Miért boldogtalan a boldogtalan ember? (beszélgetés)

Szerintem is alapvető dolog a boldogsághoz önmagunk elfogadása.Sajnos ehhez nem mindegy ,ki milyen adottságokkal születik e világra.Egy testi fogyatékosnak,vagy komolyabb betegséggel küszködőnek nehéz elfogadnia önmagát.Ugyan ilyen lelki teher lehet,ha egy közeli hozzátartozó ilyen.

Persze így is meg lehet találni a boldogságot,csak sokkal nehezebb.Nekik az apró dolgok is nagy boldogságot jelenthetnek,amit más lehet,hogy észre sem venne.

A boldogság,boldogtalanság nagyon szubjektív dolog,mindenkinek mást jelent.

Arról volt szó, hogy azért lehet boldogtalan valaki, mert az édesanyja is az volt. Ez a gondolat nagyon jó, de bennem nem azt indítja el, amit benned. Nem azért lesz boldogtalan az élete, mert a mama beleszól a családi életébe, vagy hogy mit húzzon fel, hogy viselkedjen. Hanem hogy egyszer csak tisztán látja, hogy az anyja szolgaként élt le 40 évet egy férfi mellett. Végig hazudta az életét. Önmagának. És a világnak is. Ezáltal ő is ezt fogja csinálni.

Vagy befolyásolhatja az is egy nőt a párválasztásban, mikor mindenki jobbról-balról azt mondja: minden pasi ugyanolyan.

Ezek csak példák.

Sok mindentől függ a boldogság. Az én anyám is megkeseríti a napjaim egy részét, de nem érdekel, mert emiatt nem akarok boldogtalan lenni.

A nagy szavak sem tesznek boldoggá, de az apró pici örömök, mindennap egy kevés, az már okozhat boldogságot.

De állandóan boldog sem lehetek, mert akkor az egy természetes állapotá válna, amit már észre sem vennék.

Ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben, kell ez is, az is.

De, hogy ki mit tart annak,az már nézőpont kérdése. Lehetek én boldog olyasmitől, amire más azt mondja, hülyeség. De miért, azért mert ő meg van keseredve és nem viseli el mások boldogságát?

Ezeken kell keresztülnézni és mindjárt egy lépéssel előbbre jutunk a boldogság-létrán...

Azért érdemes volna arról is szót ejteni, hogy mások is okoznak boldogtalanságot az embernek.

Merthogy nem teljesen igaz az, hogy "csakis maga tehet róla aki boldogtalan"

Itt írta valaki, hogyha anyám boldogtalan, keserű "valószínű azért, mert anyja is az volt".

Bizony sok anya megkeseríti fia, lánya életét!

No és akkor én is az leszek?

Bizony néha őt okoltam, hiszen ő nevelt. Ő tett olyanná, amilyenné váltam.

Azt szokták mondani, egy gyerek se nem jó, se nem rossz...Olyan, amilyenné nevelik.

Amíg nem kötelezed el magad, mindig jelen van a tétovaság, a visszavonulás lehetősége, a céltalanság. Minden cselekedetedre és kezdeményezésre érvényes az alapvető igazság, amelyet ha nem ismersz, számtalan ötlet és nagyszerű terv kárba vész: abban a pillanatban, amikor tényleg elkötelezed magad valamire, a gondviselés is megsegít. És minden elképzelhető dolog megtörténik, amelyek segíthetnek, olyanok, amelyek egyébként sohasem történtek volna meg. Az elhatározásból események áradata adódik, amelyek javunkra fordítanak minden elképzelhető eseményt, találkozást és anyagi segítséget, amelyekről álmodni sem mertünk volna, hogy utunkba kerülnek.

William Hutchison Murray

Azt hiszem ,valahol ez a folyamat a boldogságunk kulcsa:))

Valahogy berögződés az is, hogy néhéz változtatni. Azt mondtuk, mindennek az alapja önmagunk megismerése. Ennek nyilvánvaló következménye, hogy vállaljuk önmagunkat. Ezen mi a nehéz? Épp hogy mázsás súlyoktól szabadul meg az, aki hátrahagyja egyszemélyes színházát.

(Ez csak egy sziporka volt az 'álarc' után szabadon.:D)

Minden ember arra született,hogy boldog legyen"...ezt egy 102 éves bácsi mondja egy reklámban,és milyen igaza van:))

Sőt,igazság szerint mindenki boldog is ,amíg a szüleink,majd a közvetlen,aztán a tágabb ismerőseink meg nem tanítják,hogyan kell elégedetlennek,boldogtalannak lenni.De van az a pont,amikor felnő az ember,és megkérdezi magától az ember,hogy "ki vagyok én?",akkor onnantól kezdve már senkinek nincs befolyása az életünkbe,még a múltunknak sem.

Hogy ki ,mikor jut el eddig a pontig,az nagyon változó,de soha nem késő feltenni ezt a kérdést,mert ezen áll vagy bukik ez a fórum kérdés,szerintem:)))

Vicces ,de én pont azt veszem észre,hogy azért tesznek folyton az emberek,hogy boldogtalanok legyenek.Kemény fáradságos munkával ,mindig találnak okot ,amiért nem boldogok épp.

:))

A magam részéről zártam le...nem vagyok én senki itt, csak vendég...királyi többesben beszéltem...akkor beszélgessünk a keresztekről!

[link]

Sok ember megragad az önsajnálatban. Sajnos, ez meg is vakítja teljesen és nem halad semerre.

Meg ez kényelmes is. Hajlamosak vagyunk lustaságból nem tenni magunkért semmit. Akár a boldogságunkért sem.

mindenki a saját maga életének a kovácsa.

és ha boldogtalan akkor tenni kell ellene,csak ez nem mindig könnyű.

Male,mi az hogy zárjuk le?

Egy egy fórum ami erről szól csak,te nem zárhatod le :))

Vagy szívesebben beszélgetnél a lebbencs főzelékedről?

Oké,de ahhoz haza kell mennünk:))))))))))))))

Bezzeg te mi? Te hogyan élsz?

Minden topicba mást írsz.

Sziasztok!

Én az eddigi veszekedés félébe nem avatkoznék bele, de az eredeti témához szívesen hozzászólok,ha nem bánjátok.

Szerintem a boldogtalan ember azért boldogtalan ,mert nem tudja ,hogyan lehetne boldog.Mindenkinek meg kell tanulni a mikéntjét.Ha valaki mindig csak arra fókuszál, hogy mi nincs, mi kellene még ,miért rossz körülötte a világ,mi a baj vele ,ill.másokkal nem lesz tartós vendég nála a boldogság.A negatív gondolatok boldogtalanságot szülnek.A hasonló a hasonlót vonzza. Meg kell tanulni a legreménytelenebb helyzetben is meglátni valami apró pozitívumot,s arra kell fókuszálni. Ahogy mondani szokták,minden rosszban van valami jó, no ezt kell észrevenni. A többi már jön magától.

mennyire(szokás szerint) távol állsz az igazságtól:)

Tényleg szánlak már, mert ahhoz, hogy valódi érzésekkel teli szíved legyen egy páncéltörő is kevés lenne.

Ha belegondolok hogy igy élsz-hát szó se róla, nem cserélnék veled.

Zárjuk már le...

Nekem mindig azt mondta édesapám...

"Mindenki magának csinálja a hüleséget."

Ennyi

:))))

Még annyi jutott eszembe a témáról,hogy aki boldogtalan ,ezen álarc mögé bújva talál mentséget arra,hogy nem meri vállalni az igazi,valódi énjét.

Egyszóval a boldogtalanság egy szerep,egy álarc,sok sok "azértmert"-tel,amiket tulajdonképpen mindenki önmagának okoz.