Miért kínoz a múlt...?!! (beszélgetés)

Ez nagyon jó meglátás.

Nagyon elgondolkodnék rajta.

Bizti vagy benne, hogy a megfelelő emberrel vagy?

Ha két ember összeillik, akkor nem a negatívat hozzák ki egymásból.

?

Megint veszekedés.

És megint teljesen ki vagyok bukva, ömlenek a könnyeim. Kb a semmin.

illetve de azon, hogy felvetettem, hogy több lenne az igényem szerelmes-szexuális téren, mire ő, nem ott jár a feje, nem érdekli az ilyesmi, ezért is ha találkozik a volt feleséggel vagy bármilyen nővel akkor és azokkal sem érdekli, stb, egyszerűen vannak problémái (ez is a volt irányába, miatta, van pénzügyi bajuk, de szerintem ez sem a mi gondunk, annyiból, hogy a gyerek miatt, de már fél éve megmondtuk a megoldást, fel kell venni még1 hitelt, amiből kifizetik, aztán azt lehet törleszteni x évig, és meg van oldva.).

Szerintem nem normális dolog, hogy ennyire lekötik a fejét ezek, és mondtam neki, hogy nekem nem ez kell, ez nem kell, hogy "kegyelemből" x hetente ágyba bújunk, nem, ha ez kell neki, miért nem maradt a 35 évessel a langyos vízben, akinek elég volt ennyi vagy még ritkább. Tudom apróság, hülyeség, de bánt, hogy megintcsak a mások hülyeségei állnak közénk, és nem hiszem, hogy egy félórás "kiszakadás" a gondolatokból olyan negatív hatású lenne. Sőt. Persze ez is csak az én véleményem.

Utálom azt a hozzáállást is, hogy ha tudsz vagy akarsz, segíts, de amúgy ne szólj hozzá, bele. Persze, magyarul fizessek, adjak nekik pénzt, de kussoljak, ne legyen se hozzászólásom, se véleményem. Pedig már sajnos erősen érinti az én életemet is, a MI életünkről nem is beszélve.

Ez szerintem inkorrekt dolog és hozzáállás, hogy adj pénzt, de kuss, ilyen a földön nincs sehol...persze nem szó szerint így, de a lényeg pontosan ez! És mit kapok érte? Köszönömöt. Igeeen, tudom, az őszinte, és szívből jön...ja, mire megyek vele? 2 puszira, egy szó, köszönöm, aztán annyi. Nekem nem ez kell, szerelem, őszinteség, tisztelet, gyengédség, elsőbbség, kedvesség, deadjisten ahogy szerelmebn szokás tenéyren hordozás....?

Szrintem a pároddal meg kellene ezeket beszélni, hogy mi milyen érzést ad neked.

Ha utána odafigyel rá, akkor szerintem ez alakulhat.

Szerintem van benne jogos rész, amit nem érzel okénak.

De ezt a pároddal kellene megbeszélni, hogy ő mit gondol és mit lehetne tenni.

nem vagyok gonosz, sosem bántom, sőt, ahol tudom, segítem, ennek ellenére nem mehetek oda, ahol ő van, ez ilyen kimondatlan dolog, valahogy vééééletlen mindig úgy alakul, hogy ne legyek ott. Nem képes nekem normálisan írni, akkor sem kb., ha szívességet kér, nem az, hogy kif. bunkón ír, de pl köszönés, légyszíves....ilyenek nélkül, én meg tényleg ahol tudok, segítek, van néha időszak,hogy a gyerek rosszul bánik vele, ilyen kis minilázadások, akkor is erősítem benne az anyját, magyarázom neki, h tisztelje, stb...persze gyereknyelven.

A párom felé nem mennek -ak, ő kb semmit nem tud ebből, csak annyit, hogy sokat szenvedek emiatt, de nem szoktam csesztetni egyáltalán.

Azt is utálom, hogy még mindig a volt férjére támaszkodik, azért 35 évesen valaki már igazán állhatna saját lábon, nem? Ráadásul nem is egyedül, hanem többgenerációs családi házban élnek, tehát nem az van, hogy egyedül van egy albiban vagy ilyenek...persze akkor is azt gondolom, ha én képes vagyok szinte feleannyi idősen és képes voltam el-és fenntartani magam, ráadásul albérletben, nem a szülői házban...akkor már lehet neki is tudnia kéne...!

Hogy képes valaki mindig másra várni, mindig mástól kérni, amikor saját életéről van szó?

A gyereknek se kell kb vásárolnia, mert amikor jön, rendszeresen tízezres tételeben kap egy rakat ruhát, vagy épp amit kell.

Itt azért tudjátok, hogy drasztikusabban kijönnek a dolgok, ennyire nem vagyok durva, csak itt kidühönghetem magam, és utána ált. könnyebb valamivel.

Alapvetően, ha valaki gorombán áll valamihez, akkor ott biztos, hogy magunkban is kell változtatni, de a szitunál el tudom képzelni, hogy itt a régi párkapcsolattal sincs minden rendben.

Gyanús.

De lehet, hogy nincs, csak általában teljesen feleslegesen nem szokott éezés jönni.

Valami lehet. Lehet, hogy nem nagy dolog, de valami szerintem van.

... hát nemtom Csaba, ha felém ilyen negatív impulzusok jönnének bárkitől... én se akarnék vele 3 m-es távolságon belül lenni.

És Nekem az azért elég figyelmeztető, hogy Barbara "jóban van" a kisgyerekkel, kedvelik egymást... hidd el, ha anyuka egy hárpia, akkor nem így lenne. :o)

A határokat a volt feleséggel kapcsolatban pedig jó lett volna gyerekvállalás előtt megbeszélni. :o)

Abban egyetértünk, hogy a saját életét kellene kicsit átgondolni, elemezgetni. Akár azt, hogy a terhesség miatt érzékenyebb, és ezért vannak ezek az érzések... mert lehet.

Amiket most írsz, abból látszik, amit éreztem, hogy inkább a mostani viszonyokkal van gond, mármint ahogy a volt párja a párodnak, illetve ahogyan most a párod viselkedik ebben a témában.

Azokat kellene összeírnod, hogy mi az, ami manapság zavar, mi az, amiben a párod most pillanatnyilag nem a megfelelően reagál. Hol kellene, hogy legyenek a határok a volt feleséggel kapcsolatban.

És a szüleiddel kapcsolatos múlt elemzése.

Ebből kijöhet valami.

:O)

Barbara, (innét nézve) óriási harag, irigység és féltékenykedés gyűlt össze benned... igaza van Csabának, kicsit mögé kellene nézned a dolgoknak, mert így hamarosan egy elviselhetetlen hárpia leszel. Ha neked lett volna volt párkapcsolatod, vagy elvált lennél, és a férjed folyamatosan ilyesmikkel csesztetne, mint Te őt... vajon meddig bírnád?

Lehet, hogy az a nő nem volt se okos, se ügyes, se talpraesett, se nőies.... hm... de talán gonosz se.... belőled pedig folyik... már bocs. Nem bántásból írom, de ezt tükrözik a soraid... és kívánom Neked, hogy teljesen rosszul látszódjon. Próbáld kicsit összeszedni magad, hamarosan anyuka leszel....

Én is gondolkozom a pszichológuson, csak az a baj, hogy csak az egy hónap, mire képbe hozom mindennel, de nem is akarok mindent újra átzongorázni, mesélni...

Meg utálom, hogy miért egy idegennel beszéljem meg, mikor itt van az érintett,a párom, akivel meg lehetne beszélni.

Áh mindegy.

Hancsi sajnálom, ez szörnyű...és neked még könnyebb - egy gyerekkel...

Nagyon rossz.

Meg az hogy ahol megjelenik a fennséges anyuka oda én ne menjek mert ő nem akar velem találkozni.

De már nem érdekel menni fogok, tanulja meg hogy amikor bizonyos időközönként (ált 2 hét körül) idejön a gyerek, akkor velünk van, ne akarja már akkor is ő irányítani a dolgokat, ne akarjon beleszólni az életünkbe, azt a 2 napot okos felnőtt anyukaként bírja már ki...

persze a párom eeeeeelvileeeeg azt mondta mehetek, menjek, de úgy intézte, hogy mégse menjek... nem tudom, mennyi volt a direkt belőle, de ez lett a vége, persze benne van a pakliban, hogy nem direkt jött ki így.

Egyre jobban azt érzem, hogy gyűlölöm azt a "nőt". Különben nem is értem, miért voltak együtt, elfogultságtól mentesen mondhatom, hogy az a nő se szép, se okos, se ügyes, se talpraesett, se nőies...semmi. De mindegy. Ezeket már régen is így gondoltam, mikor megismertem.

Második lépésként azon is érdemes elgondolkodni, hogy van-e mostanában olyan viselkedése a párodnak, amit nem érzel jónak a korábbi párjával kapcsolatban.

Van olyan is, amikor lát és érez ilyesmit az ember, de nem meri negatívnak tartani, mert megértőnek kell lennie úgy érzi és ekkor tud még egy ilyen kreált elképzelés okká vállni.

Az ok, tuti, hogy nem az, amire gondolsz.

Ebben biztos vagyok.

:O))))

Szia Bar-Bara!

Én is teljesen ebben a cipőben járok, mint te. Bár az én páromnak és a volt feleségének nem született gyermeke, mégis egyfolytában olyanokra gondolok, mint te. Én is ismerem a volt feleségét, mert (remélem nem ítélkeztek elhamarkodottan) egy darabig szerető voltam. Persze, ez nem volt titok és a párom szeretett volna elválni, de a nő fenyegetőzött. A lényeg, hogy egy éven keresztül terrorizált olyan sms-ekkel, hogy ők milyen boldogok meg, hogy miket csinálnak...stb. Ami persze hazugság volt, de az akkori idegállapotomban nagyon fájt.

Köszi Csaba, nem tudom, gondolkozom.

Nem ártok ezzel sokat szerintem a kapcsolatnak, ezek az esetek 98%ában csak engem kínoznak, ő észre sem nagyon veszi.

Csak most megkérdezte, mi baj, 2xis, így elkezdtem.

De mindegy. Szerintem azért volt feszült, mert nem volt biztos h látja a gyereket ehéten, és kijött...de lehet nem.

Az a tapasztalatom, hogyha az embert kínozza valami, aminek nincs igazán "értelmes" oka, akkor más a probláma és csak valamire rá lett húzva.

Én megpróbálnám megkeresni a helyedben, hogy mi a valódi ok, amiért szenvedsz.

Kezdeném azzal, hogy ez az érzés hogyan kacsolható valamelyik szülővel kapcsolatos "élményre".

Megkeresni azt az érzést, amit ilyenkor érzel

Pl. titkolózás, később derült ki valami esetleg, vagy ilyesmi

Én itt kezdeném.

Szinte biztos vagyok benne, hogy nem a párod múltja az igazi problémád, hanem valami, amihez kapcsolod.

EGYÁLTALÁN nem akarok változtatni azon, hogy gyereke van, szerintem az lenne a nem normális, ha ennyi idősen egy férfinak nem lenne múltja, nem lenne gyereke...

Utálom, mikor a korom alapján kapásból éretlennek ítélnek. Többen is írták már itt, hogy ez nem kor problémája és kérdése, másokkal is történt már ilyen, és jóval idősebben.

Köszi, a leszólás mindig jól esik!

Nem hinném, hogy éretlen vagyok, inkább csak ahogy írta valaki nemrég, túlérzékeny.

Nehéz, mivel túl sokat tudok az előzőről, hiszen barátként láttam-hallgattam dolgokat,

Nem akarom, sőőőőt, hogy ne törődjön a gyerekkel, ez világos, soha nem akarnám mert beleőrülne, a gyerekről nem is beszélve, és én is imádom, nekem is mindig hiányzik, stb.

Nem akarom elhagyni akár van baba, akár nincs, nem ezen múlik!

Tudnom kell átlépni a saját árnyékomat, röviden ennyi, mert amúgy minden szuper...

Csak mikor rámtörnek a képek...mostmár pl megnyugodtam, semmi bajom.

Rohamszerűen kínoznak néha, vagy nem tudom, hogy nevezzem. Nagyon jó a kapcsolatunk, csak ez a dolog...talán pedig segítene, ha vele tudnék olyankor ezekről beszélni

... késő, már babát vár. :o(

Éretlen egy ilyen kapcsolatra... sajnos ez van. A pasi teljesen jogosan háborodik fel, ugyanis nincs lépéshelyzetben, gyereke van, kutya kötelessége törődni vele.. ennyi. Normális, érett személyiséggel bíró nő ezt fel tudja fogni.

nem foogja fel h nem direkt gondolom és hogy kínoz nagyon h ezeket gondolom de pedig nem akarom!

hogy megy a gyerekért mert megérkezett az állomásra az anyjával, és nekem beugrik hogy megy családozni, családot játszani persze ez csak a fejemben van....de akkkor minek kérdi h mi a baj? ha nem akarja megérteni és csak kiabálni kezd mikor végig sem mondtam még...?

az megy a fejemben h családnak fognak kinézni stb....pedig udom h nem így élik meg h az meg nem fontos h akik elmennek mellettünk 1 pillanatra azok mit látnak és azok biztos nem is ezzel foglalkoznak....

sziasztok!

köszi!

Boszi igazad van.

Ma próbáltam és nagy veszekedés lett belőle sajnos kibőgtem az agyamat és még a hasam is bekeményedett de nincs gáz csak újabban így reagál a testem ha bajom van.

Nem tudunk odáig eljutni hogy elmondjam neki hogy tudom hogy nagyon rossz ez a dolog amit érzek csinálok, de nem direkt van és hiába akarom nem tudom irányítani!

Ehelyett fórumon kell megbeszélnem idegenekkel (ne haragudjatok, nagyon jó hogy vagytok segítetek, csak elkeserít hogy nem tudom vele megbeszélni...), ahelyett hogy ő segítene leküzdeni harcolni ellene.

Felfoghatná végre hogy nagyon nem ellene szól vagy a gyereke ellen...de pláne mikor olyat mond hogy neki a gyerek (tehát az exétől lévő) az első...mondom ja én meg 22....erre igen lassan eléred azzal h ezt mondogatod meg azt h szar vagy azzal is eléred lassan h én is azt érezzem, de mondom én érzem ezt melletted sokszor...

á nem tudom ilyenkor élni sincs kedvem bocs most nagyon magam alatt vagyok sőt annál is jobban.