Megőrített a gyerekem. Nem írta a háziját, búbánatos... (beszélgetés)

Többet vár el magától, mint én tőle.

Menstruációs fajdalma volt.

Ha tényleg végigolvastad, láthatod, hogy ha igényli, kap segítséget, nem akarok erőszakosan "segíteni", főleg, hogy hasznára válik az önállóság, szüksége is van rá.

Látom, nem tűnt fel, hogy azzal nyitottál, hogy

"Szegény gyerek."

Majd kinyilatkoztad, hogy

"Azért vagy az anyja, hogy tudd mi a baja." Tudom, az ilyen bölcs asszonyok, mint Piroska, mindent tudnak azonnal, ránézésre. Ha nem, hát tudni vélik.

"Addig kérdezed amíg meg nem mondja."

Fogalmad sem volt, hogy hányszor kérdeztem.

"És lehet segíteni a tanulásban, ha nem tud valamit."

Szó nem volt ilyenről, hogy ne tudott volna valamit.

"De már a kiírás is felháborító."

Ha nem értesz valamit, nem háborogni kell, hanem törekedni a megértésre.

Majd megállapítod, zéró információra, hogy

"Türelem az nincs."

Azaz csípőből ítélkezel.

Aztán meg "szerecsenmodatás", mert nem teszik, hogy egy logikai lánc alapján mégsem lett annyira igazad.

Tehát igen, nevetséges.

Na ez már csak ,,,,szerecsen mosdatás,,,,

Olvasd már el amit kiírtál.

Figyelmedbe ajánlom a ,,,búbànatos szüzmáriát,,,

Gondolkozz már, mielőtt vagdalkozol.

Amikor kéri.

Nos, olyankor én is.

Nem érezte jól magát, és nagyon nehezen jöttünk rá, hogy mi lehetett az ok.

Már nagyon zavart, hogy csak azt látom, hogy valami nem jó, és ez őt is zavarja, de bármit kérdeztem, azt mondta, nem az a baj. Valami, de nem tudja mi.

Ha fáj valami, arra ott a gyógyszer, vagy egy pohár víz, vagy megmasszírozom, vagy bármi.

Ha elszomorítja valami, megvígasztalom, vagy igyekszem más szempontokra rávilágítani, hogy valami miért nem világvége.

De ha nincs meg az ok, akkor az megőrjít, mert akkor nem tudok megoldást találni rá.

Már arra is gondoltam, hogy gonosz volt az a fiú vele, aki nagyon titokban tetszik neki. Tudom, ki az, de nem árulta el, mert nagyon titok, én meg így nem is tudom. De az sem.

Végul arra jutottunk, hogy több ok is összeadódott.

Egyrészt éjjel is fájt a hasa, nem tudta kipihenni magát, aztán frontérzékeny is, ez az esős idő is nyomottá tette, na meg elfelejtett egy határidős feladatot, elkésve meg nem tudta beküldeni a krétában, ettől is nyomott lett. Mondtam neki, hogy küldje akkor a tanár e-mail címére, és lám bevált, jó jegyet kapott rá.

Csak mire megfejtettük, hogy ezek így összeadódtak, már ma lett.

Persze, nem is ez a fontos. Csak én is kaptam már ilyen beszólogatást, és kiderül7, hogy frissen regisztrált vagy pedig évekig alvó nickjét felébresztette az illető, hogy odaszúrjon. Csak nem talált be.

Most is csak azért néztem rá, mert szinte tutira vettem, hogy frissen regisztrált.

Rá se ránts!

Egyébként már tegnap többeknek is írtam volna, de inkább visszafogtam magam.

Sokan elfelejtették, hogy ők is voltak kamaszok vagy a gyerekeik már kinőttek a tini korból.

Együtt még is fejtettuk, mert diszkomfort érzete volt attól, hogy nem tudja, mi a baja. Mert épp máshogy van, mint szokott.

Alapvetően elég jó barátok vagyunk.

Te nyilván mindig tudod, hogy kinek mi a baja.

Egek! 🤦‍♀️

Egyrészt kapott gyógyszert.

Aztán közölte, hogy nem fáj semmije.

És nem elakadt, hanem nem akarta elkezdeni. Van egy fikarcnyi különbség. Aztán röhögve megcsinált elég hamar.

Ha kéri és tudok, segítek neki.

Gyorsan regisztrált egy kamu profilt, hogy beszólhasson.

A többit, amit írnék, inkább visszaszívom. Úgyis törölve lenne.

Nyilván, ha segitseget kér, megkapja. Ha hülye vagyok a témához, megmondom neki.

14 évesen valahogy nem igényli, hogy mellette üljek, míg leckét ír.

Egyébként eléggé önálló, általában nem kér segítséget. Max.ki kell kérdezni.

Egyébként egy körcikk területszámítasa lehet, hogy erősen kifogna rajtam.

Nálunk sose volt vitatéma a lefekvés ideje. Fiam születésétől fogva megszokta hogy este 8-kor fekszik le. Általánosban végig így volt a természetes. Jól fejlődött, mindig kipihenten ébredt reggel ébresztés nélkül.

Aztán a koleszban már később feküdtek.

Nálam mondjuk hetedikes korában, ha megcsinálta a leckét is le kellett feküdnie 10-kor.

És igen, ha nem csinálta volna egyedül bármikor odaültem volna mellé, akár gimnázium alatt is. Még akkor is, ha egyes tárgyakhoz már nem tudtam volna hozzászólni :)