Mi legyen szerintetek? (beszélgetés)

Szia!

Nekem a párom (lassan 10 éve vagyunk együtt) mindig úgy állt hozzá, hogy nem igazán érdekelte a dolog. Azt mondta, ez a nő döntése, majd szóljak, ha gyereket akarok, meg ilyenek. Ugyanezeket mondta, hogy nagy felelősség, sok lemondás, kevesebb jut neki belőlem, az életünkből.

Kiábrándítalak: igaza van, neked is igaza van. Felelősség, lemondás, az élet megváltozik stb.

Amikor én ahogy megbeszéltük, "szóltam" hogy most akkor legyen, nem tiltakozott. Mert addigra már igazából ő is akarta, de a hozzáállása a felelősség stb terén nem változott. Azóta 9 hónapos a kislányunk, és néha mondja is, hogy mikor megyünk mi megint kettesben nyaralni, túrázni, bulizni, stb (30 felett vagyunk ám :) ) De ettől még - ahogy a többi apuka is - a világ legboldogabb apukája, és nagyon szereti a kislányát.

Na ennek az a lényege, hogy vagy belevágsz, vagy nem. De egy kicsit neked is akarnod kell, mert különben becsapva fogod magad érezni. A többit meg megoldjátok majd.

A mi véleményeinktől nem leszel biztosabb.

Az segít,ha ezt vele rágjátok át,többször,mindenféle megsértődések nélkül, leginkább őszintén vállalva minden negítav és pozitív érzéseket egyaránt.

Sok sikert!

Ha nem erőlteti,akkor nincs is gond:)

A veszekedések miatt gondoltam,hogy ez a téma nálatok azért nem csak egyszeri történet volt,de akkor nem is ezen vitáztok,hanem azon hogy viszakoztál....hmm picit zavaros.

Miben hazudtál?

Azt gondolom egy ilyen szituban az ember meggondolhtaja magát,az még nem hazugság,hisz a jövőtökről hoztok döntést.

A csupán felveti a dolgot,és utána berág,mert bizonytalannak lát,az nekem azért kissé ellentmond.Ha én csupán felvetek valamit,akkor nekem bármi belefér...

Nem arról volt szó, hogy iziben akar:-) És nem követeli:-) Tulajdonképpen most ő volt az aki azt mondta, hagyjuk a témát...

Engem a vélemények érdekelnek, hogy ki miként látja a dolgot:-) Mivelhogy magamban nem vagyok biztos...

Szia!

Egyet tisztázzunk: nem erőlteti, csupán felvetette a dolgot. Én az igen után visszakoztam (valljuk be ezt kétszer eljátszottam), de nem ezen rágott be, hanem azon , hogy valamilyen szinten hazudtam:-/

Szia:-)

Itt vagyok, csak dolgozni is kell:-)

Szia!

Ha tudnám, miért nem akarok....

Semmi gond páérommal, nem erőlteti. Nem ebből volt a gebasz... Magamban nem vagyok biztos:-/

Szia! Köszi a választ:-)

Effektíve véleményekért vagyok itt, van ilyen és olyan is:-)

De Te sacc. megfogalmaztad, amit érzek:-) Tényleg nem egyértelmű nekem sem a dolog:-/

Jó reggelt Mindenkinek :-)

Nem győzök viszaolvasni, de megpróbálok Mindenkinek válaszolni:-)

ÉS nem mellesleg, köszönöm a hozzászólásokat:-)

MIt"szívnak meg"az általad látott nők az ilyen kapcsolatokban? Az elkötelezett kapcsolatok miben jobbak?Nem a látszatot tekintve,hanem valójában.Mit látsz ebből magad körül?

(én nem ezt tapasztalom,azért kérdezősködöm)

Nem nagyon sok fiatalt ismerek,hogy hogy élnek,én is a topiknyitó korosztálya vagyok,ami azt jelenti:már jócskán nem vagyunk fiatalok,hogy erre lehessen fogni bármit is:)

A kettőnek nincs köze egymáshoz. Gyerekkel sem lehet visszatartani senkit.

Mert látom a korosztályom nőtagjait megszívni az ilyen nem kötelezzük el magunakt csak együtt élünk kapcsolatokat.

Baj az, hogy a fiatalok döntő része nem képes arra, hogy meg akarja oldani a problémáit, felelősséget vállaljon, és felnőtt módon éljen.

Mért húzod fel magad azon,ha valakik "csak" együtt élnek?

Mert kényelmes nekik?

És mert könnyű kilépniük belőle?

Ez a baj?

Nem úgy,mint ha van több gyerek,és azokkal pl.vissza lehet tartani a másikat?

Úgy, hogy van aki tudja, hogy egyszer majd akar. Ez egy tuti alap, tehát valamikor téma lehet majd, mivel mindenki változik. Aztán van az, amikor az egyik már a kezdet kezdetén tudja, hogy nem akar.

30-35 év feletti újonnan összekerülő pároknál meg már azért elég egyértelmű, hogy ki hogy áll a kérdéshez....

Lemond persze, de szerintem nem összehasonlítható, mert a lemondásnál a megszokott és elméletileg szeretett élet halad tovább, míg a pasi önfeláldozásánál mindenki élete megváltozik.....

Abban igazad van, hogy egyezni kell. Sőt, a legjobb ezeket a dolgokat egy kapcsolat elején tisztázni. Persze mikor már olyan komolysági szinten vannak. Elég nagy pofon lehet x év múlva bármelyik félnek, ha valamelyikük "eláll az alkutól"....

De. Az is lemond, aki emiatt nem vállalhat gyereket újból.

Amúgy én úgy gondolom, hogy ha egy pár ebben a kérdésben nem tud megegyezésre jutni, ott nem működik a dolog, nem érdeme rá időt pazarolni.

De van különbség annyiban,hogy a fórumindító azt mondta,hogy elengedné a párját,ha ezt akarná...(mármint még egy gyermeket)

Bár arról nem írt,hogy a párja is meg tudná ezt tenni fordítva,ha megtudná tenni és eltudná fogadni,hogy a párja nem szeretne, akkor valóban nincs különbség.

Ez elég sarkos reagálás.

Van egy gyermeke, és van egy férfi mellette aki nem a gyerek apja,ráadásul olyan férfi aki nem akart/akar saját gyermeket... vagyis bizonytalan...mégis jól megvannak, működik a kis család.Azt gondolom ez sokkal fontosabb dolog ami körülveszi,mint az,hogy a páromra akit szeretek elkezdjek ráeröltetni olyat amit látom nem tudna (még) szívből vállalni...nekem ez picit önzőség.

Én megértelek téged,igazából a párodat nem értem nagyon...

Miért ragaszkodik még egy gyerekhez,hiszen van már neki 1. Ott vagy neki te is egy jó párkapcsolat,ahol ráadásul efogadják a gyemrekét és az írásaidból azt érzem,hogy szereted is azt a gyermeket.Néha olyan érzésem van,hogy a nőknek semmi nem elég....