MIben hiszel? Indokold meg hogy miért! (beszélgetés)
Hiszem hogy az ember szabad és szabadnak született.
Mert ezt érdemes hinni.
A gondolat szabadságában talán még hiszek...
Egyébként amit látok,abban hiszek.
Megértem.
Nagy harcos ő,ahogyan te is az vagy.
Látod minden eltörpül,a szeretet hatalma felett,ez az egy ami számít,a többi részletkérdés.
Sok erőt,és végtelen szeretetet kívánok nektek egymáshoz,és a gyerekekhez.
Tudod mennyire "szeretlek",nem kell egyteértenünk,de van egy ajánlatom,kössünk kompromisszumot. Azt vitatatod, e,hogy egy adott X dologban,helyzetben,mindég van választási lehetőséged,döntési jogod,akkor is,ha a lehetőségeid részben kötöttek?
Ezt elismered,kedves Szabadgondolkodó?
Szabad akarat igazából nem is szabad akarat, mivel környezetünk, más személyek igencsak befolyásoló hatással van. Tehát a szabad akarat csak egy illuzió, amiröl azt hisszük, hogy mi irányitjuk a környezetünket, de legtöbb esetben inkább a környezeti hatások irányitanak minket. Amikor azt hisszük hogy a körülményeket mi alakitjuk saját céljainkra, akkor nem is gondoljuk át milyen korlátolt lehetöségeink vannak rá. Nyilván a társadalmat az induvidium részei határozzák meg, de a társadalmi és környezeti hatások, egy fajta kollektivitást hoz létre, ahol az induvidium korlátolt szabad akarata van kölcsönhatásban.
Mindig igazodni kell a körülményekhez és a társadalomhoz és ezekere szabályok vannak, amik korlátozzák a szabad akaratot is, mivel kimondatlanul is elfogadtuk a társadalmi szerzödéseket.
Kérdés az hogy ha van szabad akarat és van egy párod, akkor teljesen szabad a szabad akarat?
Vagy a kettötök szabad akarata átváltozik egy kollektiv szabad akarattá? De akkor az már nem szabad akarat hanem egy fajta kompromisszum megnyilvánulása, de akkor elveszett a szabad akarat, de akkor ezek szerint a szabad akarat egyenlö a magányos harcos útjával.
Az a felismerés, hogy következmények vagyunk – nem saját magunk okozói – azt jelenti, hogy nem vállalhatjuk magunkra és nem is háríthatjuk másra a végső felelősséget vagy elismerést. Ez elvezethet egy megértésen és könyörületességen alapuló erkölcshöz, mind magunk, mind mások viszonyában.
Ha megértjük, hogy milyen faktorok alakítanak minket, és miért viselkedünk úgy, ahogy, akkor a következményeket is jobban láthatjuk előre, és sokszor jobban tudjuk irányítani sorsunkat. Ahelyett, hogy azt hinnénk, hogy az emberek szimplán akaratukkal másokká válhatnak, arra koncentrálhatjuk energiánkat, hogy olyan körülményeket alakítsunk ki, amelyek előremutató személyes és társadalmi változásokat hoznak.
Szabadgondolkodó!
Ha egy papucsállatka szavait nem érted meg,akkor mit akarsz az emberektől?
Nem szégyen az egyszerűség!
Vagyis,ha uraljuk a cselekedeteinket,és mindent ami azokat megelőzi,azaz a gondolatainkat,avval alakíthatjuk,az életünkben "megjelenő" események sorát,azaz a következményeket,vagyis van beleszólásunk,ráhatásunk az életünkre,többek között mások életére is .
A szabad akarat létezését vitathatod,attól függ hogy mit-minek látsz adott esetben pl. vegyünk egy poharat,félig öntjük vízzel. Te,hogyan határoznád meg a pohárban lévő víz mennyiségét?
Vagyis,attól függ a szabad akarat létezése számodra,hogy hogyan gondolkozol,..nézőpont kérdése.
Felesleges kifacsarni mások gondolatait.Én egyszerű ember vagyok,egyszerű gondolatokkal,érzésekkel.
Elég bonyolult az élet manapság,nem kell még rádobni pár lapáttal.Biztosan fergetegesen bölcs gondolatai vannak Baruch Spinoza-nak,de jobban örülnék,ha a saját véleményedet olvashatnám.
Gondolj arra,hogy én egy papucs állatka vagyok,akinek jól meg kell csócsálni a dolgokat.
Amit írtál az a karma félremagyarázása.
A karma ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye.
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata.
Ezért aztán valamilyen értelemben nincs szabad akarat sem. Csupán az illúziója.
A szabatság elég relatív,alapból is mindenkinekmmást jelent,de a szabad választásnak a joga,vagyis a döntéseid következményeinek a sora,a te kezedben van. Az tény,hogy vannak adott helyzetek,amik keretein belül élünk,és valamennyire korlátoznak és hatnak ránk.
Találtam egy egyszerűen leírt magyarázatot.
-Sors, életút, karma és szabad akarat
"Mi a sorsom? Mi az életutam? Hogyan tudom elvégezni az életfeladatomat? Hogyan segít vagy akadályoz a karma? - Ezek a kérdések megjelennek minden Önmagát kereső emberben és ha megtaláljuk rájuk a pontos válaszokat, akkor máris sokkal biztosabban tudjuk élni az életünket!
Nem mindegy ugyanis, hogy én irányítom az életemet, vagy az életem irányít engem?! Ha a sorsnak mindenre kiterjedő eleve elrendeltsége van, akkor teljesen felesleges bármin is erőlködnöm, úgyis az lesz, aminek lennie kell!
Ha viszont én irányítok, akkor miért beszélünk sorsról, végzetről, elrendeltetésről? Ezek csak a gyenge és lusta emberek érvei lennének, hogy megmagyarázzák a tétlenségüket?
Hogy világosan lássunk ebben a szövevényben, érdemes lenne először meghatároznunk, hogy mely fogalom alatt pontosan mit is értünk! Számomra:
A sors, az egy előre meghatározott események sora.
Életút - az a javasolt, "megálmodott" út, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében jó lenne végigmennünk, de az egonk ezt sokszor nem akarja!
Karma - az a törvény, intelligencia, amely minden szándékunkat visszajelzi számunkra, hogy tanulhassunk belőle.
Szabad akarat, amellyel mindenki rendelkezik, és Ő dönti el, hogy mit akar! Vagyis akarni, dönteni bármit lehet, - hogy azt meg tudod-e valósítani, az már egy másik kérdés.
Ezek összessége hat és működik egyszerre egy ember életében.Azonban ezek között van egy alá - felé rendeltségi viszony, ami meghatározza, hogy melyiknek van ráhatása a másikra. Így ha ellentétes erők mozognának, akkor azok nem kezdenek el küzdeni egymással (ahogy az ember szokta), hanem a magasabb rendű erő érvényesül, az alacsonyabb rendű pedig alulmarad.
Van egy sorsunk, amely eseményeit kötelező megélni, mert ezzel kapcsolódunk az Univerzum sorsához, ez tartja össze a rendszert és vezet a végkifejlet felé.
Ezen belül, a lelkünk minden leszületés előtt kitalál egy életutat, hogy azon végigmenve, olyan dolgokat éljünk meg és lehetőleg tudatosítsunk is, amelyek a lelki-spirituális fejlődésünkhöz szükségesek.
Viszont az egonk a maga akaratával bármit tehet, akár ellene is mehet ezeknek a javasolt utaknak, küzdhet a sorsa ellen, de akkor elbukik!
És ezért van a karma, mint a nagy tanító, aki mindent visszajelez. Ha tanulunk a hatásaiból, akkor hamarabb ráérzünk az életünk útjára.
Ha valaki hajlandó tanulni, az azt jelenti, hogy befogadja a karma hatásait, az intő vagy dicsérő jeleket, így Ő hamarabb észreveszi a visszajelzéseket.
Ha az ember nem akarja észrevenni ezeket a jeleket, akkor azok egyre nagyobb erővel jönnek felé, hogy végre tudomásul vegye őket. Először csak kopogtatnak, majd döngetik az ajtót, végül beszakítják az ego ellenállását. Amit ilyenkor kap, vagy elveszít, azt már nem tudja figyelmen kívül hagyni az illető.
Sajnos, sokan csak ezeket az erőteljes jeleket veszik észre, azért olyan ijesztő számukra a karma hatása! Pedig kezdetben a karma is finoman jelez, csak figyelni kellene rá!
A sors így irányít:
"Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni!"
Az életútnak ez az üzenete:
"Ha az ember a saját útján jár, akkor kiegyensúlyozott."
Az egónak van szabad akarata:
"Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!"
A karma így tanít:
"Jó tett helyébe jót várj!
Rossz tett helyébe rosszat várj!"
Ezek az erők mind jelen vannak, egyszerre hatnak, egymással összefüggnek és mi lavírozunk közöttük.
Ezért a tudatos ember:
Nem küzd a sorsa ellen,
keresi és követi az életútját,
a szabad akaratát arra használja, hogy megvalósítsa ezt az élettervet, és
tanul a karma üzeneteiből, hogy még tökéletesebben végezhesse a dolgát!
"A tapasztalat tehát éppoly világosan tanítja, mint az ész, hogy az emberek csakis azért hiszik magukat szabadoknak, mert cselekedeteiknek tudatában vannak ugyan, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket."
Baruch Spinoza