Mennél egyedül nyaralni? Milyen lehet egyedül nyaralni? (beszélgetés)

Nem voltma még egyedül sehol, de ahogy öregszem, talán nem is lehget az olyan rossz, nem kell alkalmazkodni ssenkihez.( én édesanyám és a ffi

családtagjaim társaságát nagyon megszívtam, pl a fiam télen nem birta kivárni, hogy Bécsben egy könyves vagy egy porcelán régiség vagy ruha üzletet végignézzek,csak a szgépek, telefonok és képregények közelében állhattunk meg.hogy kipróbálja a nyelvtudását minden idegent négert megszólitott és beszéltek, nem is értettem hogy mit ( nem beszélek angolul ) .

Egyszer meg lekéstük a magyar csoportot, mert összevesztünk és a Westbanhofban éjszakáztunk, privát jöttünk haza - ezt panaszkodtam is pár éve a fórumtársaknak

az apja, meg bárhova mentünk, leparkolt egy vendéglőben vagy egy kocsmában, ahol meg akarta várni, hogy kinézelődjem magam ...

Édesanyámnak is megvoltak a saját igényei,korlátai de nagyon hosszú lenne a hsz ha leirnám..

Szőval én már 48/49 évesen szeretnék egyszer a magam ura lenni, nemcsak veszekedni v agy alkalmazkodni.

az is rémes, ah az egyik gyalogolni séltálni akar, a másik meg közforgalommal metróval...

Ha egyedül mennék, akkor meg lehet, hogy nagyon hiányoznának.

kk,.kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk

Már egy ideje - mint fiatal özvegy - teljesen egyedül vagyok, egyedül megyek mindenhova, mert imádok utazni, imádom a vizet, a napfényt, a hegyeket, a látnivalókat. Kevesen utaznak egyedül, - eleinte én is féltem, - de erősebb volt az utazás utáni vágyam, mint a félelmem. Megtapasztaltam, ha családosokkal v. házaspárokkal kerültem össze asztaltársként, a feleség elutasítóan viselkedett még akkor is, ha csak jó étvágyat kívántam. Soha nem adtam okot, hogy féltékeny legyen rám valaki, mégis ezt éreztem. Most már immúnis vagyok az efféle dolgokra, ellenállok a szúrós tekintetek okozta szégyenérzetnek, és igenis utazom, mert jól érzem magam a saját társaságomban, és nem fosztom meg magam - mások miatt - a csodálatos látnivalóktól, a tengerektől, a szigetektől, a wellnessektől!!!

Légy bátor és utazz! Vidd a fényképezőgéped vagy a mobilodat és szerezz magadnak élményeket, mert azokat nem veheti el Tőled senki!

És egyszer majd megismerkedsz egy olyan társsal, akivel együtt-egymásért, akkor más lesz minden, remélhetőleg szebb és jobb, amit szívből kívánok Neked! De most ez van, alkalmazkodj az adott körülményhez...

Jó utat kívánok!

csoportos úttal mennék, főleg gyerekes családok, idős házaspárok

és megfizetném a felárat h egyedül legyek a szobán

Miért ne?

Ismerkedni mindenhol lehet!

Én nyaraltam egyedül a Török Riviérán Alanyában. Teljesen biztonságos, zárt. Minden szállodának saját medencéje, felszerelt napozórésze, presszója van a tengerparton. A törökök nagyon rendesek, kedvesek, itt még szeretik a magyarokat, sokan beszélik is a nyelvünket. Rengeteg a magyar. Ilyen utazásokra leginkább családok, házaspárok mennek, így nemigen van mód barátokra, ismerősökre lelni, - viszont a fakultatív programokon összerázódik a csapat.

Sokan már a repülőtéren vagy a repülőgépen ismerkednek össze, s ha ugyanabba a szállodába kerülnek, már úgy üdvözlik egymást, mintha régi ismerősök lennének.

Ha őszinte akarok lenni, bevallom: imádok egyedül utazni! Akivel be szerettem volna járni a világot, már nincs mellettem. magamra maradtam! De nem élhetem le az életemet a 4 fal között!!!

Viszont volt, aki itt azt írta, hogy ha nyitott az ember, akkor ismerkedik, és máris nincs egyedül.

Na, de akkor meg az ugyanúgy alkalmazkodás az új ismerősökhöz...szerintem.

Az egyedül menés az oké, én pl. szeretek egyedül lenni, kimondottan élvezném, ha egyedül lennék egy szállodai szobában, nagy pihenések, olvasás.

Nekem az lenne fura, hogy egyedül vacsorázni... (most pl. wellness hotel éttermére gondolok). Szerintem érdekesen érezném magam, bár ki tudja...

Mióta özvegy vagyok, egyedül nyaralok, - imádom a tengert, imádom a szigeteket. Egyszer egy csoportos útnál összepárosítottak valakivel, hát azt mondom, szörnyű volt! Koszos volt és büdös! Ha kinyitottam az ablakot, becsukta azzal, hogy huzat van, - este elhúzta a csíkot valamerre, de nem vitt magával kulcsot, - éjszaka bedörömbölt, - volt valami nyavalyája és teleköpködte a mosdótálat és rengeteg gusztustalan dolgot művelt, amit itt nem részletezek.

A legközelebbi útnál az utazási irodában azt mondták, ha egyedül akarok a szállodában aludni, akkor felárat kell fizetnem, vagy előre ismerkedjek meg olyan hölggyel, aki szintén egyedül utazik. Az utóbbit választottam, de az sem jött be: hol a ruháimat próbálgatta és kölcsönkérte, vagy a táskámban kotorászott "rúzs miatt"!

Így hát maradt a feláras! Persze sokkal drágább, de a nyugalom megfizethetetlen...

Párszor voltam nyaralni tök egyedül is: az utazási irodán keresztül lefoglaltam az apartmant, megvettem a sztrádajegyeket oda-vissza, - soha semmi baj nem történt: fürödtem, napoztam, olvastam, - vacsora után visszavonultam.

Előfordult, hogy egyedülálló férfi a csoportból mellém csapódott, de könnyen, finoman leszereltem.

Azt jó lenne tudni kedves Aliena, hogy csoportos úttal mennél-e vagy teljesen egyedül?