Mennyi az órabére vidéken egy bébiszitternek? (tudásbázis)

Szerintem ez nem szerencse, hanem csaladtervezes kerdese. Tudniillik, hogy az ember addig nyujtozik, amig a takaroja er. Gondolj csak bele: a ferjed akkor is 8 oraban dolgozna, ha nem 1, esetleg 2, hanem 6 gyereket kellene eltartania? Ugye, hogy nem.

Ha a gyerekvallalasnak az lett volna az ara, hogy a ferjem napi 12 oraban lett volna kenytelen dolgozni, hogy eltartson minket, egyszeruen nem szulok. Ilyen egyszeru... Mert a gyereknek apa is kell. Latnad, hogy csimpaszkodik ra, amikor menne dolgozni, vagy hazajon... es mintha ora lenne beultetve a fejebe, fel 6-korul mar elkezdi keresni az apjat, hogy hol van. Szoval nekem senki ne mondja, hogy jo es normalis, ha az egyik - akarmelyik - szulo alig latja a gyereket. A csonka csaladokrol itt nem is szolnek, az kulon tortenet.

Épp ez a helyzet a lentebb mesélt családnál is. Csak ő mondjuk szeretett volna a lányával maradni 2 éves koráig, de történt egy tragikus dolog és nem úgy alakult a helyzet. Örököltek egy házat, amit a megtakarított kis pénzükből felújítottak. A szomszédba hoztak egy nagy csomó bálát, amit a tulaj nem tudott rögtön elpakolni. Aztán éjjel 3 kis kamasz kölyök úgy döntött, hogy azt föl lehetne gyújtani. Az említett család épp nyaralt, a házuk meg leégett. 2 évig pereskedtek még a biztosítóval, de nem mondhatnám, hogy nyertek az ügyben...mindenüket elvesztették. Mindkettő diplomás, dolgos ember. így esett meg, hogy a kislány (aki az esetnél 4 hónapos volt) alig 7 hónaposan bölcsibe került, az anyuka meg visszament dolgozni. Másik városba jár, így van ez a helyzet, hogy reggel sem és este sem találkozik vele a kislány. Gondolkodtak, hogy átköltöznek oda, ahol dolgozik az anya, de ott majd duplaannyiért vállalták volna a kislányt, meg a lakbér is több lett volna, így maradt ez a csúnya helyzet. A férje meg szerződéssel dolgozik egy kutatáson, úgy, hogy néhány hónapot itt, néhányat ott, és stb.

Aztán most hamarosan szülni fog a bébiszitter, a kislányt szokatják az új szitterhez..és szegény nem kezeli túl jól a helyzetet. Az anyuka viszont csak nyáron jöhet majd szabadságra.

Ezzel én is egyetértek! Hihetetlen számomra, hogy (leginkább) apukák hogy képesek napi 12 órákat vagy többet dolgozni... Mi van így a családdal? Ok, van mit enniük és elkölteni, de közös programok? Apakép?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a párom és én is 8 órában dolgozunk (néha túlóra), és bőven van időnk egymásra, gyerekre, magunkra...

Igen, itt a lényeg, hogy lehet összeegyeztetni és együtt megélni a kettőt. :) Ez a lényeg..de az, hogy egy pici gyerek heti hat napot reggeltől estig ne legyen a szüleivel kicsit sem, az úgy gondolom nem jó dolog.

Itt az egyik kislány még az oviban tavaly pl ott zokogott, mert nem értette, hogy miért nem a bébiszitter jön az anyák napjára, mikor ő általában ovi után este 9-ig, meg még vasárnap délig vele volt. És náluk nem a karrier és nem a tudatos jövőtervezés miatt kell ennek így lennie. Nyilván ebbe bele lehet magyarázni, hogy biztosan vacak anya, mert vasárnap délután nem játszott tutira a gyerekkel, de nem így volt, mert a kislány mindig mesélte, hogy miket csináltak..aztán áttért arra, hogy de előtte a bébiszitterrel miket csináltak.

Aztán persze az anyukája meghívta a bébiszittert az anyák napjára, mert egyértelműen ő is azt szerette volna, hogy a lánykának jó legyen..aztán a kiscsaj a bébiszitterhez ment oda először az anyák napja végén, az ő ölébe ült (persze, hiszen a szüleit csak vasárnap délután látta..reggel már nem voltak, mikor felébredt, este még nem, mielőtt elaludt, tehát itt kőkeményen csak a vasárnap délután), anyuka meg nézte összetörve, csak azért, mert most az élet őket erre kényszeríti..tehát nem az ő döntésük alapján alakult ez a helyzet.

Nálunk az apja maradt le az első mászásról. Húzgálta egész nap a gyereket és várta, hogy mikor fog mászni...elment a boltba dinnyéért, én meg leraktam a földre a kicsit és már ott sem volt.:DD

Az, hogy valaki nem látja a gyereke első lépteit, nem azt jelenti, hogy nem jó anya..de nyilván szeretted volna látni, meg gondolom az apukája is.:) Enyém gyermek, a kicsi, ünnepeltette magát, úgyhogy úgy csinálta, hogy lássuk, és ünnepelhessük.:DD

Aki nem hoz meg bizonyos döntéseket, azt lehet, hogy az élet sokkal kellemetlenebbekre fogja kényszeríteni. Szerintem lehet a karriert és a családi életet együtt megélni, úgy hogy egyik se sérüljön.

Én sem láttam az első lépését, mert a kis nyavalyás kihasználta, hogy éppen szemenként nyomkodom a borsót az ebédjéhez, és egyszer csak megjelent mellettem, állva. Nem előző nap, sem a következőn, amikor a bébiszittyó volt vele. Megfosztott attól, hogy érdemes, jó anya lehessek :P :o)))

Nem tudom.

Biztosan van olyan, akinél nem merül föl, ezek szerint..

En meg tudod, mit nem ertek? Hogy hogy johet letre egy ilyen extrem szituacio eleve, ahol az egyik fel kidolgozza a belet is, a masik meg otthon van a gyerekekkel. Nyilvan utobbi is rengeteg munka, de akkoris van modja az otthoni penzkeresesnek, illetve anyagi terhek csokkentesenek. Vagy gondolkodunk elore, es kevesebb gyereket vallalunk - annyit, amennyit el tudunk tartani heti normal munkaidovel, esetleg nemi tuloraval.

Persze van olyan is, hogy igy egyeznek meg a felek, es ez nekik jo, ahogy van. Mondjuk azt viszont ketlem, hogy a gyerekeknek is jo, ha alig latjak akar az apjukat, akar az anyjukat.

Nem. Egy normális világban haszálom az agyamat, ha már adott a Jóisten :), és ezért nem szólnak le és nem néznek le az olyan emberek, akik ezt másképpen gondolják.

De úgy tűnik, ebben az országban még egy egyszerű kérdést se lehet feltenni, hogy ne az legyen a vége, hogy pusztán abból, hogy valaki bébiszittyóra ízza a gyerekeit, az derüljön ki, hogy szülnie sem kellett volna :S.

Én azt teszem a magam esetében ;)

Csak a jelenség felfoghatatlan és szánnivaló számomra, általában.

Nem mondtam, hogy te ilyeneket írtál volna. Nem neked írtam, nem rólad írtam...

Én ebből kiszálltam, szélmalomharc.

Hm.... harmadszor.

NEM írtam rólad. BIZONYOS nőkről írtam, vagy általában a nőkről, lévén nem ismerlek és ez a téma érdekes, nem a személyed.

De ebben a topicban többen is öltözködtök, ahogy látom.

Igaz, egyszerűbb nem akarni érteni.

Valahogy én nem azt látom a sorokban, amit te..

Én gyanúsan másképpen élek, mint sok ember...dolgozni nem kényszerből dolgozom, pedig szültem. Kétszer is. Szóval nem tudom te mely sorokból vetted ki épp az ellenkezőjét, de grat.

Tessék, így szólt a mondat:

Ne haragudj de akkor sem tartom helyénvalónak hogy valaki egy héten egy napot tölt a gyerekével, hagyjuk most a karriert és a pénzt.

Na szóval : Nem normális", "nem tartom normálisnak, "nehogy már az legyen a normális", "

Ilyeneket én nem írtam!!

33. hozzászólásomat keresd vissza! Vagy bemásoljam?