Megromlott a kapcsolatunk, de harcolunk egymásért! (beszélgetés)

Kedves Zóra,

a mi kapcsolatunk is barátságból indult és nem tipikus szerelmi kapcsolat volt, hatalmas szenvedéllyel az elején.. de 27 éve tart, és nem "csak élünk" egymás mellett. Sőt, időről időre megújulunk, a szenvedély is fellángol, és jobban értékeljük olyankor. Az első pillanattól fogva amolyan "összetartozunk" érzés volt közöttünk. Sok nehéz időszakon vagyunk túl. Olyan nincs, hogy mindig jó. Alkalmazkodni nehéz.

Biztos megcáfolnak azok, akik szenvedélyszerelemből házasodtak és több évtized után is kíválóan működik, de legtöbbször a lila köd lehullása után jön a felismerés - a páromnak csak a jó oldalát láttam idáig. Vagy ha elműlik, annyira hiányzik, hogy újra és újra szeretnék átélni.. ezis egy valós veszély.

Nem csak három, hanem harminc év után is.

Én csak azt tudom mondani, hogy ne maradjon el a kommunikáció és az ölelés. Akármi van, akármilyen fáradtak vagytok. Ne legyen verbális és fizikai távolság.

Tegnap rohadtul összevesztünk. Most egyikünk sem szól egymáshoz kivéve ha a munkánk (mert hogy kollégám) megköveteli... Igen, ez a macsaka-egér játék régóta megy.

Pár nappal ezelőtt felvettem egy szép fülbevalót, amit magamnak vettem, mert nagyon megtetszett. Erre mikor meglátott, megkérdezte, hogy kitől kaptam a fülbevalót, valami fiútól? Vagy attól a kollégámtól, akinek tetszem? Vagy egy másik fiú ismerősömtől? Most nem azért, de ha csak barátok lennénk akkor ez milyen már? Én egy barátomtól sem kérdezném meg, hogy kitől kapta mondjuk az ékszerét... Fura ez az egész, de nem értem.

Szerintem is jó:)

Bár ezt a mondatodat nem egészen értem mire gondolsz:"A szenvedély két fontos tényező megfelelő kölcsönhatásából fakad, a reményéből és a kétségből."

Ez egy nagyon szép hasonlat.

:)