Meddő párok, hogy viselitek, hogy nincs babátok? (beszélgetés)

Igen nehezen viselem de mikor párommal vagyok ez az érzés kicsit lenyugszik és akkor azt mondom mindig de jó,hogy vele vagyok mert szeretem és nem baj,hogy nincs baba...de ahogy nincs velem mást érzem előjön a baba vágy arra gondolok most már lépnem kell mert ez nem jó így...:(Szóval hol így hol úgy.Talán azért mert nem szeretnék 100 % igy babát?Már erre gondoltam mert aki akar az mindig érzi vagy talán mivel szeretem a párom és nem akarom elveszíteni ezért érzek így.

De ha a párom szeretne akkor lehet más lenne és mindig érezném a baba dolgot még vele is:)

Na mondom én...:)

Mondjuk, az elején azt írtad, hogy nagyon nehezen viseled, hogy nincs babád. Akkor miért?

Lehet mert amúgy semmi gondom a kapcsolatban tényleg csak ez.Talán ezért nehéz mert ha lenne sok más ami zavarna akkor könnyebb de így egy jó régóta tartó kapcsolatot nehéz elhagyni egy gyerek miatt a nagy semmibe nem is biztos,hogy a következő pasi akivel összejön ha találnánk akarna e...Szóval ez is lehet,hogy ezért nem nagyon karok lépni egy biztost egy bizonytalan eldobni.

Vagy talán ne akarok annyira gyereket,hogy mindent felrúgjak.Lehet mert azért mástól mint Pl. donor nem akarok vagy örökbefogadás.És aki akar annak mindegy ki az apa milyen úton módon lesz gyereke csak legyen de nekem nem mi mindegy.Még nem akarok nagyon lehet.

Egy rosszindulatú megjegyzés: lehet, hogy a kérdező se akar igazán, és a pasija kifogásai mögé bújik. Vannak emberek, akik nem tudják a saját döntéseiket felvállalni, és másokat okolnak az elkövetett hibákért.

Ha nem lesz gyereked, kedves kérdező, az csakis a te hibád. A te döntésed.

Hablibabli, meg melléduma.

Nem akar gyereket, és kész. Nincs is ezzel baj, csak gáz, hogy elnézi, ahogy feláldozod magad miatta. Mondjuk gondolom te meg ha akarnál, lépnél.

Most is felőröl a gyerektelenség, pár év múlva, amikorra kifutsz az időből, ritka megkeseredett ember válik majd belőled, olyan macskás öregasszony féle, aki gyűlöl minden gyereket, terhes nőt, boldog anyát meg nagyanyát.

Ezt mondtam neki,hogy több olyat hallottam ahol ilyen volt és a férfi ahogy megtudta,hogy sikerült a beültetés sajátjaként tekintette és nagyon szereti.Mondtam neki,hogy tény és való nehéz dolog ez a donor nem csak neki nekem is de mégis jobb mint egy örökbefogadás.

De mivel mindenki tudja,hogy neki nem lehet azt mondta fél ki mit szól majd és nem akarja,hogy háta mögött beszéljenek.

Szóval nem akarja.Igen ezt máskor is mondta tudja,hogy semmi köze nem lenne a gyerekhez így nem tudná szeretni.Mindig idegenként nézne rá.

Visszaolvastam. Szerintem önzőség a párodtól, hogy így áll hozzá.

Mi az hogy más gyerekét? Az nem más gyereke lenne, hanem a tiétek.

Szia!

Miért nem próbálkoztok donorspermával?

Ha te egészséges vagy (bocsi teljesen nem tudtam visszaolvasni) akkor az inszem is elég lehet.

Egyáltalán nem az számít, kinek a spermája, hanem hogy ki várja 9 hónapon keresztül, ki van ott a születésnél, ki neveli, ringatja, védi, óvja, kinek a képére formálódik.

Szerintem érdemes lenne ezen elgondolkoznotok.

Ma már a férfi tulajdonságai alapján választanak donorspermát.

Én egy komoly pár-család terápiát javasolnék. Fiatalon egy daganatos betegséget végigcsinálni nem pite, (nekem is volt) nincs az az ember, akit valahol ne viselne meg, ne válna tőle kicsit más emberré, mint volt.. Rengeteg feszültség, félelem, megváltozott viszony az élethez, kisebbségi érzés, bizonyítani akarás, stb..

Ezek a doglok önmagukban pszichés kezelést igényelnek. Meg ezeket az ember elkezdi kivetíteni a környezetére, párkapcsolatára.

Először ezen kellene szívós munkával dolgozni, aztán, vagy ezzel egyidőben a kapcsolatotokon magán, és utána, némi idő elteltével lehetne a család fogalmát újra gondolni, újra értékelni..

Ugyanis hiába a fizikai gyógyulás...

De egy biztos, hogy Neked egy életen át nem kell játszani a mártírt... Azzal senkinek sem teszel jót. Lehet, hogy ő is akkor kapna magához, ha otthagynád, mert nem lenne, aki majd mindenét feláldozza érte. A saját lábára kellene állnia. Nem ördögtől való gondolat ez sem.

De továbbra sem értem, mit akarsz itt.

Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy azt szeretnéd, győzzünk meg valamiről, aztán ha később kiderül, hogy rosszul döntöttél, okolhatsz minket.

9 éve vagyok együtt a férjemmel, és nagyon szeretem őt, de ha nem akarna gyereket, és nekem se engedné, egy percig sem gondolkodnék azon, hogy elhagyom őt.

Az ilyen ember önző, és a végén ő fog kilépni a kapcsolatból, és egyedül fog hagyni.

Bocs, de azt kell hogy mondjam, hogy x év múlva egy megkeseredett vén pi..@ leszel, aki utálni fog minden gyereket, és mindenkit, akinek gyereke van, mert elb@szta az életét. Most csak áltatod magad, győzködöd magad, holott te is nagyon jól tudod, hogy vágysz egy gyerekre, és nem vagy boldog, mert ha az lennél most a végtelenül önző férjed mellett ülnél, és élveznéd az életet.

Ezek szerint neked sem kell gyerek?

Akkor miért írogatsz itt?