Mennyit tűrsz a családodnak? (beszélgetés)

"A valos eletben sosem volt es lesz igazsag!

Hiaba is varnank!"

De igen van!

Hogy mi az igazság, mi helyes-helytelen, mi bűn, és erény, mi a törvényes és mi büntetendő... mindig a hatalmon levők határozzák meg!!

Persze családon belül a mi gyerekkorunkban a családfő diktált, amikor már kamaszodtunk, kezdünk öntudatosabbak lenne, akkor jött a törvény: amíg az én kenyeremet eszed, addig én mondom meg...,

De az biztos, hogy családon belüli terror, elnyomás, erőszak és hasonlók, amik sajnos ma egyre inkább jellemző itt-ott, ... ilyesmik nem voltak.

Alapjaiban a szeretet és a józan ész által diktált érvek szerint mentek a dolgok.

Az iskolakban mar a libsik azt tanitjak, sulykoljak a gyerekek fejebe, hogy jogaik vannak!!! De azt eloszeretettel elfelejtik mondani, hogy a jogaik csak akkor vannak, majd ha a kotelessegei te;jesiteset netoltotte!!! Addig nincsenek jobai!!!

Spare the Rod, spoil the Child!

Nem csak hazankban, de mas orszagban is ez volt es nehol meg van is ez az alap nezet!!!

Utopiaban elunk, ha azt hisszuk, hogy az elet igazsagos lesz!!!

Akinem hiszi el vonuljon be katonanak.

Es varja ott is az igazsagot!

Ott is azt tapasztalja! A kegyetlenseget, az onzest, a kitolast a kihasznalast, az igazsagtalansagot a gyilkolasra, olesre tanitast a durvasagot, az uvoltest az emberi erzeseidbe ez ertekeidbe valo belegazolasukat es a megsemmisitesuket!

Az iskolak sem igazsagosak, ugyan ugy mint a tanarok kozott is van nagyon sok maguk erdekeit kepviselo onzo emberek!!!

HA kikaptunk, hat kikaptunk! Neha masok hibajabol is!

Az igazsagtalansagoknak kulonbozo fokai vannak, es annak oruljunk, hogy egy kissebb tegla esik a labunkra, amely meg nem tori el, csak santitani fogunk miatta egy darabig, de azutan felallunk, es minden megy a maga medreben mint eddig is!

El kell fogadnunk, es megtanulnunk, hogy az eletunk nem igazsagos!!!

Es nem is fog lenni soha sem, mig kozossegben fogunk elni.

De az alternativajanal meg mindig kellemesebb, amikor mar ketmeterrol alulrol szaguljuk az ibolyat!!! Aki eleg kemeny annak a szive nem kemenyedik meg, de masokera meg szamitani kell mert masoke azok fognak lenni!

Az elet valosaga sosem fog benonket selyem keztyus kezzel inteni! Mint ahogy a nehai kormanyunk jelszava volt: "Munkas okol, vas okol oda csap ahova koll!" es az oda csapott ahova ok lattak, akik nekik a leg kissebb dolgokban is ellent mertek allni. Sosem mondtak, hat gyertek uljunk le a zold asztalhoz es szepen majd megbeszeljuk, es majd be fogjatok latni, hogy nekem van igazam, de mond el a te velemenyedet is, mert nagyon kivancsi vagyok ra!

Hanyan alltak a bitofara felhuzva, vagy lefejezve? akkor mi meg csak hallgassunk, ha megusztuk a vilag rank eso igazsagtalansagat, egy ket kikapassal.

De felneveltek bennonket ugy, hogy nem lopunk, nem hazudunk es mi nem teszunk masokkal szerintunk igazsagtalansagokat>

A valos eletben sosem volt es lesz igazsag!

Hiaba is varnank!

Én a másik oldalról közelítem meg a témát. Anyám 3 évesen pofozott úgy meg, hogy eleredt az orrom vére, fogalmam sincs, hogy mit tehettem. Akkor eldöntötték, hogy apám fog "verni", mert anyám "nehéz kezű". Konkrét esetről nem tudok, hogy sor került-e apám részéről erre. Elég volt annyi is, hogy megemelte a hangját, a beígért veréstől már rettegtünk, mert mindennapos volt a kiabálás. Az iskolában kaptunk körmöst, fél lábon álltunk igazságtalanul. Olyankor méltánytalannak tartottam, hogy más miatt kapok. Mégis mit vártak volna tőlem? Hogyan fékezhettem volna meg más gyermekeket?

Etek mind a kiszolgáltatottságból fakadtak. Fenntartom: aki üt az megérdemelné, hogy ővele szemben is időnként ugyanúgy érvényesítse valaki az erejét. Gondolom ugyancsak méltánytalannak tartaná.

Az nem mentesít a felelősség alól, hogy sok gyermekem van, elszakad időnként a cérna. Persze mentegetőzni lehet. Engem is elkapott egyszer a hév és megütöttem a lányom, de ettől inkább rosszul érzem magam, mint dicsekednék vele.

Nekem nincs különösebb hitem, vagy vallásom ezzel kapcsolatban, és nagyon ritkán ütök, és az is inkább kiemelés, fizikai jelzés - amit a pszichológussal átbeszéltünk. Ma már nem egy pszichológustól, pszichiátertől hallottam egyéni beszélgetéseken, hogy a szakmai világ is kezdi már elengedni ezt a görcsös "úristen vége a világnak egy ütéstől" elvet. Ez nem azt jelenti, hogy azt támogatnák, vagy jónak tartaná bárki is, pláne tartósan és hosszú távon. De néha beleférhet, és még jól is sülhet el. Mert nem biztos, hogy mindig az agyonbeszélés, a lelkizés a jobb, pláne olyan jellemzően opponáló gyerekeknél, ahol már nincs mit beszélni a témán, mert mindkét fél tudja, hogy nem szabad az adott dolgot csinálni. Ilyen volt nálunk, amikor a kedves nagyobbacska gyerekem komótosan megfordult, és a kanállal elkezdte a spenótot a falra kenni. Erre kapott egy nyaklevest. Aztán szép komótosan sírás nélkül visszafordult, és ette tovább az ebédet. Én csak annyit kérdeztem, hogy Ok? A válasz egy félmosoly és "ok" volt. Azóta sem érzem úgy, hogy ezt túl kellett volna beszélni, bár nyilván 6 alternatívát le tudok írni, hogy lehetett volna még kezelni. De a tapétát, ami ráadásul anyáméké volt, ez kímélte a legjobban...

Van két olyan gyerekem, akikre mondhatom, hogy gyakorlatilag nem kaptak soha, mert szóval irányíthatók voltak. Ha maradtam volna az egy lányomnál, valószínűleg én sem érteném, hogy miért vannak olyan állatok, akik képesek ilyenre, hogy nyaklevest adnak..

Előbb-utóbb mindenki lépne fizikailag, csak sokan nem kerülnek olyan helyzetbe soha, mert egy átlag, illetve egy szóval jól irányítható gyereket valóban fel lehet "ütés nélkül" nevelni. És ez nem csak régi világ, meg nem régi világ kérdése. Anyám életében egy pofont kapott az apjától 6 évesen, és azért is bocsánatot kért tőle. Viszont anyám azóta se sok vizet zavar a kis életével. Igaz egy pofont apámtól is kapott 35 éve, és még ő is bocsánatot kért tőle... Mind a két pofon egy bogár miatt volt, csak az első egy cserebogár volt, a második csótány.. :-)

Én ezt a ma divatos maszlagot kevéssé veszem be sajna. Még ha 10/10 beveszi, akkor is. A testi fenyítés, már ha éppen van, akkor sem az erőről szól, mert az már tényleg baj.

Ha mondjuk tízszer lehülyézi a gyerek a buszsofőrt, és tizenegyedszerre kap egy fülest, hát akkor úgy járt. Bizony sokszor képesek minden határon túl feszíteni a húrt. Megoldás? Mert az megoldás, hogy hagyjuk, meg pszichológushoz mászkálunk, megalázkodunk, rettegünk? Nem, ez sem megoldás. Csak próbálkozunk. Mikor ez vezet megoldásra, mikor az. Azért ahogy körülnézek a mai gyerekek között, nem mondanám, hogy ez a nagy pofon-tiltás miatt annyira szuper lenne a helyzet..

Pedig dehogy nem. Miért gondolod, hogy a gyermeket jogos testileg fenyíteni? Pusztán azért mert x kilóval több vagyok, nem kell visszaélni az erővel. Inkább ésszel kell nevelni, mint agresszióval. Szerintem csak az üt, akinek elfogytak az érvei. S ha előre megfontolt szándékkal (nevelési célzattal) történik, azt elítélem.

Abban egyetértek, hogy a nevelés hiánya többet árt, mint használ.

Ez nagyon szép, csak nem igaz. Mondom ezt konzervatív keresztényként, egész jó szülőkkel..

De, nagyon sok szülő nem a tőle telhető maximumot nyújtja. Legfőképpen önzésből, megtévesztettségből, rossz értékrend követéséből kifolyólag. Ennyi.

Igaz. Én sem felettesként tekintek a gyerekeimre.

Az eddig olvasottakból én inkább arra a következtetésre jutottam, hogy sok szülő nem képes többet nyújtani, mint amire képesek. Mivel ők is emberek, különböznek. Vannak önzőbb és önzetlenebbek. Követhetnek el hibákat, de nem a gyerekek dolga, hogy ítélkezzenek. Nem hiszem, hogy van olyan szülő, aki eleve rosszat akar a gyerekének. Rossz döntést hozhat, tévedhet.

Amivel nagyon egyetértek, hogy igenis, a szüleinknek (legyenek jók vagy rosszak) köszönhetjük, hogy olyanok vagyunk, amilyenek. Még a tökéletlenségünket, érzékenységünket is. Ha meg tanultunk az ő hibáikból, hát a hibáikat is köszönjük meg, amivel utat mutattak nekünk, hogy ne éljünk. Tehát menjünk az általunk megkezdett úton, úgy ahogy szeretnénk.

Én még a rossz példából is tanultam. Nagyon sokat. Bízom abban, hogy a gyerekeim az én rossz példáimból szintén tanulnak és így leszünk egyre tökéletesebbek.

Háromszor olvastam el.

Először olyan szépnek tűnt. Másodszori olvasásra már felmerült bennem néhány gondolat. Harmadik nekifutásra már zömében nem értek egyet az első olvasatra oly szépnek tűnt mondatokkal.

- "Sosem leszel a felettesük. Pont fordítva van!"

Szerintem fordítva sem igaz. A szülők sem felettesei a gyerekeiknek.

- "Kettőjükből és mintáikból vagy összerakva, tehát ha bármelyiket elítéled, Magadat ítéled el!"

Véleményem: ez sem igaz. Miért ítélné el a bírálattal saját magát a gyerek? Mert nem azt az utat akarja követni, mint a szülei? Csak a jó minta követendő.

- "Ők is emberek, mint Te és arra voltak képesek, amire voltak."

Én jövök. Egyáltalán nem biztos, hogy csak annyira lettek volna képesek, amennyit nyújtottak. Ezt az eddig olvasottakból szűrtem le.

- "Te egyet tehetsz: tovább mész a megkezdett úton, nem lenézve,megvádolva őket, hanem megköszönve, hogy létrehoztak, létbe segítettek"

Saját vélemény, aki nem ért egyet a szülői mintával, az miért menne tovább a megkezdett úton? Talán folytatnia kellene a negatív szülői példát?

Megköszönve , hogy létrehoztak? Ez meg mi? Miért kellene megköszönni hogy "létrehoztak"? Senki nem kérte az életet. Főleg nem az olyan szülőktől, akik nem is nevezhetők szülőnek. Csak abban a szűk értelemben, hogy megszülték a gyereküket.

Az egyetlen rész ebből az egészből, amivel egyetértek: "amit jónak élsz meg vedd át tőlük, vidd tovább, amit nem érzel jónak azt haladd meg MINDEN ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL."

Nem ellened szól ám a véleményem.Azt hiszem, te túl jó ember lehetsz, azért ez az idézet.

Én meg nem a saját példám alapján írtam a véleményemet, mert nekem nincsenek olyan szörnyű gyerekkori élményeim, mint néhány embernek a szülői házban.

a dipl. - nem diplomás állással - félreértések elkerülése végett - arra akartam célozni, szerintem ez igy is jöhetett le, hogy régen a tanyavilágban és a paraszti életben tisztelték a tanítókat, ami azért nagyvárosban soha nem volt, főleg nem a 70/ 80-as években.- legfeljebb a gimn. és egyetemi tanároknak járt / Itt ezt a feltétel nélküli tisztelet a tanitónak csak a tan. képző átbukdácsolt elvégzése miatt már automatikusan nem adta meg a közvélemény, tehát a végzettsége miatt nem volt miért rá felnézni. Különben hiszem és vallom, hogy egy normális utcaseprő vagy közmunkás értékesebb mint egy c@r alkalmatlan tanitó. Mivel a szóban forgó tanerő egy részeges szaddista állat volt, ahogy korábban írtam, áldozatai szülei nem hagyták annyiban a tetteit, ami azért érthető is, a szülők isk. végzettségétől függetlenül jogos az igazságtétel.

Egyébként az általam elkövetett renitencia

megbosszulására teljesen elég lett volna egy magatartás l-es vagy egy intő vagy más adm. eszköz, nem kellett volna ájultra pofozni,. jogilag is sulyosbitó körülmény, ha olyan olyan személy sérelmére követik el a bűncselekményt, aki a nevelésükre van bizva.

Ja.

Nálunk az volt, hogy az amúgy is megszűnőfélben lévő osztályba került egy új napközis, aki igencsak nem volt alkalmas, egy öreg alkesz nő volt. Ezért én még nem szóltam volna. Leckeírásnál állítólag üvöltött a gyerekekkel, hogy "Minek ugatok én nektek..." Erre a jótanuló szuper kislánykám halkan megjegyezte, hogy "vau-vau". No erre ment a pofon. Igaz, nem volt ereje, nem ez volt az érdekes.

Nyilván több szempontból sem értettem egyet a tanárral, sőt az iskolával sem. De mivel ekkor már sejtettem, hogy eljövünk, én nem lettem volna boldogabb, ha balhézok, bántok, vádaskodok. Lehetett volna olyan is a szitu, hogy ezt teszem, de azért mérlegelni nem árt néha, hátha egyszer, ha mi hibázunk, velünk is ember lesz valaki...

Ez teljesen rendben van. Ezzel én sem írtam ellentéteset..

Engem inkább ez a diplomás-nem diplomás alul-felül állás kérdés tett érdeklődővé, mert ugye tényleg jó kérdés, hogy ez mennyit számít az "igazságtételnél". Mert az is igaz, hogy emberek vagyunk, nem mindegy, melyik szülő mondja el ugyanazt..

"Nem bocsájthatsz meg apádnak és anyádnak! Ők a szüleid, az élet általuk jött hozzád! Te tovább adhatod. Sosem leszel a felettesük. Pont fordítva van! Te lettél rájuk bízva és úgy láttak el, ahogy tudtak. Az életeden kívül, annyit adtak amennyire képesek voltak. Nincs jogod felelősségre vonnod őket. Nekik köszönheted, hogy láthatod Isten Napját.

Kettőjükből és mintáikból vagy összerakva, tehát ha bármelyiket elítéled, Magadat ítéled el! Soha nem tudsz békességben élni ekkor és ha kitartasz emellett. Nem megbocsájtani, hanem megérteni és elfogadni őket, ez a megoldás. Ők is emberek, mint Te és arra voltak képesek, amire voltak.

Te egyet tehetsz: tovább mész a megkezdett úton, nem lenézve,megvádolva őket, hanem megköszönve, hogy létrehoztak, létbe segítettek és amit jónak élsz meg vedd át tőlük, vidd tovább, amit nem érzel jónak azt haladd meg MINDEN ÍTÉLKEZÉS NÉLKÜL.

Kalo Jenő

Én azért mindenképpen megkérdezném, miért kapta azt a pofont...

Attól függetlenül, hogy nyilván beszélnék utána a tanárral is, meg az igazgatóval is, ha kell. De nem fenyegetőznek, hanem ha nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, legfeljebb elhozom onnét a gyerekemet. Nem vagyok olyan, aki annyira biztos az igazában és az ítéletében, hogy egy embert tönkre tegyen, még akkor sem, ha hibázott.

Vágták pofon gyerekemet, nem is örültem neki, de ő is tanult belőle. Igaz, azóta már nem is oda járunk.. Ez egy csepp volt a pohárban.

Nem tudom, hogy reagálnál arra, ha valamelyik gyereked akkor pofont kap egy tanárjától, hogy ott helyben elájul ( még akkor is, ha nem is ördögtől való de vili ). Felnőtt fejjel is úgy látom, hogy nem volt arányos a tanár intézkedése a rádiózással. Most már könnyebb a szülőknek, mert azonnal feljelentik az ilyeneket.

( részegen és összefüggéstelenül dadogott, akkor kapcsoltam be a rádiót. )

Ez egy részeges szaddista nagyapánk korabeli vén hülye tanár volt, végzés után a fiúktól akikkel igy bánt, visszakapta, menet közben még az áldozatai szüleitől is.

Nemrég volt osztálytalálkozónk, ott hozták felé a srácok, én már szinte el is felejtettem az esetet.

A dinónak titulált férfi felmenőim nem jogászok, hanem mérnökök, ill, tchnikusok, csak hát ők a háborút leszámitva végigdolgozták aktiv éveiket.

Nem várok választ.

Az én szívembe nem loptad be magad ezzel a hsz-el..

Órán még ma sem annyira menő fülhallgatóval hallgatni bármit. Még akkor sem, ha uncsi az óra. És ha az értekezlet uncsi az ember munkahelyén?

Én még az autista fiamnak sem engedek ilyet, vagy legalábbis, szólok, és szóvá teszem, ha ilyesmit hallok róla. Pedig nekik azért többet lehet, vagy legalábbis cifrábbakat tudnak csinálni.

A másik nem túl szimpatikus dolog ez az iskolai végzettség... Miért, a buszsofőr, vagy a takarítónő gyerekét lehet verni? Neki félni kell a tanától, de az ügyvédtől meg a tanár féljen?

6 diplomától sem lesz emberebb ember senki, sőt, úgy illene, hogy pont a sok diplomás ember gondolkozzon kicsit másként, és nézzen szélesebben is szét. Még akkor is, ha sérelem éri.

Hogy most a pofon mennyire megoldás, vagy nem, (nyilván nem hosszútávú nevelési eszköz, az azért vili) azt nem tudom, de ugyanakkor nagyon úgy látom, hogy annyira nem is ördögtől való, mint amennyire ma azt próbálják sulykolni.

A leírt színdarab résztvevőinek mindegyike pont egy dínó szintjén viselkedett ebben az esetben. A diák is azt csinált, ami neki jött, és nem fegyelmezte magát, a tanári is ugyanígy, és a 6 diplomás szülők is ugyanígy.. Hát ne csodálkozzunk, hogy mára szinte senki sem teszi..

Nekem még a sötét Kádár rendszerben egy szenilis vén hülye tanár egy akkor pofont adott hogy elájultam, mert a dögunalmas óráján fülhallgatóval hallgattam egy rádiót.

Aztán apámtól és nagyapámtól megkapta a magáét.

( volt annyi iskolai végzettségük, hogy nem kellett felnézni a tanárra )

És emlékszem, eljött hozzánk nyalizni és könyörgött az igazgató, hogy a szüleim ne csináljanak belőle nagyobb ügyet. ( én ha a fiammal történik, rögtön látlelet, és a médiához fordultam volna )

Kár hogy nem 30 évvel később történt, akkor már más aspektusba kerültek, az ilyen szaddista állatok.

Igenám, de ebből általában az van, hogy a nagyszájú kamasz hazamegy, és a napi aktuális veszekedés fő érve az lesz, hogy "mit akarsz, úgyis kötelességed eltartani..."

No erre az egyik ismerősöm odament a hűtőhöz, és a szalámit csak úgy papírostól odavágta az asztalra, hogy "nesze, egyél b.meg, el vagy látva, akkor teljesítettem a kötelességemet..." A kamasz fiú nem hozta többet szóba ezt a kérdést....

Szóval lehet sokféleképpen ugyanazt.. A módot meg nehéz bizonyítani utólag, hiszen a szalámi megvolt...