Megbízható vagy? És Te kiben bízol?

Kiábrándultam, bizalmatlan vagyok, és ez nagyban megnehezíti az életem. Talán ha leírom, látom, hogyan látják mások, egy kicsit megnyugszom, mert most nem érzem biztonságban magam embertársaim között.

Először egy lista, kik azok, akikben szeretnék bízni:

- A szüleimben, akik úgy döntöttek megteremtenek.

- Az orvosban, aki világra segít, és az a szakmája, hogy segítsen egészségben élni.

- A pedagógusokban, akiknek a feladata annyi mindent megtanítani.

- Annak az államnak a vezetőiben, amelyiknek a polgára vagyok, hogy biztonságban élhessek.

- A tudósokban, akik felfedezései a fejlődést kell, hogy szolgálják.

- A szomszédban, hogy ha baj van, talán észreveszi és segít.

- A boltosban, hogy nem ad el nekem romlott árut.

- Akiknek az a dolga, hogy az ügyeimet intézzék úgy, hogy nem vernek át.

- A különböző helyek takarítóiban, akiknek köszönhetően fenntartható a környezet élvezhetősége.

- Az autóvezetőkben, hogy ha már jogsija van, hátha biztonságban lehet mellette közlekedni.

- A tömegközlekedési eszközök vezetőiben, kapitányaiban, hogy tudja, mekkora felelősség van a vállán, amikor több száz ember utazik vele.

- A munkásokban, hogy felelősségteljesen elvégzik a munkát, amit rábíztak.

Kezdjük az elején. Akik olvasták előző cikkemet tudják a szüleim, sok mindent adtak, de biztonságot, azt semmiképp. Pedig ez lett volna a legfontosabb feladatuk.

Van egy nagy piros folt a lábamon, amit soha nem nőttem ki, a szülészorvos szorította meg amikor megszülettem. Két embert vesztettem el amiatt, mert az aktuális vizsgáló orvos nem figyelt oda a panaszaikra, mert vagy előítéletes volt, vagy épp nem volt ideje rendes vizsgálatra péntek délután. Ahányszor fogászatra megyek csak nagyon kevés alkalommal volt olyan, hogy ne lett volna panaszom az elvégzett munkára, töméskiesés, bent maradt gyökér, letörő fog, vagy csak nem vették észre a lyukat.

Pedagógus végzettségem van, mindkét oldalról megtapasztaltam az iskolák világát. Erről csak annyit mondhatok szolidárisan, a pedagógus is csak ember, és sokszor elfelejti, hogy bizony gyerekek jövőjét változtathatja meg egy-egy beszólásával, viselkedésével, döntésével.

Az országok vezetőiről igaz, nem kell írnom. Maradjunk annyiban, hogy nem biztos, hogy a mi jólétünk, vagy biztonságunk a cél az egyes döntések meghozatalakor.

Egyre többet hallom napjainkban, hogy ez a gyógyszer rákot okoz, azt betiltották, ne használd azt a készüléket, mert káros az egészségre, azt ne edd, ne idd, és még sorolhatnám. Kérdem én, miért nem lehet az egyes felfedezéseket, találmányokat csak akkor a nagyközönség elé tárni, amikor biztosak vagyunk benne, hogy ha nem is hasznos, de legalábbis nem káros? Ki vállal érte felelősséget, hogy az általa feltalált, kitalált dologgal nem nyomorít, betegít, vagy öl meg embereket?

Mostanában igaz sokat dolgozik mindenki, nincs időnk egymásra, nem ismerjük a körülöttünk élő embereket, vagy nem is akarjuk. Mi például társasházban lakunk, az alattunk lévő pár férfi tagja minden vasárnap éjszaka megveri a nőt. Halljuk a sikoltozást, a verekedést veszekedést, és egyszerűen nem tudjuk, hogyan tudnánk segíteni, kell-e egyáltalán.

Külföldön élek, egy olyan országban, ami a piacból él. Itt aztán minden megtalálható, kérdés az, hogy tudják-e ellenőrizni ezt a sok mindent. A válasz nem. Három év alatt amióta itt vagyok, majdnem minden héten megtörténik, hogy én vagy ismerősöm figyelmetlenségből már romlott terméket veszünk. Ilyenekre gondolj, hogy két hónapja lejárt kenyér, tavaly márciusig jó gabonapehely, büdös csirkehús, süti, ami után szalmonellásak lettünk. Jó nem figyeltünk, de ezek különben mit kerestek az áruház polcain, kinek a dolga ezeket levenni?

A mai világban folyamatosan hallom, átverik az ember a biztosítási ügynökök, ne menj a bankba befektetési tanácsot kérni, harcolj az igazadért a hivatalokban, ha elutasítanak egy kérvényedet, vidd a törvényt és üsd az asztalt.. Hol vannak azok, akiknek az a dolga, hogy az ügyek normálisan el legyenek intézve? Akik ezt vállalták hivatásukként?

Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt sokat keresnek most az úgynevezett hordozható instant kézfertőtlenítőkön, mert ha bemész a boltba, a parkba, egy közösségi helységbe, a moziba, egyszerűen felfordul a gyomrod a mocsoktól, és egyszerűen semmit nem akarsz megérinteni, az utca tele szeméttel, a tömegközlekedésről ne beszéljünk egy olyan város környékén, ahol patkányok mászkálnak az alvó utasokon a metróban. Egyszerűen, ha egyszer-egyszer elmegyek itthonról, az első a zuhanyzás, mikor hazaérek. Arról nem is beszélve, hogy én mint házvezetőnő, igaz mindig elteszem a fogkeféket a közelből, mielőtt elkezdem spriccelni a tisztítószert?

Ha már tömegközlekedés, az épp aktuális hajókatasztrófa, ahol a kapitány nyúlcipőt akar húzni, pedig elvállalta, hogy több ezer embert biztonságosan eljuttat az úticélhoz, vagy a vonatvezetők, akik részegen vezetnek, vagy épp a nála nyaraló unokára bízzák a gombok nyomogatását menet közben (hidd el tudom miről beszélek, én is ültem már a vezetőfülkében), vagy a buszsofőr, aki elalszik vezetés közben, vagy a pilóta, aki viccből riogatja az utasokat a kényszerleszállással.

Ja és persze más munkások, a hómunkások, akik nem sózzák időben az utat vagy járdát, az útjavítók, akik életveszélyes kátyúkat hagynak, vagy utakat félkészen, a kőműves, aki után az új házba költözők az első év után már újítgathatják a házat, a mentős, aki fényképet készít a betegről és felteszi a facebookra, a gyorséttermi kiszolgálók akiknek taknya-nyála összefolyik, a koszos villa a drága étterem után, vagy a hasmenés a drága étterem után, vagy a rendőr, aki lusta útbaigazítást adni a turistának, és még durván is beszél.

Körülbelül két hónapja történt, hogy egy 40 éves kétgyerekes anyuka ment reggel dolgozni egy irodaépületbe New Yorkban. Bent az épületben lifttel akart felmenni, mikor be akart lépni a lift ajtaja bezáródott, nem érzékelte az akadályt, odazárta a még kívül levő nő lábát, és elindult. A nő szörnyethalt, de jobb is, mert a lift háromszor csapta a földhöz meg a plafonhoz, és a holttestét öt óra alatt tudták kiszabadítani. A liftben ez idő alatt két ember tartózkodott, akiket sokkos állapotban vittek kórházba. A liftet karbantartó cég közleményben nyilatkozta, hogy nem vállalnak felelősséget a történtekért, mert a városban tízszer annyi lift van rájuk bízva, mint amennyit 3 évente tudnának ellenőrizni. Kérdem én, ki vállalta ezt a munkát el?

Miért ekkora a munkanélküliség, ha vannak olyan dolgok a világon, amiket nincs kapacitás karban tartani, vagy vannak olyan emberek, akik nem végzik jól a munkájukat?

Hogy bízhatok így bárkiben is? Egyáltalán, minek kezd az emberiség bármibe is, ha nincs kedve azt felelősségteljesen, átgondoltan, előrelátóan végigcsinálni?

Én sem dolgozom mindig 100% erőbevetéssel, hiszen nem vagyunk akcióhősök, természetes, hogy mindenkinek van néha rossz napja is. A lényeg szerintem a felelősségérzeten van, meg annak belátásán, hogy csak akkor lehet fenntartani az eddig elért fejlődést, ha mindenki megteszi, ami tőle telik.

Érzi, hogy része egy csoportnak, az emberiségnek, akiknek munkája (bármi is az) szorosan egymásra épül, és azt a minőséget szolgáltatja, amit meg szeretne kapni másoktól.

Mert Mi vagyunk azok, akik a munkát elvégzik, és nem a munkát találták ki értünk.

Ha pedig elvállalunk valamit, jól kell végezni feladatunkat, mert sokan bíznak bennünk, és sokan várnak a helyünkre is, ha nem megy.