Miért beszélnek többes számban az anyukák, ha a babájukról van szó? (tudásbázis)

Én a két nagy születésénél, még egyetemre jártam, akkor nagyon meg akartam mutatni, hogy én nem leszek olyan "igazi tütyögős anya". Így is volt, a gyerekek az egyetemen nőttek fel, 1 évesen jónapottal köszöntek..

A kisebbeknél már sokkal ösztönösebb voltam ilyen tekintetben, tettem bármi ilyesmire, csak voltunk..

Nem történt egyik esetben sem semmi, ennek az egésznek semmi jelentőssége. A nagyon mézesmázosság meg gügyögés idegesít, de ez magánügy, másnak meg az a jó, és miért ne lenne jó.

A gyerek 1 éves koráig egyébként meg tök normális, hogy egy személyként érzékeli magát a gyerek meg az anya, utána kezd a gyerek énképe is kialakulni.

A férjemmel meg 17 éves korunktól apáztuk, anyáztuk egymást, mert mi nagyon szerettünk volna családot, és ezt élveztük. Pedig a férjem egy morcos tetkós motoros..

Ezek a családok belső dolgai, tökre nem kell másnak megfelelni ezekben.

Ha jól esik és tudatos is, akkor semmi baj.

De lásd be, a külvilág nem a babával egy korú, és amikor egy kismama már csak többes számban beszél, mert már szokásává vált -lásd a gyerekorvosnál a "piros a popsink" történetet - akkor az visszás is lehet.

Hidd el, sokunknak született és nőtt fel gyermeke (hiszen itt vagytok), és akkor nem volt divat ez a többes számban beszélés, pedig de sok anya szíve szakadt meg akkor is a baba baja miatt, még ha az kisebb baj volt is.

Úgy is át lehet élni az anyaságot, hogy lám, felnőttem, és már a saját gyermekemért vagyok felelős, örömben és aggódásban is. És legalább néha lehetne felnőttként beszélni.

Szép dolog, hogy azonosul a babájával az anya, de mégsem mindig van szükség erre az azonosulásra, hiszen a felnőtt funkciókat is ellátja a fiatal anyuka, nem? Vásárol,főz, sőt beszél is a felnőtt társadalomban!

Azért beszélnek/beszélünk így sokszor, mert valóban együtt éljük meg az eseményt a gyerekkel. Ha jön a foga, abban én ugyanúgy részt veszek, ugyanúgy ébren vagyok vele. Minden együtt történik. A tizenkét éves gyerekről már nem beszélünk így, mivel ő már önállóbb lény. De ha ötöst kap a házi dolgozatára, amit gyakorlatilag én csináltam, akkor "ötöst kaptunk".

Teljesen felesleges hülyének nézni, vagy lenézni mást, aki másképpen beszél, mint én, vagy az éppen aktuális trend. Senkinek nem árt vele, neki meg jól esik.

Azért ez a mondat meglepett:

"Mi is december elején voltunk fél évesek"

Nincs is semmi baj a T/1 formulával, mind addig amíg a gyermekorvosnál úgy nem kezdjük, mint az egyszeri anyuka amikor pelenka kiütéssel vitte orvoshoz pici lányát. Így kezdte: a fenekünket szeretnénk megmutatni. Mire a doktorbácsi: Jó, akkor talán a kedves anyukával kezdjük:)

Ma is pirulok ha eszembe jut Ördögh doktor kaján vigyora.

A terhesség ideje alatt teljesen jogos a szóhasználat.

Pl.:

-Hogy vagytok?

-Köszönjük jól vagyunk - mondja a kismama

Erre gondoltál?

???

Nekem nem tűnt fel ez soha.

"Én attól akadok ki, ha Apának meg Anyának hívják egymást a szülők.."

Miért? Mi már akkor így hívtuk egymást amikor még tervben sem volt a gyerek és még össze sem költöztünk. Azóta se szólítottuk egymást a keresztnevünkön. :)

Mikor várandós az ember, általában azt kérdezi mindenki:Hogy vagytok?Mire megszületik már megszokjuk, hogy egyben gondolkozunk a babáról és magunkról. Én gyorsan abbahagytam ezt, de tőlem most is így kérdezik:..és mikor jöttök oviba?Betöltöttétek már a 3-at?

Hát be, már vagy 10-szer is:-)

szerintem ez szituációtól függ... például, ha azt mondom, hogy 'mindjárt ott vagyunk', az tök más, mintha azt mondanám, hogy 'ma sokat szopiztunk'.

a lányom dolgaira sosem használok többesszámot, de amikor valamit együtt csinálunk, akkor természetesen igen.