Megrémiszt a szeretteim halála. Nem akarok egy nap egyedül... (beszélgetés)

Nekem már csak a fèrjem ès lányom van.

Aki számìtott mindenki elment.

Az első egy èvet kell túlèlni.

Lassan rájössz,hogy az èlet nem áll meg!

Most tedd meg amit tudsz a szeretteidnek

Valakinél olvastam egy aranyköpést "mondd ki hogy szeretlek mert ki tudja mit hoz a holnap" vagy valami hasonlót

Fiatal koromban minstráltam , latinul, magyarulNyaranta vidék, ha megszólalt a lélekharang tudtuk hogy kapunk mi is néhány forintot

Nem éreztük át a helyzetet

§86-ban apám meghalt. Ott van a fiókban 20ezer, add az orvosnak hogy segitsen

Lefelé menet találkoztam a dokival. Hátsőfalu infarktus, nem tudunk segiteni

Temetés elött megnéztem , merthogy rendeltem egy borotválást

A nyakát vágnám el annak aki borotválta

Anyám 6 hónap mulva huinyr el

Még az életben kaptam tőle egy motort egy autót és egy magnót

Cseléd volt egész életében. Nem laktam otthony mert a barátnő fontosabb volt, igaz hogy sűrün hazajártam

Olyan fáradt vagyok fiam, mondta miindig. Feküdj anyám és nézd a tv-t. Akkor még csak egy csatorna volt

Mostanság mindig fárDT VAgyok és feküdni sem tudok a lábam miatt

Eszembe jut anyám panasza, és az én válaszom

Most én vagyok egyedül és ez is sokszor eszembe jut és az is hogy nem is köszöntem meg nagyon azokat a nagyértékű dolgokat amiket nem is tudom hogy tudta megspórolni.

Itt lóg a falon anyai nagyanyám fotója, állitólag hazaérkezvén leszállt a vonatrol összesett és meghalt.

Érdekelt engem a sztori anno? Egy cseppet sem

Az élet visszaadta hogy értsem meg mit hogy gondoltak anno őseim

Én egész életemben "meg akartam" halni merthogy pánikbetegség

Barátaim mellettem álltak, minden tekintetben

Én még élek, de jóbarátaimat már eltemettem, volt aki már 10 éve meghalt.

Meg kell ahhoz öregedni, hogy megértsük az öregek nyűgjeit

Rossz szervezése az életnek ez így

Fáj az embernek, emlegetjük az elhunyt szeretteinket, de megyünk az utunkon tovább.

Most már csak a felépülése fontos a gyermekednek, ne is gondolj másra!

Furcsa ezt így olvasni...

Engem a saját halálom jobban foglalkoztat, s - ahogy észrevettem - sokan vannak még ugyanígy.

van egy kacsafarmunk a temetővel pont szembe és napról napra ugyanazok az arcok zarándokolnak ki dologidőben!!!

a kutyáink megőrülnek tőlük,de ezexerint ők sem találnak megnyugvást...hamvasztás--úrna--aztán hogy azt hova teszi valamelyik leszármazottam,az legyen az ő gondja! biztos van lelkem de annak nem ez a fokmérője!

11 hónapja ment el a férjem. Egyi napról a másikra.

Azóta sem értem.

Az élet megy tovább.

Lehet sírni, őrjöngeni, de attól semmi nem változik.

1 hónapja kis híján elvesztettem az egyik fiamat.

Abba bele se merek gondolni, mi lett volna ha,,,

De bajért senki nem megy a boltba, senki nem tudja mikor mi jön.

Ha menni kell,,,

Az ember sokmindent kibír, túlél.

Aki megszületett, egyszer eltávozik. Engem gyerekkoromban nem zártak el a történés (nagymamám otthon halt meg és én megnéztem 6-7 évesen) és a temetés elől, így belenyugszom a megváltoztathatatlanba. Aki házasságban, párkapcsolatban él, valamikor egyedül fog maradni.

Ha előre elképzeled, úgy érzed, nem bírod ki. De ki fogod, mert az ember erős, az élet megy tovább. Bennünk élnek a tanításaikkal, idővel csak a szépre emlékezünk. Igyekezzünk úgy élni, hogy rólunk is jó dolgok jussanak eszébe utódainknak.

"Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló."

Én a gyerekemet is arra "tuningolom", hogy majd ne zuhanjon meg nagyon, ha meghalunk. Az élete megy majd tovább, más dolga lesz, amit majd nélkülünk kell csinálnia.

Mi is tesszük a dolgunkat, annak ellenére, hogy már sok szerettünk elhunyt.