Mentett kutyám története

Kezdődjék a történet! Egyik este szokásomhoz híven esti sétára indultam 4 éves amerikai staffordshire terrier szuka kutyámmal.

Amikor megjelent előttünk egy sovány koromfekete németjuhász jellegű kölyök kutyus, aki csúszva-mászva, szinte könyörgő szemmel kérlelve minket, vigyél haza magaddal. Szuka kutyám anyai ösztöneitől vezérelve persze egyből pártfogásába vette.

Úgy voltam vele, hogy hazaviszem és megpróbálom gazdáit felkutatni. Mondanom se kell, a régi gazdáit nem sikerült megtalálni, majd végül mégis, de erre később visszatérek.

Térjünk vissza a kutyusra, aki napról napra egyre jobban összeszedte magát. Jelleme is kezdett kibontakozni, kiderült, hogy elég akaratos, makacs és mindezek mellé egy hiperaktív és domináns kis csajról van szó. Kutyákkal szemben nagyon bátor, de az emberektől nagyon félt, főleg a férfiaktól. Annyira nem bízott az emberekben, hogy nekem is közel három hónapomba került, míg bízni kezdett bennem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy míg a stafford szukám bent aludt a hálóban velünk, addig ö inkább a lakás legtávolabbi pontján kuporodott. Egyedül csak Zafirban, a terrier kutyusomban bízott. Mint kutyakiképző ilyen egyedi esettel, mint Luca (ugyanis így neveztük el), nem találkoztam. Ha levittem kutya társaságba, mindegy volt, hogy szuka vagy kan kutyus megpróbált dominálni. Ezért a gazdik körében nem volt a legnépszerűbb, pedig még csak hat hónapos volt. Csak találgatni tudtam, hogy milyen megrázó dolgokon ment keresztül, hogy az emberekben elvesztette a bizalmát.

Három hónap után egyszer csak sikerült a bizalmába kerülni, amit talán most sem sikerült volna elérnem, ha nem segít ebben Zafir. Kiderült, hogy a dominanciája ellenére, amit ma már nagyon szépen tudtunk korrigálni, nagyon jó képességű kutyáról van szó, aki nagyon szeret dolgozni és gyorsan tanul. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tud szeretni.

Nagyon egy hálás kutya, bár még mindig sokat kell csiszolni, ugyanis még sok mindentől pánikba tud esni, sajnos a férfiakban továbbra sem bízik még a páromban sem. Egyik nap végül még is sikerült rátalálni a régi gazdikra, ezt most nem részletezném, akik nem szerették volna visszakapni. A kutya szinte pánikszerűen bújt hozzám, számomra ezzel minden világossá vált. Mostanra már a család mindene lett!