beszelgetestol feltoltodsz, es nem lesz szukseged "csendorakra". Most nem kezdek errol hosszan beszelni, de mivel eleve ugy allitod be a dolgot magadnak, hogy meghallgatod masok bujat-bajat, igy eleve ezt sugarzod kifele, es igen oda fognak menni hozzad, akik energiara vagynak.

En kerulom a panaszkodos embereket, mindig halalfaradt leszek toluk. Inkabb hallgatom a szappanoperas beszamolot, attol nem leszek faradt :).

Vannak olyan közösségek ahol lehet csendben lenni. Egy-egy lelkigyakorlat, elvonulás jól tud esni. Feltölt és ellazít...

De a mindennapokban miért kéne hallgatnunk? Nem halnak születtünk vagy süketnek...

Bár a kisfiam néha befoghatná már a picinyke száját :ĐĐĐĐ

Sok minden megfordult a fejemben, mert az öreganyám, akivel együtt éltem képes volt folyamatosan beszélni, megállás nélkül kommentálni, és átfutkosni az én szobámba, hogy a kedvenc szappanoperájáról 5 percenként jelentést tegyen. Mikor meg már nem laktam vele, akkor képes voltam napi rendszerességgel fél-1 órát telefonon "beszélgetni" vele, ami az első informatív max. 5 perc után a halálira nem érdekel és a szokásos lemez mixe volt. Egyedül élt és ráadásul messze.

Csak az a nagy különbség, hogy ezt a néha idegesítő személyt nem kevertem össze az emberek többségével, plusz megtanultam nem a falra kenni az agyam, hanem hagytam, hogy mondja, aztán közben elolvastam az e-mailjeim, esetleg meg is válaszoltam, összeírtam a noteszembe a teendőimet vagy csináltam bármi mást.