Megkapta egy kis időre.... (beszélgetős fórum)

Szia!

Hát szerintem nem fogják ezt a kását olyan forrón enni... ha tényleg nem tartotta rendszeresen a kapcsolatot az anya (és a 4 év alatt három látogatás az minden csak nem rendszeres), akkor egyáltalán nem valószínü hogy visszakapja a kislányt. Ráadásul ebben az esetben az apának is ugyanannyi beleszólása van a gyerek elhelyezésébe, mint az anyának, különösen akkor ha Ö pedig tartja a kapcsolatot. Emellett a nevelöszülöket is megkérdezik, ill. a kislányt is meg fogja nézni pszicológus, mielött döntenek. Abból amit írsz, egyik sem hiszem, hogy olyan eredménnyel zárulna, hogy visszaadják az anyának.

És itt a legnagyobb vesztes a nagytesó lesz.

A most 13 éves fiú hercegnőként bánik a kislánnyal.

Látom, hallom, ahogy hetente kb. háromszor hazaviszi az uzsi felét (pogács, kakaóscsiga stb), a tesójának. De pl. Ő tanította meg teljesen egyedül biciklizni is a kislányt, leszerelte a pótkereket és megtanította. Vagy pl. tanította, hogy mi a neve, hol lakik, kik a szülei. A kislány fújja is. De már a nevét is leírja, mert azt is megtanította neki a tesója.

Imádja. ha sír a kicsi, vele sír, ha nevet, vele nevet. Ugrált örömében, ha Ő mehetett érte az oviba, vagy ő vihette el.

Mi lesz ezzel a kajla kölyökkel, ha elveszik a kistesóját????

(Basszus, potyognak a könnyeim, ez még az én imádott keresztfiamat is megtépázza majd)

Na pontosítok kicsit.

A kicsi három hónapos volt, amikor a gyámúgy felhívta tesómat. A gyerek fürdetlen, piszkos, a ruhái szintén. Őket nevezték meg gyámnak.

Eltelt egy két nap és a lány nagyszülei vállalták a gyámságot, hogy vigyáznak az anyukára és a gyerekre is egyszerre.

eltelt megint három hónap és ismét csörgött a gyámügy, a nagyszülők öregek, betegek, az anyuka meg két hónapja lelépett és azóta nem látták. Ők nem bírják nevelni a kicsit, mégis vállalja a nővérem.

Nem, nem hibázott a nővérem, mivel, magát mindíg a saját nevével szólította, vagy, hogy fogalmazzam. De mivel a kicsi a nagy gyerektől hallotta az anya szót, hát megtanulta.

Pl. a párjának nem mondja, hogy apa, mert az igazi apuka hetente meglátogatja (kéthetente elviszi hétvégére) és így tudatosult benne, hogy Ő az apukája. A férfi (sógorom), akivel éli az életét csak Joci.

De mivel az "anyukája" eddig nem nagyon törte magát, kb. háromszor látta a kicsi, amióta tesóméknál van, hát Ő a nővéremet azonosítja be anyukájának.

És az most csak másodlagos, hogy mi lesz a tesómmal, nyilván beleőrül, de mi lesz a kicsivel. Négy éves múlt, kiszakítják onnak, ahol eddig élt, és nagyon boldogan élt. Volt anyukája, volt Joci, volt apukája, volt nagytesója. És ezt elveszik tőle.

A nővéremet meg sajnálom, mert kiszakítják a szíve felét. Oda kell adnia a gyereket annak az anyának, akitől azért vették el, mert éhezett a gyerek, nem fürdette stb. Ő évekig dédelgette a kis kincsét és most visszaadja, egy nyugodt perce nem lesz. Még nekem sem, hogy szegény kis királylány ugyan evett-e ma, vagy megfürdették-e már a héten?

A hsz. második felére: A nővéremék az apukának is rendszeresen odaadták a kicsit, mehetet, amikor akart (de nem tudja nevelni és ez nem az Ő hibája). Az anyuka is mehetett volna bármikor, vihette volna, ha akarja. Nyilván nem tapsoltak volna örömükben, de amikor az anyuka telefonált, már mehetett is.

Anyukának egyszerűen az elmúl években csak háromszor volt ideje pár órára megnézni a gyerekét.

(Mondjuk megjegyzem, hogy amikor tesóm ölébe pottyantották a gyereket, azt hiszem fél éves volt, már akkor is a nagyszülők nevelték, anyuka két hónapja felé sem nézett, egyszer ott hagyta náluk és elfelejtett érte menni)

Elméletileg ha csak gyámként nevelték a kislányt, akkor ha menet közben a vér szerinti szülö rendezte a körülményeit ill. bizonyítja alkalmasságát a gyerek nevelésére, akkor visszakaphatja.

A gyermekelhelyezésnél elvileg a gyerek érdekét fogják szem elött tartani, igyaz nem biztosan úgy, ahogyan Te szeretnéd.

Vizsgálni fogják a vér szerinti anya körülményeit, nyilván azt is, hogyan neveli a kisebbik gyereket, ill. hogy hogyan tartotta eddig a kapcsolatot a kislányával, ha tartotta egyáltalán. Ill. ha nem tartotta, akkor miért nem.

Van egy olyan gyanúm az alapján amit írsz, hogy a növéredék is hibáztak, a kislánynak tisztában kellene lennie azzal, hogy ki az anyja, különösen ha az nem is mondott le róla. Aki gyámként, nevelöszülöként nevel gyereket, annak kutya kötelessége a gyerek számára biztosítani, hogy tisztában legyen a származásával és lehetövé tenni a kapcsolattartást a vér szerinti szülövel. Egyébként erre vonatkozóan kellett h legyen vmi döntés a gyhivatalban, hogy mi a kapcsolattartás módja, milyen gyakran látogathatja, hol találkoznak stb. Ha volt ilyen és az anya ennek nem tett eleget, akkor nem valószínü hogy visszakapja a lányát. De ha a növéredék akadályozták ezt meg, akkor bizony ök hibáztak.

Kár volt a gyerekkel elhitetni, hogy a növéred az anyukája :(

Én a leveledből azt veszem le hogy nem is találkoztak úgy hogy tudná a kisgyerek hogy ő az anyja!?

Szerintem ez sok mindentől függ,főleg hogy a kisgyerek nem is ismeri...nehéz és hosszú lesz ez az ügy!!

Van rá esély hogy elvegyék,mivel ő a vér szerinti anyja,de ahhoz be kéne szoktatni a kisgyereket hozzá!!

Amúgy az apuka mit szól hozzá?

Hát iszonyú téma ez.

A nővérem legkissebb sórgorának gyereke született. Már akkor láttuk, hogy nem tudják gondozni a kicsit. A nővérem mindenben segítette Őket.

Kis nyugi, majd hívták a gyámhivatalból, hogy magához venné-e a három hónapos kicsit.

A sógora éjjel nappal dolgozott, a kedves anyuka meg nem fogalkozott a gyerekkel. Mentségére, árvaházi lány volt, soha nem tudta, mi az, hogy gondoskodjon valakiről.

Szóval apuka dolgozott, anyuka meg nem foglkozott a kicsivel.

Anyuka készségesen aláírt minden papírt, hogy a majdnem újszülöttjét a sógora és felesége nevelje.

Eltelt négy év. A gyerek szerető családban cseperedik. Egy tündér, mindent tud, amit tudnia kell.

Három és fél év után a kedves anyuka beadta a kérvényt, hogy szeretné nevelni a gyerekét. Férjhez ment, pici gyereke is van, szeretné a nagyot is.

Tudom, iszonyúan elfogult vagyok, hiszen látom, hogy a nővérem a sajátjaként nevelte a kicsit több mint három évig és most elvehetik tőle.

a szívem szakad meg.

Köteles odaadni a tesóm azt a négy éves gyereket, akit Ő az élete három és fél évében tökéletesen gondozott? Annak a gyereknek a tesóm az anyukája (az igazira nem is emlékszik).