Megéri-e küzdeni? (beszélgetés)

"A fő mottója az életnek, hogy egyszer élünk, mi magunk legyünk az elsők önmagunk számára...viszont semmit nem adnak ingyen."

Az ÉLET fő mottója nem ez, csak azok számára, akik nem tudják, hogy mi az ÉLET.

Mindenki élete olyan, amilyenné teszi. Szervezz programokat. Biztosan van pár olyan nap, amikor el tudtok menni egy kicsit együtt.

Olvastam az is a gondod, hogy elhíztál. Séta, kirándulás is segíthet.

"Egy kicsi mozgás senkinek sem árt!"

Nagyon szívesen.Most, okkal rossz passzban vagy.

Utána már csak jó következik,segítsél magadon.

Köszönöm MenoPause.

Nem vártam magyarázatot,ami igen zavarosra sikerült.

Új kapcsolatra nem utaltam.

A lényeg " Én pedig folyamatosan tanulok tőle - a

szeretetről."

Úgy legyen!

Akkor minek a társ?

Azt mondod, fittyet hányjunk, okokat ne keressünk, érezzük magunkat jól mással, máshogy.

Akkor minek a közös tető? Majd alakul? ..... :D

Tiszta gatya meg ebéd azért jó ha van közben, ugye?

" Én pedig folyamatosan tanulok tőle - a szeretetről."

Úgy legyen!

Férfiként az a véleményem, hogy semmi baj azzal, ha egy kicsit leül a kapcsolat. Nem kell elemezni ezt, az okokat keresni, sem magunkat sem a másikat hibáztatni. El kell fogadni, hogy MOST ez a helyzet. Többnyire akkor jönnek felszínre ezek a dolgok, amikor kirepülnek a gyerekek, amikor tulajdonképpen minden rendben van (lehetne), csakhogy nincs újdonság a kapcsolatban. Lehet ezt az érzést tologatni közös programokkal, utazással, mozival, vacsorával, de mégis benne van az emberben a megszokás. Én azt vallottam mindig, hogy ha az ember nem tudja önmagában jól érezni magát, akkor a társsal sem fog menni. Így hát próbáltam önmagam jól érezni magam. Elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amit már régóta szerettem volna kipróbáni. Elkezdtem zenélni, festeni, írni... Ettől jobban éreztem magam, bekerültem egy másik körbe, ez jót tett mindkettőnknek.

Megcsalás... Ha ez a sötét bugyor (ha jól gondolom), amit nem mondott ki a szerző; ideig-óráig megoldás, de hosszú távon nem. Egy ilyen kapcsolat már akkor halálra van ítélve, amikor megszületik. Fájdalommal jár minden oldalról.

OFF: Nem tudom láttátok-e a "Nyitva" című filmet, hasonló a témája, érdemes megnézni.

Éppen most akarok rajta egy kicsit "finomítani":

- küzdeni nem kell, nem szabad. Minél több energiát fektetünk a küzdelembe, a harcba, az a valami annál erősebb lesz

- de megkeresni, hol van az a pont, ahol a legkisebb ellenállással szembesülünk, és ott menni tovább, és rögtön nem érezzük küzdelemnek.

Ahogy a közmondás tartja: többet ésszel, mint erővel!