Megkérdeztem (beszélgetés)

Nem, én sem paráznaságra gondoltam. :)))

Öltözni is jobb, ha vékonyabb az ember, mármint a ruhatár cseréje után.

Van pár holmim, amiért kifejezetten kár, de megkérdezek egy varrónőt, mennyiért szűkítené be. Ezeket már a fogyás félidején vettem, de leesnek rólam.

Jobban érzem magam így, hogy a régi súlyomnál vagyok. Nem mondhatom, hogy lánykori, mert azután, még a két idősebb gyerek után is vékony és izmos voltam. Nekem ez a normális alkatom.

Elvárásunk mindig és csakis magunk felé lehet (és kell is hogy legyen), én legalábbis soha senkinek nem akarok megfelelni, ha az nekem nem kényszerű, pl. munkahely.

Más a tetszelgés - mindenáron tetszeni vágyás, és megint más az egészséges önkritika, mikor az ember belenéz a tükörbe, és azt gondolja: hmm, sokkal csinosabb vagyok 20 - 30 kilóval kevesebbel.

Ez még egyáltalán nem paráznaság:))

Nő csak úgy vagyok, bár a három terhességet és szülést sem adnám semmiért, de huszonévesen sem rajtam gazdagodott a szépségipar. Kiráz a hideg a férfiak pillantásaitól. Azt hiszem, rihellem ezt a nő-létet az összes elvárással együtt...azaz talán inkább ezt a hülye osztályozást utálom.

Soha nem kaptam kisautót, a babákkal meg ma sem tudom, mit kellett volna csinálnom.

Az egészségemért fogytam tényleg, a hajamat is magam vágom...

Sokkal inkább a korombeli nőket szeretném meglepni, hogy ne nyugodjanak abba bele, mint én is egy darabig: hogy a korral jár a hízás, a túlsúly.

Nem gondoltam, hogy pampillázz, nem vagyok sem tapasztalatlan, sem tapintatlan, egyetlen szavamba ezt mind te magyaráztad bele.

És az "eddigi életemről" sincs fogalmad, de ahogy mondod, nem baj.

Tudod, mit jelent az az egy szó?

Azt, ami a munkámnak is egyik vezérfonala

(idősekkel foglalkozom):

minden nő legyen és maradjon NŐ örökre, amíg csak él, törődjön az egészségével, viselkedjen - gondolkodjon nőiesen, törekedjen arra, hogy a férfiaknak tetsszen még 80 évesen is - természetesen korának és ízlésének megfelelően, stb.

56 évesen meg pláne.

Nekem nagy öröm, ha azt látom, hogy az idős hölgyek valóban hölgyek, hogy az idős férfiak elismerően pillantanak rájuk, ha nem hagyják el magukat, csak mert megöregedtek, mindenféle pampillázás nélkül.

Önmagukért elsősorban és a környezetükért.

???

Nem jár pasizáson az eszem, hidd el.

Még nincs két éve, hogy a férjem meghalt, és egyedül iskoláztatom a most végzős fiamat. Örülök, hogy megvagyunk, nemhogy randikra pampillázzam magam. No meg se gusztusom, de hangulatom nincs hozzá.

Tudom, hogy van olyan nő, aki idősebb korban is pasizik, nyilván más élete volt. Én most, 56 évesen nem érzek semmiféle ingert a pasizásra.

Hogy lefogytam, azt a fiamért tettem, hogy egészséges maradjak idősebb koromra, és ne őneki kelljen engem ápolnia.

Ha "ugyanmár", ha nem. És még az sem érdekel, ha nem hiszed el.

Nemcsak tapasztalatlan vagy, hanem kissé tapintatlan is, de nem probléma.

Ha eddigi életed során azt láttad, hogy minden idősebb nő pasik után szaladgál, akkor talán elkönyveled, hogy ez nem minden esetben van így.

Na és a pasizás?;)

Ne mondd, hogy elhanyagolható szempont!:))

Nem szabad. Egyes természetgyógyászok szerint nem kézírást, sem fotót nem szabad mágnese térbe tenni.

De...még ha nem is nézem, hogy kicsike a hűtő, és alacsony...nem szerettem magamat fotón látni, kevés kép van rólam.

Ami megdöbbentett, az egy golyó-szerű forma egy baráti találkozós képen. Akkor már elkezdtem a fogyást.

Mégpedig nagyjából azért és úgy ahogy a cikkben olvasható.

Féltettem a kis tyúxaros életemet, és azt sem akartam, hogy a fiam fiatal kora az én ápolásommal teljen. :-D

Régi és bevált trükk:

régi - fénykori (:D) fotót a hűtőre ragasztani;)

Én egy régi nadrágot szépen kimostam, az volt a motiváció. Elég kopott szegény, de "etalonnak" megfelelt.

A csúcs-súlyban viselt farmert szintén tartogatom még. :-D

Időnként leterítem, ráteszek egy mostanában viselt nadrágot...és vigyorgok!

Azt vettem észre ebben a cikkben, hogy szó sincs induló és elért súlyról. Vagyis b á r k i r e igaz lehet, aki kihozta magából a legjobbat.

Merem ezt azért mondani, mert én 72 kg-san vagyok a legjobb formámban, igaz, sokat sportolok is.

Jó volt olvasni.

Elcsépelt annak lehet, aki sokszor olvasott ilyesmit.

Aki véletlenül most bukkan rá, és nem olvasott még hasonlót, annak sokat segíthet! Lehet, hogy pont ennek a hatására kezd el legalább mozogni, vagy tájékozódni az egészséges étrend iránt.

Ha ez a cikk csak egy valakinek is ösztönző erő ahhoz, hogy változtasson az életmódján, már megérte megírni.

Biztatásból sosem elég ... :)

Már ne haragudj, de az evés öröm!

Nem az élet egyetlen öröme, de ha jól sem esik, akkor már megette a fene.

Nyersen sem lehet mindent enni, hiába veszít a főzéssel a beltartalmából. Üres kalória azért mégsem lesz.

Ha az függőség, hogy örömmel főzök még egymagamra is, és figyelem az arányokat, sőt még kalóriát is számolok...akkor legyen függőség, hóttra nem érdekel ez a titulus.

Karcsú vagyok és egyre mozgékonyabb. Egy titulusra meg hiú nem leszek, nem is voltam soha.