Mennyi megbecsülést, törődést kapsz a férjedtől? (beszélgetés)

házimunkák:

az én párom: főz, takarít, vasalja a saját ingeit (én magamnak nem vasalok), bepakol a mosogatógépbe, néha ki is pakol (de főleg abból gazdálkodik), néha kitereget, öntözi a növényeket.

Én: főzök, sütök, mosogatok, megrakom a mosógépet, takarítok, erkélyen öntözök, szellőztetek, elöl hagyott sok-sok dolgait pakolgatom...

De összességében:nekem is sokat segít a drágám. És ha fáradt vagyok, nem forszírozza a penge-rendet..

Nahat ilyen önkrika , " soher vagyok " nem olvas naponta azember hasonlo beismerest ...

Ja es a ferfi meg a nöi munka szerintem felesleges a cimkeket osztogatni.

Anno mikor gyerekim kicsik voltak en kamionos munkat valatam mert többet tudtam veluk lenni - egy fuvar 5 nap szabad. Tehat igenis ugyanugy az apjuk szinten osztotta a felelöseget . Elvaltunk de baratok maradtunk igy aztan közös neveles is normalisan muködöt - muködik ma mar felnötgyerek es a szulök köszt.

"bizonyos dolgokhoz mi nők igenis jobban értünk..."-nos, ameddig ez nem a házimunka, addig egyet is értek. Ameddig tudományosan nem bizonyítják be nekem, hogy hol található és milyen néven helyileg egy nőben a mosogatás gén, valamint, hogy a férfi nemi jelleg taszítja mágnesesen a porszívót, addig ezen csak nevetni tudok :-))

Mosogatni meg mosogasson a gép, amit akárki be tud pakolni.

Én azon szerencsések közé tartozom, akik nem határozzák meg magukat, sem másokhoz való viszonyukat semmilyen mértékben a házimunkán keresztül.

Kérdéseidre válaszolva:

-a férjem magáénak tekinti a házimunka nem "egy részét", hanem a felét

-ha fáradt vagyok, kiszolgál és ragaszkodik ahhoz, hogy pihenjek, de ehhez nem kell extra alkalom, folyton kérdezgeti, kérek-e valamit stb.

-a kitakarított házban "nem teszi tönkre pillanatok alatt a rendet", ugyanis nem egy disznó, hanem kultúrlény, aki szintén rendezett környezetben érzi jól magát, nem mellesleg az ő munkája révén is lesz tiszta és rendezett a ház

-"elpakol, elmosogat-e maga után, ne adj isten a családja után"-lásd, előző kérdésre adott válasz.

Összességében, mivel együtt élünk, a közös életünk fele terhet, fele felelősséget és fele gyönyörűséget ró egyikünkre-másikunkra. Egy házasságban nem ez az alap? Hogy a felek szeressék-tiszteljék-becsüljék egymást és ne cseléd legyen az egyik és egy tohonya a másik?

Juj veletlenul " belebotlotam " egy masik forumba hol te vagy a forum indito . Temaja az kik azok akik nem szereteik az alatokat ?

Aki egy vedetlen alat iranyt averziot es intoleranciat mutat annak sajnos se empatiaja sem josaga nincs - ennyi .

No akkor ide halgas , itt minden szo igaz!

Hosszu evekig egyedul eltem vagyis rengeteg gyerekel de az nem relevant.

Utam keresztezödött egy regi diak ismerösel több mint a 30 ev utan.

Ö a parom most mar több eve , itt mindenben en valoltam fel a felelöseget mivelt en 20 evet teljesen fuggetlenul sokszor ket munka helyen is dolgosztam.

Ez a fuggetlenseg maig is megvan minden respektel ahogy a paromtol ugy tölem is iranyta.

Soha de soha nincs nezett elteres , parom ismeri a multam es respektalja .

Ahogy latom Szekely földön elsz ugy hogy ott meg az idö szamitas mi a egyenjogusagot illeti kicsit hatrab van...

Én sem vagyok még házas:) viszont van párom.

Nagyon sok múlik, hogy mit hoz otthonról.

Az Én párom számomra tökéletes a tökéletlenségeivel együtt is!

Ő is szanaszét tud hagyni mindent, a hálóba dobja le a szennyest DE zokszó nélkül elmosogat, főz, takarít, mos, vasal(az Én ruháimat is), reggelit csinál nekem, megkérdezi milyen volt a napom, fáradt vagyok-e egyszerűen figyel rám.

Természetesen ezek visszafelé is működnek köztünk!!

Sexben is mikor nekem mikulás napok vannak, attól még kívánom őt, akkor vele teszek jót:) és valahol engem is kielégít az ő boldogsága. ezek is rengeteget számítanak:)

Jó,hogy beszálltál a beszélgetésbe.Azt gondolom,jólesik néha az embernek,ha kiadhatja magából ami nyomja a lelkét.

Amúgy pontosan az ilyen típusú ember az,aki birizgálja az én idegeimet is...../mármint a párod/

Nem biztos, hogy tenyleg haragszik, de ezek ilyen jatszmak:)

Mi is szoktunk duzzogni, nem?;)

Az én párom:

furcsa kettősség uralkodik benne:

hihetetlen kedves, bújos, empatikus, rengeteg megbecsülést,törődést adó férfi,

de néha meg felkapja valamin a vizet,és akkor,amíg le nem nyugszik, lélekben, úgy érzem, nem vagyok a barátja..

Nekem ez furcsa.

Én azt gondolom,sose haragszom Igazán arra,akit szeretek.. Hm??

"hiányzik belőle a csapatszellem"

Hát, nagyon a fején találtad a szöget..

sajnos néha,igenis hiányzik az összetartás..

Sokszor szerintem ez bosszú..

Bosszú valami miatt,amit szóban, face-to-face nem csatázik le veled a párod,

vannak ennél indirektebb, és egyen fájóbb dolgok is:

a munkád nem tisztelése, kritizálása, a zoknik mellé-dobása..

A csapatszellem tehát,a másikkal való empátia, és csapat-érzés, nagyon fontos!!!

Szia!

Én is beszállhatok? Mert nekem még nincs férjem, csak párom. :)

De egyébként ő épp ez a típus. Elvárja a "patikatisztaságot", azután hazajön, szétdobálja a ruháit, nyitva hagyja a fiókokat, röpke negyed óra alatt telihányja az íróasztalt papírokkal, csavarhúzókkal, dvd-kkel (és még mikor mivel) és ha véletlenül meg merem hagyni neki a rumliját, óriási patáliát csap, hogy ÉN milyen rendetlen vagyok...

Eddig nagyon idegesített, de mostmár kínomban is röhögök csak rajta... Javíthatatlan.

Nagyon igaz amit írtál,hogy az ember gyermekkorában tanulja meg igazából a rendet /vagy netán a rendetlenséget/.

Vagy azért,mert rendre szoktatták,vagy azért,mert elege lett a körülötte lévő rendetlenségből.

De sajnos olyan is van,aki magával viszi a negatív dolgokat a gyermekkori életéből.Teszi,amit otthon látott,nem tud leszokni róla.

Hát persze, kiveszi először a fölötte lévőket, ezután kiveszi az inget ami kell neki, és visszateszi a többit. Így nem gyűrődik össze semmi:)

Ritka, mint a fehér holló, ugye? Azt mesélte, hogy gyerekkorában az anyja, ha nem volt kifordítva a pizsamája, akkor nem ágyazott be neki. Így, mivel őt idegesítette, hogy rendezetlen ágyba feküdjön este, nagyon hamar megtanulta, hogy amikor levesszük a pizsit, visszafordítjuk és kiterítjük, és egyik szokás hozta a másikat, így mire felnőtt, ilyen lett. Szóval senki nem születik ilyennek, de a gyerekként felvett szokásoktól nehéz megszabadulni. Gondolom, azok, akik meg összegyűrik a többi inget, na, azoktól soha nem volt megkövetelve (vagy nem elégszer)

Húú, az még problémásabb, mert annak le kell törölni belülről a kupakját....

Szegény, én néha sajnálom, hogy neki ilyen rögeszméi vannak, de megértem, mert nekem is. Pl mikor a kutya elmegy mellettem és az orrát a nadrágomhoz nyomja, hogy nedves marad-e vagy sem, én egy papírzsepivel letörlöm (ezen a párom jót röhög), szóval kínszenvedés lenne úgy hagyni. Ugyanígy, el tudom képzelni, mit érezhet ő, mikor meglátja, hogy a nyomós fogkrém kupakja tiszta fogkrém...Mert ugye a gyerekek is megteszik a magukét. Szóval ilyen apróságokon is múlik azt hiszem.

Mikor egyszer csak valaki robban, hogy basszus, ez volt az utolsó csepp, nem?

Igen, én értem, csak arra gondoltam, hogy tegyük fel, a férj a földredobálja az alsógatyáját. Szerinted egy ilyen férjnek fel fog tűnni, ha a nő is a földre dobálja a bugyiját? Sztem nem. Mert a rendetlenségbe belefér. Ezért gondolom, hogy az a férj, amelyik patáliázik, az valószínű kiakad egy földredobott bugyin, mert neki nem szokása az alsóját földredobni:)

Pl. Férjem utálja ha középen nyomom a fogkrémet de mert ő sosem nyomja középen hanem mindig a végéről (nagyon banális példa). De mivel nálam pont a fogkrémkinyomás egy lényegtelen dolog, én észre sem veszem, ha mondjuk a gyerek is középen nyomja mint én :DDDD

Másik: a férjem szereti, ha szépen be vannak hajtogatva (szín szerint), az ingjei, alsói stb. Én szívesen csinálom, mert öröm így benézni a fiókokba, de oda-vissza is igaz: mikor kivesz egy inget alulról, nem gyűri össze az összes többit, hanem szépen visszateszi. Engem biztos nagyon idegesítene, ha nem tenné így vissza, mert dolgoztam vele:) (aztán, mialatt leírtam neked ezt a 2 példát, most eszembe jutott egy hülyeség, de kimegyek a fürdőbe, és megigazítom a fogkrémet....mert én sem akarok borsot törni az orra alá:DDDD)

Miért is?Miért van nekem nagyobb szükségem rá,mint neki rám?Semmiért,mert nem így van.Egyformán vagyunk fontosak egymásnak,mert szeretjük a másikat,ezért tartjuk tiszteletben egymást,így egymás munkáját is.Ha meg nem így lenne,akkor költözhetne.

Az első férjem nem ilyen volt.Én nem sokat gondolkodtam a váláson.

Talán nem fejeztem ki magam egyértelműen. Itt arra gondoltam,hogy a feleség nem rendetlen,sőt..

A férj sem igazából rendetlen,hanem nemtörődöm fajta.Nem becsüli a másik munkáját,de a rendet szeretné,csak ő nem tesz érte.

Én ezt úgy nevezném, hogy hiányzik belőle a csapatszellem:)

Amúgy, ha észreveszi egy férj, hogy a feleség rendetlen, akkor a férj valószínűleg nem annyira rendetlen mint a feleség (úgy értem, egy rendetlen emberke nem veszi észre ha a másik is rendetlen, mert nem tűnik fel neki).

De ha úgy veszem, hogy egy csapat vagyunk, akkor mindenki magától telhetően belead mindent, és mivel nem vagyunk egyformák, természetesen más és más lesz a beleadott dolog jellege is (van aki jobban ért hozzá, hogy felhajkurássza a pénzt, van aki meg, hogy elossza), és minél tovább van együtt egy pár, annál inkább kiismerjük a másikat, és nem várunk el olyat amit soha nem csinált előtte. Sztem egy embert ki lehet ismerni az első 6 hónapban is, nem úgy van, hogy 5 év után egyszer csak nem törődik velünk. Inkább, hogy 5 évig nem vettünk róla tudomást (magyarán vesztegettük az időnket egy olyan pasival, akiről már az elején tudjuk hogy ilyen meg olyan, de azt hisszük, hogy a szerelem megváltoztatja, sőt, ki tudja, hogy ő meg pont mit várt el tőlünk ugyanezt remélve?).

Háááát,ezt azért nemigen hiszem el.

Talán akkor koszban élnél,ha nem vigyázna a munkádra?

Na,és akkor hogy állna félre a szád,ha valóban elköltözne anyucihoz???