Mi a véleményetek az életemről? Valóban csak ennyi jár? (beszélgetős fórum)

Szia! Hasonló gondolat fordult meg az én fejemben is. Ideje lenne összerakni saját magad. Túlságosan nagy szimbiózisban élsz. Próbálj meg leválni a párodtól. Talán azt érezheti, hogy ez a nagy odaadás, szeretet tőled, megfojtja. Ez természetes. Képzeld el fordítva a történetet. Ha melletted lenne valaki, aki mindent tőled vár, aki beléd kapaszkodik és belőled él.

Én azt mondom, legyél önállóbb, ne mástól várd a csodát. Ha ezen nem fogsz tudni változtatni, a későbbi kapcsolataid is rámehetnek, sajnos.

Fiatal vagy, előtted az élet! Vállalj, ha kell külföldön munkát, tanulj nyelvet, tedd le a nyelvvizsgát, és mindenek előtt ÉLJ! Legyél a magad ura! Legyél független másoktól! És meglátod a boldogság is rád talál! De soha ne nézz hátra, csak előre!

Az igaz, hogy sokat nem tehetünk érte, vagy helyette, viszont kivülállóként esetleg rá tudunk világítani olyan összefüggésekre, amikre esetleg nem gondol. Persze a sok élő jó példa is hasznos, melyekből bátorságot, erőt lehet meríteni egy ujrakezdéshez.

Szerintem mindenképpen hasznos meghallgatni mások véleményét. Én már nem tennék túl nagy különbséget virtuális, vagy személyes eszmecsere között, sőt ez még előnyösebb is, mert itt hasonló problémákon már keresztülment fórumozók is kifejtik a véleményüket, míg egy személyes jóbarát nem biztos hogy rendelkezik hasonló tapasztalatokkal. Tehát nem biztos, hogy jobb tanáccsal tud szolgálni.

És itt azért az esetek döntő többségében jószándékú, segítőkész hozzászólok jönnek össze.

Köszönöm, és hálás vagyok érte.

És nem hiába vettem könnyebben a te problémád.

Nem azért mert az a tied, ez pedig az enyém.

Hanem mert az írásodon is látszik hogy jóval pozitívabb ember vagy mint én!

Tipikus görcsölős ember vagy, akárcsak én. Én azt mondom, hogy nem függhetsz senkitől, önálló ember vagy. Igaz, hogy nagyon jó, ha vki van az ember mellett, de attól még te éled a saját életedet és ő az övét. Jó esetben az életetek elég sokáig összefonódik, de az életed döntéseit akkor is te hozod és nem ő.

ha esetleg megtörténik, amitől félsz, akkor sincs vége az életednek, csak 1 szakasza lezárult.

Az én helyzetemet olyan pozitívan fogtad fel, tedd azt a sajátoddal is! Az a baj, hogy azt hiszed, tőle függ az életed, holott ez nem igaz!!! Az életed egyedül rajtad múlik, te alakítod és nem más!!!

Sajnos nem tudhatjuk, mik Isten tervei velünk. néha én igazságtalannak érzek bizonyos dolgokat, de nem tehetek ellenük semmit és ilyenkor majd megőrülök.

Küldöm a sok pozitív energiát!!!:)

Felejetsük el az exet, mert amúgy hidegen hagy a dolog. Csakis azért írtam róla mert ezt is negatív dologként éltem meg, hogy csak bebizonyosodott számomra, hogy még őt sem tudtam úgy "irányítani" ahogy kettőnknek lett volna jó.

De ez az egész nem róla szól. Ő ennek csak tizedrésze.

NEM FONTOS!

"Nem görcsölök rajta, csak rosszulesik, és úgy érzem én nem tudtam rá hatni,"

Látom, hogy foglalkoztat, engedd már el magadtól ezt a negatív múltbéli csalódásod. Így volt, aztán kész. :-)))A multból mindig olyasmikre emlékezz vissza, amik kellemesek a szivednek, ne olyanokra, melyek még ma is lelkedet terhelik. Nincs elég bajod???

Tessék pozitív gondolatokkal töltekezni, muútra, jelenrre, jövőre nézve is egyaránt. (Vonzás törvénye!!!)

Lehet félre érthető voltam.

A közösségi oldalas dolog nem azér írtam mert bárkivel is versenyeznék, csak mert nekem ez az álmom, a vágyam, és úgy érzem csak nekem nem jön össze, nekem aki talál sokuk közül a legjobban szeretné.

Nem is keresek diplomás munkát, hisz nincs meg a diplomám még, de még szarlapátolónak se vesznek fel, eddig nem sikerült.

Amúgy nem vagyok neki kiszolgáltatva, ha lenneének ismerőseim, és eljárnék egy szót sem szólva, nincs kötelességem vele szemben, mármint a párommal. Nem várja el hogy mossak, főzzek, takarítsak, hisz ő is megtudja csinálni, de legalább ezzel is tellik az időm.

Békakirálylánnyal teljesen egyetértek. :-)))

Lépj most, és ha tényleg annyira tökéletes ez a kapcsolat, akkor még egyszer egymásra találhattok.

Ne várd meg, míg teljesen tönkremegy, összeomlik a kapcsolat, most az az irány.

Tetszik amit írtál sok igazság van benne, de azért van pár de!

" volt párodon meg ne görcsölj már, biztos csak kifogásokat keresett, nem volt annyira biztos abban, hogy Téged akar párjának. Sajnálom, de ilyesmire nem gondoltál?"

Nem görcsölök rajta, csak rosszulesik, és úgy érzem én nem tudtam rá hatni, így magamat érzem kevesebbnek.

Amúgy pont akkor akart eljegyezni, 5 év után, én akkor hagytam ott.

(lehet ezért ver a sors...)

Az anyagiakkal kapcsolatban amit írtál: hidd el elvállalnék még takarítást is, de egyszerűen semmi nem jött eddig össze.

"Ha a párod szakítani akar, akkor el kell engedni. Olyan nincs, hogy könyörögjél, rimánkodjál, hogy nélküle semmit nem érsz, maradjon melletted. Ennyire nem lehet megalázkodni, és ráeröltetni magadat senkire"

Egy hozzászólásomban írtam hogy nem szeretnék erőltetni semmit, és nem akarok én akaszkodni senkire, csak szeretném ha ennyi minden után nem csak úgy eldobna, hanem azt mondaná jó, próbáljuk meg, nézzük meg hátha jót tesz a távolság. Ha mégsem akkor ok, de még ezt sem mondja.

"A párod nyilván nem egy ilyen "személytelen" lányba szeretett belle, hanem akkor izgalmasabb voltál, aki hagyta magát meghódítani idönként, és nem volt híján büszkeségben sem."

Ez a mondatod viszont nagyon találóan hangzik! Milyen igaz!

Hiába is van így a dolog, Ő azért nem tudja azt, nem mondom neki, hogy nélküle megállna az élet. Csak én érzem így. Nem érzem hogy ez bénítaná, hisz nem tudja mint mondtam.

Ez a közösségi oldalas dolog ismerős. Én is azt látom, hogy a volt oszttársak házasok, gyerekfotók ezerrel. Aztán észbe kapok, hogy ugyan már! Lehet boldogok, legyenek, irigy vagyok, és úgy érzem, le vagyok maradva. De miről??? Egy szaros életünk van, és nem kell versenyezni senkivel. Előre kell nézned csak!

Pasitól ne függj! Sajnos az van hogy iszonyat ki vagy szolgáltatva, otthon dekkolsz, más dolgod sincs csak ŐT várni, kiszolgálni, nincs életed.

Sürgősen keress vmi munkát, nem feltétlen diplomásat, elő az újságot és nézegess, egyelőre még egy eladói meló is oké.Munkaügyi is ismerős,kalap szar.Olyan azértegypróbátmegér dolog, de a tanfolyamok is csak időhúzás,melegedsz vhol. Nyelvet unalmas óráidban tanulgass. Neten keresztül is lehet.

Most nagyon szarnak látod a helyzeted, de nem mindig lesz így. Egészséges vagy, van családod. Szóval minden adva van, hogy sikerüljön amit akarsz. Akár külföld. EGyik barátom még alapszinten sem pötyögött németül, kiment szállodába takarítani(fiú) és ment a dolog. De ha itt is a depi szélén állsz, akkor nem fogod bírni a külföldi melót. Bár kit tudja.

Fel a fejjel. Ennél már csak jobb lesz :)

Szia!

Nem annyira reménytelen az életed, hogy ennyire beletemetkezz a bajaidba. :-)

Az tény, hogy nem jó, hogy egy emberhez ennyire függővé válj. Hogy Ő határozza meg a további sorsod... Nahát, micsoda marhaság! Te vagy és legyél a saját sorsod építője, megteremtője. Végre saját lábadra kellene állnod, és ezt a függőségi viszonyt, ami láthatóan már a társad is bénítja, zavarja, menekülne belőle. Az oké, hogy szereted, de nem lehet ennyire éreztetni vele, hogy nélküle Te egy senki-semmi vagy. Sokkal önérzetesebbnek, büszkébbnek kellene lenned, vagy ha néha nem is vagy az, legalább a látszatát keltsd ennek.

Ha teljesen feladod magad, már-már az egyéniségedet is, unalmassá, személytelenné válsz. Márpedig Te ebbe az irányba haladsz.

A párod nyilván nem egy ilyen "személytelen" lányba szeretett belle, hanem akkor izgalmasabb voltál, aki hagyta magát meghódítani idönként, és nem volt híján büszkeségben sem.

Leginkább Te változtál meg, és Neked kellene változtatnod ahhoz, hogy értékesebb életet élhess. Lépj ki a saját árnyékodból, és vedd e kezedbe végre életed gyeplőjét! Most nem Te éled az életed, hanem egy mellékszereplő vagy benne.

Ha a párod szakítani akar, akkor el kell engedni. Olyan nincs, hogy könyörögjél, rimánkodjál, hogy nélküle semmit nem érsz, maradjon melletted. Ennyire nem lehet megalázkodni, és ráeröltetni magadat senkire - egy párkapcsolat 2 emberen múlik. Ha neki ennyi volt, akkor az az Ő döntése, és tudomásul kell venni. Ez a kapcsolat már sohasem tudna olyan lenni, mint régen, ha erőszakkal, vagy szánalomból maradna melletted.

Szóval ezeket végig kell gondolni, és ekként dönteni.

Neked pedig sürgősen új kapcsolatot kell keresned, kiépítened. A neten is rengeteg ismerkedési lehetőség van, ma már a fiatalok, sőt idősebb korosztálybeliek is jószerivel ott ismerkednek, és tartós kapcsolatok alakulnak. Nem csak társkereső oldalak vannak, hanem fórumokon, közösségi oldalakon is lehet igaz barátságokat találni, és társat is.

Anyagiak: Eleinte el kell vállalni minden munkát, pl. egy szobáért házkörüli munkát vállalni, vagy gondozóit, bejárónőit. És innen, a kezdetek kezdetétől lehet apránként épülni, új munkahelyet keresni, változatlan kitartással, sok elutasítás után is. Ha 100 helyre küldesz pályázatot, és megfelelőek a motivációs levelek is hozzá, akkor abból egy legalább, a nagy számok törvénye alapján is bejön. De legyen 200.

Itt Peste, ha csak a mai Metropol ujságot nézem, islegalább 5 helyre lenne jó esélyed bekerülni. Ha meg megvan az állásod, onnantól lassan minden bajod helyrekerül. A nyelvtanulásra alkalmasak a szinkronizálatlan filmek nézése, idegennyelvű könyvek (mesék) olvasása. Míg nincs pénz nyelvtanfolyamra.

A volt párodon meg ne görcsölj már, biztos csak kifogásokat keresett, nem volt annyira biztos abban, hogy Téged akar párjának. Sajnálom, de ilyesmire nem gondoltál?

Állj a sarkadra, felnőtt vagy már, ne vigyen az ár arra, amerre akar. Változz, hogy változtathass!

Üdv: Miszti

hát hogy normális-e vagy sem, nem tudom, csak azt hogy nekem így jó!

(lenne)

csak sajnos nem tudom meddig lesz még így.

És remélem angyal szólt belőled a hozzászólásod végén!

Vagyok!

FÉLREÉRTÉSEK REMÉLEM ELSIMÍTVA!

Hú!

Ez a véletlen!

Remélem érthető leszek.

Szerencsét_lenke vagyok!

Nem egy és ugyanaz csajos86-al.

Ketten vagyunk most egy szobában, de különböző felhasználója a hoxának. (unokatesók vagyunk)

Én vagyok lenke, én írtam ki a témát, de időközben csajos néven ő belépett, és észre sem vettem, csak most hogy mondod!

Elnézéseteket kérem a gubancért. Lépek is be a sajátomban.

ui: nem sok értelmét látnám 2 felhasználónévnek, ha úgy is megnyílok.

... azért, mert ő tölti ki az életed... mert ő a mindened... és ez nem annyira "normális" egy fiatal lánynál.

Építsd fel magad... és valószínű ehhez el kell menned, hogy élned kell a saját életed, kell, hogy legyen saját életed... és akkor talán majd a kettőtöké is újra összekapcsolódik. ... szerintem.

A történetedet olvasva tényleg nagyon sok minden mindent megéltél ilyen fiatalon. Én hiszem azt, hogy minden rossz után csak jó jöhet. Ha haza tudsz költözni a szüleidhez, akkor menj, a szülőkre mindig lehet számítani. Inkább azokkal légy, akik szeretnek, mint egyedül.

A munkával kapcsoltban, én is azt mondom, hogy próbáld meg külföldöt. Egyedül! Én is éltem külföldön, nem könnyű elindulni, de aztán szépen be tud állni minden, csak a kezdő lépést kell megtenni.

Én bízom, és reménykedem, de ha a párom véglegesen úgy dönt hogy nem kellek, akkor mindennek vége úgy érzem. Nekem Ő a minden, Ő jelenti a jövőt, mintha kiszakítanának belőlem egy darabot ha vége, amit nem tudok mivel pótolni.

Én nem hiszem el hogy nem szeret, mert akkor nem ölelne, nem rázná a hideg az érintéseimnél, ne igényelné a közeledésemet, de ezt teszi.

Úgy érzem csak besokallt, hogy mindíg együtt vagyunk, így hogy én a nap 24 órájában itthon vagyok, annyit szólok más emberekhez mikor a boltba megyek vásárolni és ennyi. Úgy érzem talán egy kis távolság rendbe hozhatná a dolgot, ha érezné a hiányom, a törődésem, mert szeret, tudom hogy szeret, csak ő már nem hisz ebben sem. Természetesen nem szeretném magam ráerőltetni, nem erről van szó. De vágyom arra, ami régen volt, az a sok szép, az a sok jó.

Vele minden munka, barát nélkül, pénzügyi gondokkal együtt is teljesnek érzem az életet.

Nincs olyan dolog ami megrémisztene ha vele vagyok.

Te is sok mindenen keresztül mentél és mindíg sikerült kilábalnod, a mostani munkahelyed miatt pedig ne aggódj szerintem, mert láttod mindíg jobbra fordult a helyzeted, miért pont most ne menne??

Nekem viszont nem volt sikerélményem soha, csak a párommal. hogy egy ilyen szerető férfit találtam, aki nekem az etalon.

Biztosan nem találnék még egy ilyet, mindenkit hozzá mérnék, és biztos nincs még egy ilyen.

Úgy érzem minden téren passzoltunk, mind szexuálisan, mind érzelmileg, mind mindenhogy.

Miért adta nekem a jóisten, ha most meg vissza aakarja venni?

Szeretnék menni, igen, de egyedül? A nyelvtudásom nem a legjobb, ismerős sehol sincs, mihez kezdhetnék egy idegen országban? Mindíg úgy gondoltam, kimegyünk a párommal, és egymásra támaszkodva minden rendben lehet. Nincs olyan probléma amit ketten együtt ne tudnánk megoldani.

De így? Azt se tudom hova menjek ha el kell költöznöm innen. Semmim és senkim nincs. Anyáék persze igen, de nem szeretnék hazamenni.

Ne keseredj el! Ezt egy olyan valaki mondja neked, aki sokszor pesszimista és ha az vagy, akkor biztosan bevonzod a negatív dolgokat. Nem igaz, hogy értéktelen ember vagy csak mert nehezen jön össze a munka vagy egyéb más.

Igaz barátot nagyon nehéz találni, én is sokszor azt hittem, hogy találtam egyet (mint az amerikai filmekben, na ja), de mind felszínes ember volt. sokszor megaláztak engem is, de érdekes módon az vitt előbbre, amiatt bizonyítottam, hogy igenis nem vagyok 1 csúnyácska, buta, félénk kislány.

Senkinek sem egyszerű az élet, csak te most egy olyan periódusban vagy, amikor meg kell szenvedned a jövődért. Sajnos ez nem megy egyik napról a másikra, lehet, sőt valószínű, hogy ez az állapot elvisz majd egy olyan fordulópontig,ami jelentősen befolyásolja majd az életedet. Én is voltam olyan helyzetben, hogy a főiskolára jártam és a szüleim nem dolgoztak én pedig nem dolgozhattam sehol a suli miatt. Most megint csak én vagyok a családfenntartó, ráadásul leépítés van a munkahelyemen és mennem kell. Hónapok óta rossz a kedvem, egy kicsit depressziós is vagyok, de bízni kell az égiekben. Ha vmi történne a családommal, azt nem élném túl. Nekem még párom sincs és nem is nagyon volt, akinek a vállán kisírhattam volna magamat.

Úgyhogy fel a fejjel, hidd el nekem, hogy hamarosan jobbra fordul a sorsod, de most fizetned kell érte.

Szia!

Fiatal korodhoz képest sok mindent megéltél már. Ne add fel soha, ha minden kötél szakad vegyél egy nagy levegőt és irány külföld. Ott aki dolgozni akar azt megbecsülik, és ha ügyes vagy az álmaid is valóra válnak. Ebben az országban az álmaid csak álmaid maradnak, miközben felemészt a kétségbeesés, a kilátástalanság. A lányom is dolgozni akart de itt azt nem lehet, ezért kiment és nagyon jól érzi magát, megbecsülik. Csak abban reménykedem, bár ez nagyon fáj nekem, hogy csak látogatóba jön majd haza, ez az ország nem érdemli meg a fiatalokat. Pakolj és menj, hogy az álmaid valóra váljanak :O).

Sziasztok!

Majdnem 25 éves lány vagyok, és rengeteg problémával küzdök. Nagyon sok érzés, gondolat, kérdés kavarog a fejemben. Nem is tudom hol kellene kezdenem.

Talán pár mondat a múltamról, csak hogy ezzel is bizonyítsam miért érzem magam egy senkinek.

Szóval, én nem idevalósi vagyok ahol élek, ide csak a főiskola miatt jártam, kollégista voltam, de A SZERELEM miatt itt ragadtam. (A későbbiekben ennek az információnak még lesz jelentőssége)

Volt egy ötéves párkapcsolatom, és én folyton kértem a srácot, hogy költözzön ide, ahol iskolába jártam, itt is lesz munkája, jöjjön, legyünk együtt, mert akkor már jó régen távkapcsolatban éltünk. A válasz mindíg nem volt. Mondtam, kértem hogy menjünk ki külföldre dolgozni, jó lesz, világot látnunk, nyelvet tanulunk, pénzt keresünk, és nagyon eltökélt voltam. A válasza mindig csak nem, nem és nem volt. Jó neki ott ahol van, jó neki így, ő nem akar változtatni, na meg a mamája! Nem hagyhatja magára. (vele élt)

Mit ad Isten szakítottam Vele, mert itt rám talált a nagybetűs SZERELEM!

Azóta összejött egy fiatal kis csajjal, és külföldön dolgoznak, az anyjával mit sem törődve!

Már ez a srác nem érdekel, ha az egyetlen férfi lenne a földön, inkább átpártolnék a női nemhez. :)Semmit nem érzek iránta, sem pozitívat, sem negatívat, de azért tüske maradt bennem, hogy hirtelen nem érdekli az anyja, hirtelen 1 szó nyelv tudása nélkül kimegy külföldre, hirtelen utazgat, nyaralgat.

(lehet hinni hogy féltékenység, de esküszöm nem! csak az bánt hogy én hiába kértem, hiába könyörögtem soha semmit nem úgy csinált, és amint leléptem, láss csodát!)

Ennyit róla! Így is elég lett volna 1 sor, vagy talán annyi se!

Mint mondtam eljöttem ebbe a másik városba tanulni, azt meg kell hagyni, hogy a végzettségem nem kedvelem, de ha már elkezdtem be akartam fejezni, már csak azért is, hogy ne okozzak csalódást a szülőknek, hogy büszkék lehessenek rám.

Az iskolát elvégeztem, noha diplomám még nincs nyelvvizsga hiányában, de rajta vagyok az ügyön.

MUNKA:

Szóval vége a sulinak, de munka még nincs. Beadtam annyi önéletrajzot már hogy életem végéig lehetne munkám, de semmi, még csak válaszra sem méltatnak. Elmentem a munkanélkülibe, beregisztráltam, és érdeklődtem ingyenes nyelvtanfolyam iránt, hisz keretem nem nagyon van sem nyelviskolára, sem nyelvtanárra, de egyenlőre még nyelvvizsgára sem.

Szokásos formám: nem indul semmilyen tanfolyam, és a jövőben ne is számítsak rá - jött a válasz.

Egy kicsit a TÁRSASÁGI ÉLETemről:

Itt ahol most élek NINCS egy igaz barátom sem. Volt-volt, de valamilyen oknál fogva mindig hatalmasat csalódtam bennük, ennek így vége szakadt. Felületes ismeretségeim persze vannak, a főiskola miatt, de az inkább csak szia-szia.

Volt pár jó haver is, de azok szinte mind kivétel nélkül nagyon messze lakna, vagy ukrajnába, meg románba, úgyhogy abból sem lett semmi.

Így elmondhatom hogy itthon vagyok, és se munkám, sem sulim, se barátok. Persze néha kimozdulok egyedül, de nem olyan az.

Nem tudok hol ismerkedni, nem járok nagyon el, de keretem sincs rá.

Tehát egy kólát sem engedhetek meg magamnak egy kiskocsmában, nemhogy edzés vagy aerobik vagy torna, ahol esetleg emberek közt lehetnék.

És akkor már ki is lyukadtunk a KISEBBSÉGI KOMPLEXUSnál: Nagyon nagyon eluralkodott rajtam ez az érzés. Egy boltba ha bemegyek, folyamatosan azon jár eszem ki mit gondol rólam, vajon bámulnak- e, és ha igen miért? Néha 20x is elmegyek egy-egy bolt előtt mire bemegyek, vagy általában a telefont némára veszem, és úgy teszek mint aki beszél.

A testemmel sem vagyok megelégedve, szégyellem, habár nem nagy (6-7 kiló) felesleg van rajtam.

Talán a PÉNZÜGYI GONDról is pár szó: Mivel nem dolgozom, semmilyen segélyt vagy támogatást nem kapok, így szó szerint kitartott vagyok. Párommal élek együtt, aki dolgozik.

Nagyon nagy mínuszban vagyunk. Sok a tartozás, a befizetetlen csekk, mindkettőnknek van már ügye a behajtónál, az ékszereim 2 éve zaciban vannak, és nem tudjuk kiváltani. (azért adtam be anno, mert nem volt még kenyérre sem pénzünk)

Nah, nagyjából beszéltem mindenről. Ha mégis kimaradt volna valami, majd pótlom, de jöjjön a lényeg!

A S Z E R E L E M:

A párommal a szerelmünk leírhatatlanul kezdődött. Szinte első látásra dolog volt. Sosem felejtem el, és tudom Ő sem! Mivel én még kollégiumban laktam, csak járt hozzám úgymond udvarolgatni, de egy hirtelen jött gubanc miatt, ki kellett költöznöm. (egy igaznak vélt barát elintézte, itt lett vége az egyik barátságnak.)

A párom vette az újságot 2 nap alatt albit kerített és összeköltöztünk. Igaz beszélgettünk már a dologról, de hát ha így alakult örültünk, persze a bosszankodás mellett. Boldogok voltunk, a legboldogabbak! Istenem! Minden pillanatra emlékszem!

Annyi kedvességet, szeretetet, figyelmességet nem kaptam az 5 éves kapcsolatomtól, mint 1 hét alatt ettől a fiútól.

Ha kimondtam a számon egy gyümölcs nevét, fél óra múlva ott volt. Bármit megkívántam megkaptam. Ha ő ment le a boltba mindíg meglepett valamivel: pl kindertojás. Magától felajánlva ő mosta, vasalta, fésülte, szárította, festette a hajam. Ágyba kaptam a reggelit néha nap. Egész testes masszázst kapok. És mind mind magától.

Ha egy alkalom egy ünnep jön, azt sem tudja mivel lepjen meg, szervezkedik 1000 felé, és olyan dolgokat kapok tőle (nem pénzben értendő), hogy a lélegzetem is eláll. Mellette EGÉSZNEK, NŐNEK, EMBERNEK ÉRZEM MAGAM. A társaságában nincsenek félelmeim, kinyitom a szám ha kell, minden gond és baj eltörpül ha ott van velem. Ő a mindenem!

Persze ugyanezt a törődést Ő is visszakapja: a munkájából adódóan sokan térdepel, kúszik-mászik, és talpal, így a napi masszázst megkapja ő is. A kaját mindig ágyba kapja. (kivéve a vasárnapi ebéd), ha hajnalban kell mennie dolgozni, felkelek korábban, készítek neki kaját, üdítőt, és a munkásruháit a fűtőtestre teszem hogy kellemesen meleg legyen.

Minden nap szinte az ölemben feküdve alszik el, és engem ez boldoggá tesz!

Tudom hogy ez jó neki, hogy igényli, hogy élvezi, és örülök hogy tetszik neki, szereti.

Én így több mint 3 év távlatában is élvezem ha masszírozhatom a talpát és olyankor minden apró kis érintésre koncentrálok, mintha először érnék hozzá.

Mindent megköszön, mindenért hálás, legyen az kaja, masszázs, vagy hogy az édesanyjával jól elvagyok ha meglátogat minket.

Amúgy sok sok mindenen mentünk már keresztül. A kapcsolatunkat kezdetben nem nézte jó szemmel az anyukája, de ez megváltozott szerencsére elég hamar.

A sok anyagi gond, a sok ember aki szét akart minket választani, a sok ellendrukkerünk, a rossz akarók.

Volt már abortuszunk is.

Ez egy külön sztori, de ne ítéljetek el érte.

Mindkettőnknek legnagyobb álma, vágya a baba. Már meg van a név meg minden. Már arról ábrándozunk mi lesz hogy lesz, hogy sétálunk meg ilyen apróságok.

Gyógyszer szedése mellett teherbe estem. Tehát vágyott, de nem tervezett baba volt. (biztosan bevonzottuk)

Akkor már elég rosszul álltunk anyagilag. A szülők egyik részről sem javasolták, mondván gyógyszer mellett lett, meg hogy ráérünk még, én akkor még suliba jártam.

Mivel kajára se nagyon volt, nemhogy dokira, akkor mentünk el a zaciba és adtuk be a dolgaim.

Semmi sem volt megfelelő, sem a támogatás, sem a hely, sem az idő, így fájó szívvel, zokogva mentünk a kórházba. Utánna hetekig ébredtem fel álmomból sírva.

másfél év múlva újra görcsölt nagyon a hasam, de terhességre nem is gondoltam, hisz a gyóygszert szedem, 2x meg nem fordulhat elő egy emberrel ugyanaz.

Tévedtünk!

Terhes vagyok, de méhen kívüli gyanú!

Irány a kórház, 3 doki nézett mind szerint méhen kívüli. Időpont megbeszélve laporoszkópiára.

Megbeszélt napon megyek a kórházba a csomaggal hogy holnap műtét, teszem hozzá addig minden nap mennem kellett vérvételre hogy nézzék a hcg-t, és hogy kiderítsék hogy sikerülhetett, mert már a doki sem nagyon akart nekem hinni, hogy gyógyszer mellett 2x is összejön.

Szóval a műtét napján újra megnéztek és elmozdult.

Azt mondta a doki, hogy feküdjek bent, várjuk meg mi lesz a vége.

Közben kiderült a sok vizsgálat során hogy azért eshetett meg kétszer is velem, mert a szervezetem olyan hamar megszokta a gyógyszert, hogy már úgymond immunissá vált rá. A megoldás félévente gyógyszercsere javasolt.

A lényeg hogy bevándorolt, nagy az öröm, boldogság, eldöntöttem hogy most sem állunk sokkal jobban, de nem érdekel, nem kényszeríthet semmilyen körülmény, ez a baba marad!!! de 3 hétig folyamatosan véreztem, és a végén elhalt.

Szóval sok-sok dolgon mentünk mi együtt ketten keresztül, kitartva egymás mellett, boldogságban, szerelemben.

Sok őrültséget is csináltunk, szökőkútban fürdés a város közepén, 10 emeletes tetején alvás, sok vicces, bolondos, mókás történetünk is van.

KÖZÖSEK AZ ÁLMAINK, VÁGYAINK, TERVEINK, ELKÉPZELÉSEINK, IGÉNYEINK, KEDVENC IDŐTÖLTÉS.

És most azt mondta lehet jobb lenne ha vége. Azt mondta semmi baj velem, tökéletes vagyok, tudja hogy mindent megadok neki, nincs oka panaszra, szeret, de már nem úgy mint rég.

Azt gondolom lehet van benne valami, hisz mostanában nem járunk el sehová, mindíg itthon vagyok, ellaposodhatott a kapcsolat.

De ezen lehetne javítani, nem? Csak kellene hogy ő is akarja.

Persze más lenne a dolog ha dolgoznék, akkor nem lenék mindíg itthon talán jobb lenne. nem is tudom.

Ez az én életem, ha el kell mennem a páromtól, nem találnám a helyem. Itt nincs senkim, már otthon sem, mert szétszéledtek az ismerősök.

Csak a szüleim vannak meg a 2 tesóm. senki más. Se munkám, se pénzem, se sulim, se barátaim.

Nem vittem semmire az életben.

A párom nélkül egy senki vagyok.

Más miért jobb?

más mmit tud amit én nem?

Más mitől jobb?

Sírva nézem néha a közösségi oldalt, hogy nálam fiatalabbak és házasság meg eljegyzés meg baba van, nekem meg semmi,még csak 1 vacak munka sem.

Vagyok magamnak, de ha eldob a párom, akkor nekem végem, ő az egyetlen aki reményt ad, akit a világ végére is követnék ha úgy alakul. Nem tudna olyat kérni amit ne tennék meg.