Válni vagy küzdeni!? (beszélgetés)
Megnéztem a 2 es hozzászóllásban levő filmet.
"Jóban-rosszban: de inkább csak a jóban".
Nos, én ezt nem tudom megbocsájtani, hogy amikor rossz, akkor otthagy a társam. -illetve nekem nem megy a megbocsátás. Az eredmény: dől össze minden körülöttem, hiszen mindenki hibázik.
Ebből a filmből azt kellene tanuljam, hogy nincs egy "határ" ameddig megbocsájtok és tovább nem, hiszen Jézus -vagy kicsoda- meghalt ellenségeiért és a megbocsátásukért imádozott. Nem megy ez még nekem, de mintha itt lenne a kutya elásva.
Amikor közli a filmben a fő szereplő, hogy hisz, akkor a mellékszereplő megöleli és: "közös a apánk..." Igy kéne szeretni mindenkit, azt is, aki ezt nyilvánvalóan ezt kihasználni akarja?
Nem könnyebbültem meg,nem volt jó!Sírtam és arra gondoltam,hogy talán hibáztam.
Beszélni akartam vele mert úgy éreztem,hogy egy részem hiányzik.Beszéltünk is,nem az elköltözéssel kapcsolatban de aztán ráterelte a szót.Elmondtam ismét mi a gondom,talán felfogta vagy csak kompromisszumot kötött magával...nem tudom.
De másnap mire hazaértem a munkából itthon volt és a cuccai egy részét bepakolta a szekrénybe.
Milyen érzés volt, mikor elment? Megkönnyebbülés, üresség...? és amikor visszament?
Szerintem fontosabb az, hogy mi folyt le benned, mint az, hogy most épp milyen lett a párod viselkedése(nekem nincs jo tapasztalatom a "felmelegített kapcsolattal") Nekem az exem 3x csomagolt, 4. alkalomra ment el. Hiába pakolt és ment, nem lett jobb a helyzet utána. Személy szerint nekem megkönnyebbülést hozott.
Kívánom, hogy nektek sikerüljön az ujrakezdés.
Sziasztok!
Alakul a helyzet!A férjem néhány napja elköltözött!Kértem,hogy menjen el mert elegem lett az egészből.
Aztán másnap amíg dolgoztam visszabútorozott!Azóta úgy-ahogy rendben vannak a dolgok de ki tudja meddig.
Jó lenne ha elmondanátok,hogy mit gondoltok!
Kicsit magunkba szálltunk úgy érzem mindketten.Egy dologra rájöttem,a házasság nem működik magától.Működtetni kell.Nagyon sok dolgot kell még megtanulnunk és tudatosan kell arra törekednünk,hogy jó legyen.
Ez lenne hát a titok?
Szia!
Azért vagyunk és sokan vagyunk.Én is többek között ezért regisztráltam.Most már én is kezdem másképp látni a dolgokat,pedig elhiheted nekem se könnyű.Mindenkinél vannak hullámvölgyek de tudni kell őket kezelni úgy hogy ne csak Te kezeld mert ennek oda vissza kell működnie.
Úgy érzem volt haszna ennek a fórumnak.
Rájöttem,hogy talán nem is olyan rossz a házasságom mint amilyennek a hullámvölgyben tűnik.Kiírva magamból és visszaolvasva azt,úgy gondolom,hogy biztosan vannak harmonikusabb kapcsolatok de sajnos van ennél sokkal rosszabb is.
Talán több kompromisszumot kell kötnöm önmagammal.
Ha nem jönne többé haza az nagyon rossz lenne.
Köszönöm mindenkinek az értékes tanácsát,nagyon sokat segítettetek!
Szia Tnde!
A Te sztorid nem egyedi én csak azt tudom mondani hogy mutasd meg hogy nélküle is boldogulsz SŐT.
Egy férfinak egy idő után ha a "kedvesei"nem tudják azt nyújtani amire vágyik az előbb utóbb vissza kullog a családhoz.
Kívánom hogy sikerüljön Neked az önmegvalósítás és megmutatod hogy egyedül is képes vagy ÉLNI.
Sziasztok!
Olvaslak már benneteket két napja de csak most ért meg bennem hogy írjak.Én 20 éve élek együtt a férjemmel.Ez is sok idő.Mi is sok mindenen keresztül mentünk:jó és rossz dolgokon.
A házasság két emberről szól.Én is válni akartam nem is olyan rég de rájöttem hogy az nem meg oldás ha menekülünk a gondok elöl.A mai napig azon vagyunk hogy megoldjuk a váló okot mert van rá kiút csak én -mint Nő-másképp látom.
A Férfiak-szerintem-legtöbbje befolyásolható.Nálunk ez volt a fő probléma.Amit mondott a barát az úgy jó.Hát nem lett jó.
Tudom, hogy más amikor csal az urad de én erre azt mondom az is okkal van .Félre értés ne essék ezzel nem azt akarom mondani hogy a feleség a hibás.Csak meg kellene tudni a miértjét.
Ez nálunk is megvan.Az én férjem is büszke arra,hogy jól főzök és ezt emlegeti is a kollégák előtt.A fiú társaságban én vagyok az egyetlen nő mindenkinek tudom minden kis titkát,hülyeségét úgy kezelnek mint a férjemet.Részükről egy semleges nemű haver vagyok.Az én férjem rendszeresen főz,hogy nekem ne kelljen és még egy csomó apróság amiből érzem,hogy figyel rám és gondoskodik rólam.
De ez a jéghegy csúcsa?
Nem hiszem,hogy telhetetlen lennék,ha azt szeretném,hogy munka után rögtön hozzám jöjjön haza,egye meg a finom vacsorát amit csak neki készítettem és ha úgy adódik sörözzön a haverokkal.Én nem akarok vele lenni a nap minden percében,mindenkinek szüksége van szabadságra ezért én sokszor küldöm fiútársaságba ahol söröznek,dumálnak,horgásznak főznek stb.Én nem vagyok maradi feleség,de amit megbeszélünk az legyen úgy mert én is ehhez tartom magam!
És halgattassék meg az én véleményem is hőbörgés nélkül mert nem a középkorban élünk.Én is része vagyok a társadalomnak!
Öröm olvasni ezeket :)
Sok boldogságot! :)
Köszönöm, remélem így is marad.
Sokat küzdöttünk azért, hogy így legyen. :)
Ép ezek lettek volna a kérdéseim :)
Az én páromon látszik.
Nekem épp elég, hogyha találkozom a munkatársaimmal, felemlegetik, hogy múltkor milyen finomat főztem, mert párom bent dicsérte, vagy siet haza, esetleg mondja, ezt vagy azt csináljak neki, mert a múltkor is ilyen jól sikerült. Vagy összeporszívózik amíg én vasalok, hogy én is tudjak piheni, vagy meg tudjam nézni a sorozatom.
Ha barátaival elmegy sörözni, megyek vele, és addig a haverok barátnőivel beszélgetünk vagy mozizunk, és büszkén visz magával.
"azt hittem boldoggá teszem"
Sugárzott róla a boldogság? öröm volt a környezetében lenni? kivirult? nevetett és nevettetet?tőrődött veled? Gratuláltak a kollegái, hogy mekkora pozitivn változáson ment keresztül, mióta veled van? vágyott haza?hozzád? ki sem lehetett tőled robbantani?
Akkor mi ebben a mű?
Lehet, ugyanazt akarjuk mondani, csak elbeszélünk egymás mellett.
Számomra nincs nagyobb boldogság, mint látni, ahogy a párom boldog. És ha ő boldog, engem is annak akar látni, így ő is megtesz mindent, hogy boldognak lásson.
Lehet, egy kicsit önző dolog is, mert tudom, ha én nem teszem, nem is kapok vissza annyit...
De számomra az a mű, ha valaki nem szeret valakit, és mégis mindent megtesz érte, mert mondjuk van egy gyereke. Az már tényleg színjáték.
Itt viszont az a kérdés, maradjon-e és adjon még egy esélyt, vagy inkább váljanak el.
Azért írtuk neki, hogy próbálja ezt meg, mert ha nem szeretné a férjét, nem habozna ennyit, hanem régen elhagyta volna.
Csak segítséget próbálunk nyújtani, mit próbáljon meg, amivel újra szent lenne köztük a béke, és nem vitáznának stb.
Tudom, ehhez két ember kell, de mindig valakinek előbb kell lépnie.
További ajánlott fórumok:
- Megéri-e küzdeni?
- Hogyan lehet leküzdeni az édesség utáni vágyat?
- Hogyan lehet egy ilyen férfit kezelni? Érdemes egyáltalán küzdeni érte?
- Kell-e küzdeni egy férfinak egy kapcsolatért, egy szerelemért?
- Érdemes még küzdeni? Segítsetek! :(
- Bizonytalan ex vagy csak lekoptatás? Érdemes küzdeni vagy felejteni kéne?