Miért nem érti meg egymást a Bak és az Ikrek jegyű ember? (beszélgetés)
No ezért sem tökéletes az asztrológia.
A volt férjem volt Ikrek, én Bak vagyok. Bocs, de már eleve földhözragadt nem vagyok, inkább fantáziadús és kreatív, az viszont igaz, hogy kitartó vagyok és őszinte.
Ikrek férjem a saját hazugságát nem tudta megkülönböztetni a valóságtól, valóban izgága is volt, és sehogyan nem lehetett irányítani az önhittsége és a nagyképűsége miatt. Ezzel a beállítottsággal nem lehet gyerekeket nevelni, de én legalább megpróbáltam. A válókeresetet ő adta be, miután a barátnője segítségével sem sikerült rendbehozni a házasságunkat. (Saját elmondása szerint azért töltötte vele az estéket.)
AZ ikreknek a karmája lenne hogy levesse magáról az intrikát a hazugságot a történetek megmásítását a türelmetlenséget az izgágaságot és a röpködést,de sajnos nem veszi észre hogy mi a feladata. Ezért próbáljuk őt szépszóval irányítani,hisz nem tehet róla hogy ilyennek született.A Bak is nagyon nehéz, neki pont az ellenkező a természete mint az Ikreknek a kitartás az őszinteség ami senkinek nem kell, a bezárkózás a merevség a földhözragadság.Soha nem fogják elfogadni egymást,legfeljebb az egyik alárendeli magát a másiknak. Attól függ kinek erősebb a szeretete a másik iránt.
Bakokhoz szuz pasi valo, esetleg bika , halak : )
Nekem a túlzott kitartóság nem tetszik, mert kíméletlenné tesz önmagaddal és másokkal szemben is. Én nem tisztelem a -ha belehalok is megcsinálom -hozzáállást. Egyszerűen fafejűségnek tartom.
Én is inkább szenvedélyes. Dinamikus, erős, pörgős, empatikus, udvarias.
Ebbe viszont van igazság nagyon kitartóak vagyunk....és néha tulzásba visszük a dolgot.
Ebben teljesen igazat adok neked!
Hát én ezt így nem állítanám :) Én aztán nagyon nem vagyok visszafogott. Sokszor mikor olvasom a horoszkópm mintha nem is az rólam szólna. :) Inkább szenvedélyes vagyok és elég hamar elragadnak az érzelmek, bár a bizalom az már más kérdés....
Az egyik bak ilyen,a másik olyan.
Itt ebben a fórumban is vannak eltérő vélemények.
Nem értem hogyan általánosíthatnak embereket pusztán a csillagjegyük miatt.Bármilyen két másik,azonos csilagjeggyel rendelkező ember is lehet teljesen különböző.
Igen, ez egy tipikus bak vonás.
Az egyik fiam pont ilyen.És sokszor sajnálom,mert ritkán elégedett.Vagy csak rövid ideig:(((
Egyetértek:).jobb lenne nekem ha ő idegeskedne a mindennapi gondokon,én meg élnék a rózsaszín ködben haláli nyugalommal.
A Bak a csúcsra tekint. Közben gondosan a lába elé néz, hogy minden kis lépéssel elorébb és följebb jusson. A kitüntetés számára nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érez, mikor a mellére tuzik. Úgy tekinti: ha valaki, hát o megérdemelte, s ugyan ki másnak járna, ha nem neki? Ha nem kapja meg az ot megilleto elismerést, komorrá és keseruvé válik. S miként Orwell Állatfarmjában az öreg ló, ilyenkor is csak megrázza a fejét, és így szól: "akkor még keményebben dolgozom". És húzza az igát tovább.
Szerintem nem. Csak haverság szintjén. Én így tapasztalom. De a pozitív ellenpéldáknak nagyon örülök.
ennek pont fordítva kellene lenni :DDD
Bocsikrek! Vagy inkább ökrök:P
És még ránk mondják, h érzékeny lelkű bakok. Egyik pillanatról a másikra olyan letargiába esnek..tulajdonképp a semmitől.
És marhára nem következetesek.
Szerintem is szerethetők, csak kicsit szálhámosak (legtöbbjük).
Így havernak oké, de nem tudom, h mint pasi mennyire kéne. MEg azt nem tudom soha, hogy mit hihetek el nekik. És amit nagyon nem szeretek, hogy hót hülyeségeken megsértődnek. Csak lesek.
Sejtem mire gondolsz. Tipikus bak tulajdonság ez is.
Dehát lásd be... azért ez nem egy olyan nagyon rossz dolog...
Én ikrek vagyok,a párom bak.Háááttt........lenne mit mesélni:).Én abszolút a földön járok,reálisan látom a jelent,viszont a párom mintha nem ezen a földön élne,és olyan nyugalommal (idegesítő),optimista a nagy semmire,hogy hihetetlen.Azzal együtt úgy gondolom,hogy ez személyiség függő nem a horoszkóp az oka.)
Tudod, hogy mit gondolok erről. :o))
A következő életében nem jó ha akkor tanulja?
Nagyon rózsás lenne a helyzet, ha ez így lenne, de sajnos előfordul, hogy vkinek kevés egy élet rá, hogy megtanulja a számára "előírt" "tananyagot", ill. annak egy részét.
Bizonyos ismétlésszám azokat is tanulásra készteti akik nem vágynak rá túlzottan. Azért előbb-utóbb mindennki megunja az ismétlődő sérelmeket.
Önmagában a sok tapasztalat nem elég. Tanulni kell belőlük, a hibáinkból, fel kell ismerni, min szükséges változtatni, és tenni kell a változásért. Rajtunk múlik, hogy épp hol tartunk. Ugyanúgy, mint az iskolában. Aki nem tanulja meg az adott leckét, az lehetőséget kap az ismétlésre, újra meg újra. Lehet, hogy a személyek változnak, de a szitu hasonló, sőt, idővel egyre szigorúbban/keményebben ösztökélnek minket tanulásra, fejlődésre. Egészen addig, míg meg nem tanultuk, amit kell. És mindig van újabb lecke.
További ajánlott fórumok: