Miért fogyókúrázunk mi nők mindig,gyakran még az egészségünk kárára is? (tudásbázis)

Hűha, jó kérdés. A válasz nagyon-nagyon összetett lehet.

Nem tudom, hogy jómagam komponens vagyok-e a témában, vagy éppen az a baj, hogy túlságosan is az vagyok? :)

168 centihez meglehetek 47 vagy 48 kiló. Ezt túlsúlynak élem meg, holott pontosan tudom, hogy 55...56 kiló volna az ideális (ennyi voltam ugyanis, amikor még nem fogyóztam ész nélkül, de nem is rendeztem vigaszkajálásokat, állandóan a négy fal között ülve).

Mostanában már nem jön meg. (Nem is csodálkozok ezen, őszintén szólva.)

Ha nem sminkelnék, nem parfümözném magamat, nem használnék körömlakkot és nem volna hosszú hajam, akkor az emberek azt gondolnák - a domborulatok hiánya miatt -, hogy Aurélien vagyok és nem Aurélie.

Azt gondolom, hogy amit nem tudok a fogyókúrákról, azt már nem is érdemes tudni. Szeretném, ha nem tudnék ennyit. Dobjatok fel egy témát, tetszőleges diétázásról, és mesélek a tapasztalataimról vagy meglátásaimról. Egyáltalán nem vagyok erre büszke.

Azt gondolom, jó barátnők lehetnénk Ferenc Jóskáné Sissyvel, mert sok közös van bennünk. (Legfeljebb összepofozkodnánk néha, éppen azért, mert túl sok közös van bennünk :))

Ennek ellenére, ha valaki ki merészeli mondani azt a bizonyos A-betűs szót, ordítani fogok.

Ezért nem tudom, hogy az eredeti kérdésfelvetéshez van-e kompetenciám egyáltalán, vagy éppen az-e a baj, hogy túlzottan sok is?

Tehát.

Azt gondolom, hogy a kérdésnek nagyon sok köze van a megfelelési vágyhoz, a "legyél jó kislány, teljesítsd az elvárásokat" kérdéskörhöz.

Ha egy hapsi ereszt pocakot és kényelmesedik el, akkor "érett, megférfiasodott" jelzőket kap.

Ha egy nőnek változik meg az alakja a férjhez menés, gyerekszülés után, akkor biztos lehet abban, hogy kapja a direkt vagy indirekt oltásokat, hogy elanyukásodott, vagy csúnyábban mondva eltehenesedett, és ne csodálkozzon, hogy férjecske kifelé tekint a házasságból :(

Ott vannak a médiában mutogatott nőideálok. A csontkollekció címlaplányok, a sétáló lámpaernyő filmszínésznők... ha ez számít "szépségideálnak", akkor az ember nagyon könnyen természetesnek veszi, hogy ez a szép. (Ezzel szemben: volt olyan fiúismerősöm, aki azt mondta: nem tetszenek neki a pálcikavékony lányok, mindig fél, hogy még megvágja magát bennük.)

Ott vannak az agyonsztárolt fitneszguruk meg diétapróféták. Ha őket reklámozzák agyon, akkor nem csoda, hogy az emberek normálisnak fogják tekinteni azt, amiről... én magam is értem, hogy baromi hülyeség.

A kérdés mégis inkább a megfelelési vágyról, illetve a kontroll iránti igényről szól, azt hiszem. Ha állandóan elvárásoknak kell megfelelned, ha soha nem lehetsz önmagad, ha folyton azt kell hallanod - direkt vagy indirekt módon kifejezve -, hogy legyél jó kislány, kedvezz másoknak, mások igényei számítanak, a tieid nem... akkor elkezded belül úgy megélni, hogy az egyetlenegy dolog, amely felett még kontrollod van, az a saját tested, illetve az étel, amelyet elfogyasztasz vagy nem fogyasztasz el.

Szóval, a probléma komplex, és úgy gondolom: a belénk sulykolt önértékelési problémáknak, önbecsüléshiánynak, irreális énképnek sok köze lehet ehhez.

Nehéz általános érvényű választ adni a kérdésre, de vannak bizonyos problémák, amelyek, úgy tűnik, nagyon szorosan korrelálnak.

Na belekezdtem egy fogyózásba,de, hogy ne az egészségem kárára menjen, hát elmentem egy dietetikus orvoshoz.Úgy néz ki, hogy be fog jönni.

És a zsíton kívül mást nem fogok veszíteni.)

Te szerencsés vagy, h magas vagy és el tudod kendőzni a felesleget:)Ha viszont már ilyen komoly dolog miatt kell fogynod, akkor hajrá!:)

Én is a gerincem miatt nyomom a 90 naposat(sikerrel már a 4 napon), és remélem meg is tudom majd koplalás nélkül tartani.Sajnos én alacsony vagyok és nem valami esztétilus +20 kilo felesleggel:(Ugyhogy van elég motivácio

Szerintem kevesen vannak akik meg vannak elégedve saját magukkal, ezért van ez az állandó fogyókúra.

Én ismerek olyanokat akiknél a giliszta is vastagabb és állandóan azt mondják, hogy ők milyen kövérek és hogy nekik fogyózniuk kell. Lehet hogy ez vmi berögződés, vagy vmilyen szinten már divat lett.