Mi a fene ütött belém? (beszélgetés)

Igaza van az előttem szólónak, előbb utóbb a vége az lesz szakítani fogsz a pároddal!

Kicsit gondolkodjál el miért vagy a pároddal, szeretetből vagy azért mert ő a tenyerén hord és így jó Neked?

Ha annyira vágyódsz a másik férfi után, hát találj rá lehetőséget és beszéld meg vele.

Bár Én azt gondolom nem kelessz Neki, mert ennyi idő alatt lépett volna feléd!

Jól gondold át és dönts, vele vagy nélküle nem tisztességes a pároddal szembe, nem érdemli meg!!!

Amíg nem tudsz dönteni mit szeretnél,ne mond azt,hogy Felnőttél!

Csodálatos férfi, aki a tenyerén hordoz és mindent megtenne. Aha. Szóval ülsz egy langyos, unalmas kapcsolatban. Bezzeg Mr. Elérhetetlen, ő sokkal izgalmasabb.

Ha most nem szakítasz miatta, akkor majd fogsz később, más miatt. Szerintem várj még azzal, hogy kijelented, hogy felnőttél...

Jó. Ha te sem vgy férjnél, ő se nős, akkor csak várj, és meglátod, mi alakul. :))

Van ilyen! De ezek szépek.

Hát , valószínű, hogy szerelem.

De maradj nyugton, ha van kapcsolata.

Ha akar, megkeres, lehet még valami, csak ne te lépj. :))

Szerintem attól,h már volt 2-3 kapcsolatod,még nincs tapasztalatod! Viszont fiatal vagy,ilyenkor kell kipróbálni, megtapasztalni sokmindent!

Ha nem vagy boldog,szakíts,vágj neki vmi újnak! Lehet,h nem jön be,de majd jön a következő!

Ha nem akarsz magadnak bonyodalmat és valóban jól érzed magad a párod mellett akkor tudatosan ki kell zárnod a fiúval kapcsolatos gondolataidat.

Ha hagyod hogy ábrándozgass róla akkor fenntartod ezt az állapotot ha pedig keresed a társaságát akkor még nagyobb a gond.

Neked kell tudni hogy mit érzel.

Ülj le egy csendes sarokba és akard, hogy elmúljon.

A kihagyott lehetőség piszkálja a csőröd. Gondolkozz el, hogy érdemes-e ebben az általad generált álomvilágba belesüppedni, vagy hajlandó vagy élni a valódi életed. Főleg így, hogy a kedvesedet csodálatos férfiként tartod számon. Egy seggel egy lovat lehet megülni.

Sziasztok! Szeretném veletek megosztani, ami hetek óta nyomaszt. Talán a hozzászólásaitok által megnyugszom, vagy másképp látom a dolgot.

23 éves vagyok, öt évvel ezelőtt egy bizonyos helyen szoktam látni egy srácot. Mindig nézett, minden alkalommal köszönt, semmi több nem történt, és ez sokáig így ment. Nekem természetesen nagyon felkeltette az érdeklődésem, iszonyúan tetszett. Ciki vagy sem, nekem akkor még semmilyen tapasztalatom nem volt párkapcsolat, ismerkedés, randi fronton... Mégis összeszedtem a bátorságom, én tettem meg a kezdő lépést! Mondta, hogy bármikor szívesen beszélget velem, kereste a társaságom, puszival váltunk el stb. De mégsem éreztem, hogy annyira meg akarna ismerkedni velem. Furának találtam. Aztán hamarosan megtudtam (netről), hogy miért: mert barátnője volt! Úgyhogy ennyi volt vele a történet. Utána még láttam párszor, mindig köszönt, én rá se néztem. Azóta volt két másfél éves kapcsolatom (az egyik megcsalt, a másikkal én szakítottam, mert csak a buli számított neki.) Szóval közben nagyon sokat fejlődtem, rengeteg tapasztalatom lett - megkockáztatom felnőttem :) Ezt a srácot persze szépen elfelejtettem, soha eszembe sem jutott. (Azóta új kapcsolata van már négy éve.) Mellettem is van egy csodálatos férfi, tíz évvel idősebb, a tenyerén hordoz, bármit megtenne értem. Őrülten boldog voltam mikor összejöttünk. De! Egy hónapja újra láttam azt a srácot. Az első két "találkozás" egyáltalán nem kavart föl, de harmadszorra a párom is velem volt, és ő úgy megbámult minket... És én abban a pillanatban bekattantam!!! Nem tudom mi történt velem, szégyellem, de azóta ő minden gondolatom. Minden beszélgetésünk, minden apróság eszembe jutott ami volt annak idején. Azóta minden rá emlékeztet. Már a párom is észrevette, hogy furcsa vagyok mostanság. Szörnyen szégyellem magam! Mégis mit tehetnék ez ellen? Ugye ez nem valami plátói szerelem kezdete??