Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Meddig normális egy kapcsolatban a féltékenység? fórum

Meddig normális egy kapcsolatban a féltékenység? (beszélgetős fórum)


2014. jún. 14. 09:05
De ha folyton a féltékenység a téma és a viták tárgya egy kapcsolatban,az nem jó és ne számítsatok hosszú életű kapcsolatra az illetővel.
2014. jún. 14. 09:04

Sziasztok!Szerintem msok esetben a partnerünk a hibás!!Hiszen ha együtt élünk valakivel,és megkapunk tőle testileg-lelkileg mindent,akkor eszünk ágában sincs kombinálni.Persze a férfiak másképp működnek mint mi.

Nálunk az első 2, 2,5év nagyon kemény volt.Mondjuk én nem voltam féltékeny az elején,de amikor már együtt éltünk voltak komoly viták.De most ezeket nem írnám le.

Tehát szerintem egy egészséges nő,nem féltékeny.De ha mégis az akkor én úgy vélem,hogy talán a férfi adott rá okot.

19. Lina79
2010. jún. 22. 07:08
Köszi a hozzászólásokat. Az biztos, hogy vár ránk egy nagy beszélgetés.Meglátjuk, mi sül ki belőle.
18. Basset (válaszként erre: 17. - Agnes1219)
2010. jún. 21. 07:58
Ez igaz, sőt, lehet, hogy én orvosi segítséget is igénybe vennék... persze, itt jönne az "én nem vagyok bolond, nekem nem kell pisziáter" - de ez hülyeség! A pszichiáter nem bolondokat kezel, hanem beteg lelkeket...
17. agnes1219 (válaszként erre: 16. - Lina79)
2010. jún. 20. 21:22
lina79/hózzászólásra. it már nem nórmális dólóg a féltékenység,mikór már mindig gyanakszik az émber a másikra.{nem úgy kelszeretni a másikat,hógy ne kapjón levegőt.}a bóldógság és a kapcsólat,el-róntója.{ha még nem késő.rendbe,kel hózni.{megbeszélés. stb.}jó tanács,ként,irtam.ágnes1219
16. Lina79
2010. jún. 20. 20:17

Én már több, mint 13 éve tűrök. Félek, hogy nem sokáig bírom. Nincs életem, mert mindig mindent úgy kell tennem, ahogy ő akarja. Nem mehetek sehova egyedül, ha kések öt percet, jön a kérdőre vonás, hogy hol jártam eddig? Meg miért érek oda negyed órával a munkakezdés előtt a munkahelyemre. Miért megyek olyan korán?

Bocs. csak panaszkodom és panaszkodom. Csak kibukott belőlem. Nem tudom, hogy oldom meg. Majd kiderül.... Mégegyszer bocs.

2010. jún. 20. 20:17
Nem számít, a csaj csinálta, nem a párod :)
14. Basset
2010. jún. 20. 20:10
Hát, az én férjem türelmes volt, persze, gondolom, a végtelenségig ő se csinálta volna... Nekem is akarnom kellett... Ez a kulcs...
13. Lina79
2010. jún. 20. 20:09
Ugyanez van nálunk is, csak én a másik oldalon állok. És nem veszi tudomásul,mikor azt mondom, hogy elveszít ezzel, hogy egyszer betelik a pohár,és onnan nincs visszaút.Nem érti, hogy nekem miért nem jó így.
12. Basset
2010. jún. 20. 20:03

Én is szerettem a férjem, de tényleg, az én bajom volt a bajom, hogy nem hittem önmagamban. Nem hittem el, hogy én kellek neki, nem más. Hiába mondta, hogy szeret, egy pillanatig elhittem, aztán megint jöttek a buta gondolatok és kombinálások... :(

És akkor egyszer azt mondtam, hogy elég! Így fogom elveszíteni, ha feszt morgok, és nem úgy, ha elengedem és bízom benne. És lőn... :)

11. Lina79
2010. jún. 20. 20:00
Szerintem sincs. Én is ezt mondtam neki. Azt mondja, azért ilyen, mert nagyon szeret. Szerintem meg csak ragaszkodik. Ezt is mondtam már neki. Nemrég egy ilyen beszélgetés után el akart menni. Normális ez?
10. Basset (válaszként erre: 9. - Lina79)
2010. jún. 20. 19:53
Olyan nincs, hogy nem TUD megváltozni... Olyan van, hogy nem AKAR...
2010. jún. 20. 19:17
Sziasztok! És mi van olyankor, ha a férjem betegesen féltékeny? És próbáltam már beszélni vele, de mindig azt mondja, hogy ő ilyen, és nem tud megváltozni. És ahogy egyre régebb óta vagyunk együtt, egyre elviselhetetlenebb ezen a téren.
8. 9242a6388c (válaszként erre: 1. - Ancsiiiiii)
2010. jún. 20. 19:08
Többiek már leirták, de bizz benne, ez az egyetlen amit tehetsz, ha szeretnéd megtartani. Ő háritotta a lányt, szerintem tisztességesen viselkedett.:O)
7. Basset (válaszként erre: 3. - Panda40)
2010. jún. 20. 19:03
Ez így van, ezt meg kell tanulni. És meg lehet, ha a pasi nem ad okot az ellenkezőjére...
6. Basset (válaszként erre: 4. - Ancsiiiiii)
2010. jún. 20. 19:02

Nekem nem sikerült volna nélküle...


Meg kéne beszélnetek ezt a dolgot... Mi sokat beszéltünk róla... Persze mindig ő kezdeményezte, én sokszor csak morogtam, puffogtam, ő meg szegény órákig kérdezte, hogy mi a bajom, mert sokszor le se esett neki, hogy féltékeny vagyok, néha annyira nem volt rá okom... Emlékszem, egyszer beszélgettem egy barátnőmmel, aki szintén féltékeny volt a barátjára és a beszélgetés után gyártottam a nagy sztorikat a páromról és a "régi" "csajairól"... Mire leesett neki, hogy mi a frászkarika bajom van, más egy napja morogtam... :S De nem morgott és nem lett ideges, hanem megbeszéltük. Mondta, hogy engem szeret és sosem szerette őket... Néha, lehet, hazudott, lódított, főleg régi kapcsolatairól - azt mondta, amit hallani akartam (pl. nem hiszem, hogy nem szerette volna a régi barátnőit...). Nagyon érzékeny (volt és még mindig az) rám és úgy reagál, ahogy kell... Ez csak sima szeretet - önzőség nélküli szeretet. És megváltoztatott. Teljesen. A féltékenység nálam "betegség" volt, önbizalomhiány és bizony el kellett mondania jó párszor, hogy én vagyok a szerencsés, akit választott... :)

2010. jún. 20. 18:56
türelmes pasit,sorry..
4. ancsiiiiii (válaszként erre: 2. - Basset)
2010. jún. 20. 18:56
Akkor egytürelmes párt fogtál ki, mert az én párom folyton azt mondogatja, h nem fogja így élni az életét, hogyegyfolytában gyanusítgatják, szekálják, nem mehet el a barátaival egy sörre, mert másnap áll a bál miattam.ő nemigazán segít nekem abban, hogy ne legyek féltékeny..egymagam pedig nemtudom hogy tdnám legyőzni, mikor egy egy veszekedés alkalmával olyanokat mond, h kibírhatatlan féltékeny, bizalmatlan ember vagyok, és ha folytatom ezt, bizony lesz okos féltékenykedésre..így nehéz megváltozni, mert ez csak a lovat adja alám..
2010. jún. 20. 18:32
nalunk is en voltam a feltekenyebb,de lebeszelt rola es ezt szoszerint mondom.mindig nyugtatott es szepen beszelt,meg megtanultam megbizni benne.
2010. jún. 20. 18:24

Mi 9 éve élünk együtt a férjemmel és az első kb. 2-3 év így telt... :(

De én voltam a buta, mert a férjem VALÓBAN nem volt bűnös sosem, nem flörtölt (még nélkülem sem, nem hogy velem), de mindig belebotlottunk ilyen nőcikbe. Az én drágám sosem mondta, hogy nem bírja és legközelebb lelép, egyszerűen csak úgy viselkedett, hogy tudtam, hogy hülyeség, amit csinálok és ő engem szeret és nem érdekli más. És ahogy az évek során láttam, hogy tényleg nem érdekli más, elmúlt a féltékenységem. A lényeg az volt, hogy ő adott nekem időt... És nálunk ez bejött... :)

2010. jún. 20. 18:17
Kíváncsi lennék a véleményetektre. Egyik hétvégén elmentünk szórakozni, buliba én a barátnőimmel, párom a barátaival. Aztán egy helyen összetalálkoztunk, nagyon örültünk egymásnak, jól folytatódott az éjszaka. Egyszer csak egy "kedves" lány illegette magát nem kicsit a barátomnál, amire én úgy bemérgesedtem, hihetetlen féltékenység jött rám.. Mert véletlenül nekiment a lány a barátomnak, ő mondta, h nemtörtént semmi. A lány pedig táncolt neki, az egész kb. pár másodperc volt a barátom látta is, h az egészet végigkövetem, de azt is látta, hogy hogyan reagálok. Sajnos eléggé ideges lettem, elkapott vmi féltékenységi roham, és még rá voltam mérges. Ő azt kérdezte, hogy ő miért hibás? ráhajtott egy csajszi, ő pedig nem hagyta.. de én ezen is kiakadtam és emiatt lett egy jó nagy veszekedés. valószínűleg én nem kezelem jól az ilyen dolgokat..ki hogyan szokta kezelni az esetlegesen előfoduló ilyen helyzeteket? nálunk azt mondta, hogy ő már kezdi nembírni az állandó féltékenykedést, a legközelebbinél vége.. tennék ellene, de nemtudom, hogyan, mit kellene..?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook