Melyik ország lenne jobb a gyerekemnek? (beszélgetés)

Nézz utána jobban Norvégiának. :))

A sérült embereket valóban jobban fogadják, de van más is!

Érdekes, ők valahogy tökre nem ezt mondják...

;-)

A rövid válaszom meg az, hogy a 99% a pénz miatt van kint. A többi meg duma.

Korlátok, meg betartandó szabályok mindenütt vannak, hol jobbak, hol rosszabbak.

Lást No.-ban pl. a Müllpolizei időszakát.. Akkor bizony a kukádba benéztek, és megbüntettek, ha nem jóban volta az almacsutka.. Mára meg az emberek megtanulták, a szelektív gyűjtést, ami állítólag nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Földünk megmaradjon.. Akkor most mi volt a fontosabb vajon, a személyi szabadság, vagy az, hogy megtanuljanak valamit saját érdekükben?

Ja, magyar meg van ott is elég, ha éppen kicsit piszkálódni akarsz..:-)) Lépten nyomon magunkkal találkozunk..

Nem sok helyen jártam eddig, de sikerült magyar családba botlani észak olasz pici faluban, de Máltán is, ahol azért hosszabb ideig éltem..

Mint ahogy Bujtor is "megfilmelte" még az "Elvarázsolt dollárban" abban a ma már igen gagyinak tűnő jelenetben, amikor Csöpi Bécsbe telefonált:

- Kérem a magyart. A MAGYART!

- ...

- Ugyanis tudd meg fiam, magyar mindenütt van!

Ezt nem értem.

Már hogy mi a kérdés.

A down-osokat sokkal jobban tolerálják nyugatabbra, nincs annyi előítélet, sőt fogadnak örökbe down-babákat, stb.. Ott sokkal inkább azért fogadnak örökbe, hogy a gyereknek legyen jó, és nem azért, hogy a szülő elégítse ki vágyát. Persze ez egy tendencia, és nem mindenre igaz. A barátnőmnek született down babája. Teljesen kivolt. A holland rokonai nem is értették, hogy mi a gond..

Nálunk Aspergereseknél meg nagyjából a világon mindenütt az van, ami itthon... Pl. most pont az említett ausztriai barátnőmnek segítek, mert a sulijukban van egy kisfiú, aki szinte biztos, hogy aspi. Ott se tudják kezelni a tanárok, ott se tudják, hova kell küldeni, és pont úgy áll a bál, mint itthon bárhol az ilyen gyerekekkel. Még én az itthoni AOSZ-on keresztül érdeklődtem meg, hogy ugyan Bécsben egy ilyen gyereket hova kellene pszichiáterhez vinni. Ott ráadásul még olyan nevelési tanácsadó se igen van, mint itthon, nincs hova küldeni a problémás kisfiút. Illetve van, csak a környezet ugyanúgy nem ismeri fel a dolgokat. Kíváncsi leszek ott a történet végére.. Viszont az ilyen gyerekek előbb-utóbb általában kiemelkedőek valamiben, és minden ország örülne, ha náluk lenne ez az érték..

Látod, a férjem az élő példa. Ő is érintett az autizmusban. Igaz, 30 éves volt, amire megtalálta azt, amiben ő tehetséges, de most meg imádkoznak neki, hogy menjen..

Hát az enyémek ne legyenek. Legyenek jó kapcsolataik, beszéljenek nyelveket, de bizony tudják, hogy honnan jöttek. A továbbiakról meg persze úgyis ők döntenek.

De mindenki azt teszi, amit jónak lát.

Lehet, hogy itt lesz még nagyobb baj, de nyugaton se fog a végtelenségig menni ez a tendencia, előbb utóbb valamilyen formában betelik a ház..

Látod, nekem nincs TV-m. Ebből kifolyólag nem is tájékozódom belőle.

A családommal, a személyes környezetemmel, és annak boldogulásával foglalkozom.

Tehát rám nem hat se a trafik, se a vizitdíj, se az O.bán szobor.. És nem hiszem el, hogy nem lennék szabad. Vannak bajok, de ezt a baromságot már ne adja be nekem senki.

Nyugatabbra is vannak határozott intézkedések, csak ha onnan jön, akkor imádni kell, mert nyugati, ha itt találják ki, akkor meg a személyi szabadság megsértése.

Még a Season of the Witchet forgattuk a Nicolas Cage-el, és annak vették fel nehány jelenetét Ausztriában. Egyébként ritkán járok arra. Mentünk ki, egy kellékről kellett mintát vennünk, pont hétvégén volt dolgunk. Hát én döbbentem meg a legjobban, hogy vasárnap, de már szombat délután se sehol semmi sem volt nyitva, két doboz gumikeztyűt, meg némi kaját órák alatt sikerült beszerezni.. Ha meg Mo.-on van ugyanez, akkor meg szabadság megsértése.. És még csomó ilyen dolog van, amit azért kettős mérce alatt van.

Van itt sok disznóság, de azért minden nem kell úgy elhinni, amint az éppen csalódott emberek leadják. Persze az ellenkezőeknek se kell mindent elhinni.

Mivel én sem teszem, ezért ezek miatt nem kell elmennem.

Ha meg el akarnék menni, akármiért, akkor meg elvállalnám, hogy igen, én azért megyek el, mert a Temze szebb, mint a Duna, vagy éppen azért, mert ott 10-szer ennyi lóvém lenne.. Azért valljuk be, ez utóbbi 99%-ban az indok. Kár ezt más köntösbe csomagolgatni.

Neked se könnyű.

Epilepszia, down, és jó néhány ember " teher "...

( bocs ha sértő amit írtam ).

Érdekelne " odakint hogy működik " ez.

Egyetertek.

De szerintem Magyarorszagra a totalis elszegenyedes jon.

Az elso generacionak nehez, ami mi vagyunk, gyerekek mar konnyen gyokeret eresztenek, es ok mar siman kulfoldon, ahol felnonek, ott lesznek otthon.

En is Nemetorszagot javaslom.

Itt tamogatjak a gyerekes csaladokat.

Kindergeld, elterngeld

Elso gyerek utan talan 280 euro havonta

Masodik utan 180

Ha egy evig van folyamatos bejelentett munkanrlyed, utana jogosult vagy mipunksnelkuli segelyre, es nem 3 ft az, mint otthon, hanem annyi, h alberletet kifizetik plusz kiszamoljak, h hanyan vagytok, mennyi penzre van szuksegegek a havi mrgelhetesre.

Idojaras jo, nagy orszag, del gazdag.

Keresik a jo munkaerot

Ez nézőpont kérdése.

Nem hiszem, hogy ma valakit itt lelőnének.

Valóban van egy nemjó tendencia, amiben a legrosszabb az emberek lelkének valamiféle hihetetlen deformálódása..

De azért még mindig ülnek itt a pénztárban, vannak buszsorőrök, viszik haza a fizetésüket, és nevelik a gyerekeiket. És azért nem mindenki éhezik, kicsit több a sírás, mint a valós baj.

Akiknél meg a valós baj van, azoknak meg nehéz mit mondani.

Életem legjobb döntésének meg azt tartom, hogy hitelt soha nem vettem fel, inkább meghúztam magam addig, amíg össze nem szedtem a lakásunk árát.

Ettől függetlenül sokaknak vitathatatlanul anyagilag jobb odakint, ezen nincs is mit vitatkozni.

Férjemnek 10.000 eurós fizetése lenne odakint alapból. Hát nem az a 200ezer, amiből itthon nyomjuk.

De én nem megyek, mert itt szeretnék maradni.

Ne érts férre, semmi bajom a döntéseddel, csak arra utalok, hogy a szándék azért igencsak elsődleges, a többit meg hozzá igazítjuk.

Sőt, még azt se mondtam, hogy én biztos, hogy soha nem fogok menni. Még az is lehet. Egy jó angoltanulásnyi időt szívesen eltöltenék ott a szigeteken... Csak azt meg nem tudom megoldani, autista gyerekkel nem mehetek egy évre...

Erre akartam valahogy célozni, jól összefoglaltad.

Ott egyszerűen nem szokás az anyukának 8 órát dolgozni, és az intézmények is ehhez vannak kalibrálva. Aki dolgozik egyátalán, az is 4 órát.

Aki meg kivétel, tehát mindketten 8 órásak, azok meg a tényleg nagyon topp emberek, akiknél már valószínűleg anyagilag semmi sem számít, se magas díj, se 3 bébiszitter meg házvezető..

Persze ez mind általánosítás, mert minden sors más, de azért ez a trend jött le nekem is.

A barátnőm gyerekeinek 3 hónap volt a nyelvi probléma.. Ez állítólag nem szokott gond lenni, kicsinek legalábbis. Azért 10 évesen már biztos más..

Mondjuk pont No. az, ahova legalábbis pár évre én is kimennék. De éppen oda nem hívott senki. Mindenki Írországba, meg Angliába akar kényszeríteni.. Ilyen embereket. Sőt, idén pár hónapra Spanyolországba is..

Hollandiában az unokatesóm él már vagy 10 éve, 3 éves a kislánya. Nemsoká jönnek haza, majd kikérdezem.

Azt tudom, hogy bölcsiben dolgozik, és 4 hós korától vitte a kislányt is magával dolgozni. Meg hogy ott sokan mennek korán vissza dolgozni, gyerekek meg bölcsiben.

De ezzel együtt ő most elvált, de mégse jön haza, szeret ott lenni, ott élni.

Sógornőmék most voltak kint Norvégiában, őket hívták, hogy menjenek ki dolgozni.

Ő most várja a második gyerekét, a nagyobb már 5 éves.

De nem csak ők, mások is arról a "vidékről" ilyen szempontból is jókat mesélnek..

Ha már így szól a kérdés, akkor inkább az lenne "jó" a gyereknek.

De persze, nyilván Angliában is élnek meg nehányan..

Meg élni a déli sarkon is lehet...

Azt már le se merem írni, hogy én itt, Magyarországon szeretek élni, és azt gondolom, hogy lehet, hogy nem a legjobb módban nőnek fel a gyerekek, - legalábbis a nyugathoz képest - de én azt gondolom, hogy itt a legjobb nekik, ahol a génjeik, a gyökereik, a szárnyalási lehetőségük szinkronban van. Ez persze szigorúan magánvélemény, és nem eu-kompatibilis, és ma nem népszerű panaszkodós-fikázós.. De azért ilyen is van.

Nem is írtam én olyat, hogy nem lehet megoldani. De azért nem egy olyan ismerősöm van, akik hazajárnak orvoshoz a gyerekkel. Nyilván nem ok nélkül.

Egy gyerekkel megint más. Én még kettővel is elmentem a férjem után külföldre egy szál eu biztosítási kártyával.. És épp nem volt semmi. Hálistennek. Hát még, ha ott él az ember, nyilván kitapasztalja a lehetőségeket.

De azért azóta voltak olyan esetek, ami miatt én nagyon félnék. Mondjuk amikor a gyerek légzésével volt gond, én tuti képtelen lettem volna idegen nyelven hívni segítséget, még magyarul is alig ment.. Hülyeség, de ilyenek is eszembe jutnak.

Egy gyereket rábízol a bébiszitterre, de négyet már nem vállalnak el, pláne úgy, hogy közülük kettő fogyatékos. Az nem ugyanaz, amikor a nénike elsétálgat eggyel.

Persze, ez nem a fórumindítóra vonatkozik, ez rám vonatkozik, nem is azért írtam, csak mondtam, hogy én nem..

Én csak annyit írtam, hogy ezek szoktak a problémás pontok lenni. Mint te is írtad, oda kell figyelni az orvosválasztással. Tehát maga a pont az stimmel.

Az intézményekről meg annyit, hogy persze, hogy meg lehet oldani. A barátnőmék is megoldják. Csak azért nem ugyanaz, és arányaiban drága. Nekik nem vészes, apuka informatikus, ő gyógytornász. De két gyerekkel sokszor gond volt, hogy késett 5 percet, mert akármi adódott, és már piszkálták, ráfizetni kellett, stb... Vagy ha meg éppen volt ügyelet a normál intézményben, akkor összevonva, jószerével dobálva a gyerekeket.. Legalábbis ahhoz képest, amihez itthon, Mo.-on, ahol felnőttünk a legtöbben hozzászokhattunk. (Nem azért, mintha itt minden ok lett volna, de legalább volt, és tudtuk, mire számítsunk.)

Csak az ehhez képesti különbségekről beszéltem, mert ezeket gyerek nélkül nem tapasztalja az ember, hiába élt kint, inkább az, aki ezekre a témára ki van hegyezve, netán összehasonlítási alapja is van.