Mi szerintetek a megcsalás? (beszélgetés)

Nem hiszek a férfi-nő barátságban,maximum "AZ" előtt,vagy "AZ"után.Nekem rosszul esne,ha kibeszélne a párom,bár pl. egy fórumon,ahol arctalanul kérhet valaki tanácsot,nem zavarna,ha lenne,ami nyomja a lelkét.De ez,amit leírtál,számomra gusztustalan,mert mi köze van egy harmadiknak a szexuális életetekhez,akár fergeteges,akár csapnivaló?

Én már szívtam meg egy hasonló szituációt.Amúgy szerintem a női megérzés 98%-ban nem csal!

jó, van az hogy gondolattal, szóval, cselekedettel

de ne legyünk már ilyen szigorúak.

a gondolatainkon sokszor magunk sem tudunk úrrá lenni, de azért a testünkön már illik.

Szóval számomra a testi hűtlenség az amire nincs bocsánat.

Szia!

Van oka bizonyára, ha nincs, akkor is van, ha más nem, unaloműzés, vagy ha nincs gond, majd csinálunk. Teljesen mindegy, ez bármilyen körülmények közt egy alantas, gusztustalan cselekedet, még ha a másik fél egy erkölcsi nulla is...

Minden jót!

Érzelmi megcsalásnak gondolom.Szerintem van testi és érzelmi megcsalás.A férfiaknál inkább előfordul,ha csak egy testi vágynak engednek,érzelmek nélkül.A nőknél meg lehet,hogy kialakul egy érzelem (pl.egy kolléga iránt),de nem realizálódik testi kapcsolattá.Persze van olyan,hogy a kettő együtt összejön.

Nem azt értem érzelmi megcsaláson,ha megnéz valaki egy másik nőt,férfit,hogy de jól néz ki,majd tovább megy!

Hihetetlen, hogy van ilyen, de tökéletesen egyetértek veled!!!

Pontosan ugyanezt gondolom én is erről :-)))

Teljesen biztos vagyok abban, hogy ha jól választunk, akkor mindent meg lehet beszélni, és mindenre meg lehet találni a megoldást.

Már miért volna a vágy árulás vagy becsapás? Főleg ha az ember féken tudja tartani!

A vágyak nem akaratfüggőek, csak az, hogy engedsz nekik, vagy kordában tartod őket.

"Hogy egy életed van, légy önző, ne alkudj meg."

ez sajnos manapság tényleg igaz

én hiszek a monogámiában

ha nem hinnék akkor nem mentem volna férjhez

Egy ilyen alkalom kiváló arra, hogy felülvizsgáljuk a kapcsolatunkat. Ha elgondolkodom azon, hogy hu izgi, elmennék a randira, akkor ez nálam magával vonzza azt, hogy hm, ideje elgondolkodni magunkról, hogy boldog vagyok én? És a párom? Mi hiányzik?

Nem hiszek a monogámiában :) Hűséges típus vagyok, de ettől még én magam is elgondolkodom azon, hogy vajon meddig lehet együtt élni egy emberrel. Mert elég valószínűtlennek tartom, hogy x év, évtized után is, meglegyen a szenvedély. Hogy egy érintés, egy csók, bizsergető legyen 15 év múlva is. És ilyenkor mi a teendő? Ha a kapcsolat működik, és összeillünk, és jó együtt élni, de már nincs szenvedély? Mondjunk le róla? Vagy dobjunk el mindent, és keressük meg a szenvedélyt máshol? Egy életünk van, és manapság ez egyre fontosabb. Hogy egy életed van, légy önző, ne alkudj meg.

Ilyen kérdések foglalkoztattak az esküvő előtt :) Aztán arra jutottam, hogy az akivel épp készülök házasodni, a tökéletes partner. Akivel meg tudom beszélni ezt is, és ha elmúlik a szenvedély, akkor meg tudjuk beszélni, oldani a helyzetet, anélkül hogy megcsalás, vagy válás lenne belőle. Biztos vagyok benne, hogy mindent megtennénk annak érdekében, hogy visszahozzuk, és ha nem sikerülne, akkor találnánk megoldást.

De a megcsalást továbbra is ocsmánynak tartom, és árulásnak. Ha én vagy a párom, elégedetlen, és baj van, ne azt válassza, hogy egy 3.nál keres vígaszt, hanem legyen őszinte, és mondja meg, baj van, próbáljunk meg tenni érte, ha nem sikerül váljanak el útjaink. De adja meg nekem is a döntés jogát, mert ketten vagyunk a kapcsolatban, és ami a kapcsolatot érinti, az kettőnk döntése.

Szerintem sok férfi bejelölné. Mint ahogy sok férfi beindul a gondolatra, hogy 2 nővel szeretkezni, ettől még nem biztos megteszi, ha alkalom adódik. Mert más fantáziálni valamiről, és más megtenni az első lépést a megvalósítás felé.

Azt gondolom, hogy sok férfi el is menne a randira, de ebből többen lennének azok, akik csak eddig merészkednének, mint akik valóban lépnének is. De ha egy pasi elmegy egy ilyen randira, úgy gondolom valami nincs rendben a kapcsolatban. Ha a kapcsolat teljesen jó, akkor nem megy el, nem pazarolja ilyesmire az időt. Ha viszont hibádzik valami, erősebb a kíváncsiság. És ez lehet akár csak annyi, hogy már régóta együtt vannak, nem olyan izgalmas a kapcsolat, de megvannak együtt :)

Kb annyira normális, mint az, hogy a pasi elment a randira :)

A normalitás relatív dolog. Ami nekem normális, másnak nem az, és fordítva.

Szerintem ártani nem ártott vele senkinek. Max. saját magának, ez az ő dolga, úgyhogy akár normális is lehet :)

Nem értem miért akadsz ki azon, hogy tesztelte a pasit.

Ha megfordítom a helyzetet, és mondjuk én vagyok a pasi, és tesztel a nőm, nem hibáztatnám a nőt, hanem inkább magamat, hogy nem voltam elég körültekintő a titkos találkámmal, ha már ilyet akartam tenni.

Ha meg semmit sem tettem, és megtudom tesztelt, akkor elgondolkodnék két dolgon 1. vagy pszichopata a nőm, 2. vagy valami nem stimmel a kapcsolatunkban, ha gyanakszik és akkor vagy kirúgnám, vagy leülnék megbeszélni a dolgokat.

Ha viszont én elmentem, hát nem érezném úgy, hogy jogom van ugrálni, hogy mit tesztelget engem, hisz beigazolódott a gyanúja, miszerint nem vagyok teljesen megbízható. És ismét elgondolkodnék a kapcsolatunkon, hogy mi a gond, ha kifele kacsintgatok, akarom én egyáltalán ezt a kapcsolatot?