Meddig mehet az így, ha nem tiszteljük egymás családját? (beszélgetés)

Normális hangnemben beszéljétek meg, mit akartok egymástól és egymás családjától. Ha nem összeegyeztethető, akkor mindenki egyedül menjen a saját családjához és kész.ű

A párod meg nem akar változtatni, ha akarna és tényleg bántaná a dolog, már rég beszélt volna velük.

Mások vagytok, mások a családok, mások az értékek és normák, amiket követtek. Lehet, hogy te felháborodsz olyanon, amit ők észre se vennének, és viszont. Duzzogásból és odamondogatásból, sértődésből még nem született jó megoldás.

Ha a barátod kulcsfontosságú személy a családi vállalkozásban, plusz be is van jelentve, akkor a szülei által neki kifizetett bér és járulékok bőven fölözik a lánytesókra szánt plusz kiadásokat. (Lehet, hogy épp így akarnak kompenzálni feléjük, gondolom, 100%-osan Te sem látsz be a mindennapi életükbe).

Másrészt aranyszabály: a másik fél szüleit csak nagyon indokolt esetben szabad szidni, sok kapcsolat ment emiatt tönkre.

Nekem is elsőre nagyon irigység szagú volt az írásod..

De majdnem minden családban ha nem egyke a gyerek megkülönböztetik, szándékosan nem szándékosan. Párral jár a család szokás mondani,ahogy azt is hogy a barátot meglehet válogatni a családot nem.

Elöszőr is meg kell tanulni kompromisszumot kötni egy kapcsoltban.

Senki szülei sem tökéletesek a másik számára..nálunk sem.Férjemet is nagyon idegesítette amikor szüleim jó szándékkal mondtak valamit, viszont amikor már én láttam hogy erőszakkal mindenáron ráakarták erőltetni a dolgot én nem hagytam, de ez az én dolgom volt nem pedig páromé. Nálunk fura az anyós-após helyzet, mivel férjem 15 évesen "ismerte" meg szüleit újból, addig nevelőszülőknél volt. Meg volt az oka ennek is ahogy annak is hogy haza ment az igazi szüleihez. Nem tudok sok jót elmondani róluk,bár jó szívűek ... de még sem rajongok értük több ok miatt is amire nem térnék ki..ám még is megadom a tiszteletet páromnak és nekik is azzal hogy 1x havonta negyed -fél - 1 órát kibírok náluk férjemmel, sűrűbben nem, pedig szüleim szomszédjai, tehát hetente is mehetnék hozzájuk..

Elkell fogadnod,hogy a leendő anyósod ilyen természetű, ahogy a párod 2 testvére is.

Ne azt számolgasd ők mit kapnak/kaptak és párod mit nem, mert ehhez tényleg semmi közöd nincs.

Párodnak kell ezt a szüleivel lerendezni, nem neked.

Legyetek inkább arra büszkék Ti magatok mit értetek el saját önös erőből.

Szerintem aranyközépút....most én ezt szeretném megtalálni,mert nálunk is fura...

Én eljöttem szülővárosomból,tehát a családomat 1 évben jó esetben 2-szer látom,év közben természetesen telefonon beszélünk,de ugye személyesen nem tudom őket köszönteni,így nagyon nem is kapnak semmi kézzel foghatót,mikor megyünk viszünk valamit.

A párom családja elég furcsa....párom dolgozik,és semibe nem nézik,huga otthon van egy gyerekkel aki most megy iskolába,öt eltartják,páromat nem segítik...huga fia köszönni sem tud,és ők bizony elvárják,hogy minden egyes alkalommal menjünk és köszöntsük fel őket...a kisfiú ilyenkor nagyon szeret minket,és köszönni is tud..legalább érezzük,ha adunk,szeretnek minket..Hozzátartozik,ha néha-néha átesenek hozzánk,mindig megkínáljuk őket,ha hosszabb időre jönnek,még enni is adunk...ha mi megyünk..semmi...

Most jutottam el arra a pontra,hogy itt a vége!Nem tudom nekünk miért kell facán hozzá állni a dolgokhoz,mikor ök meg nagy ívben tojnak ránk....egyszer nem kérdezték még meg,hogy tudunk e kenyeret venni,tudván,hogy páromat ök kergették adósságba amit mai napig nyög,nem keveset...fizetése fele oda van..én úgy érzem,"ilyen anyagi helyzetben"nem engedhetem meg,hogy plusz költségekkel terheljem a kasszát,míg ők semmit sem adnak,de mindent elvárnak....

Meglehet oldani mindent,csak akarni kell!!

Felnőtt emberek,nem hiszem el,hogy ezt nem lehet megoldani!!Én megmondanám a tesónak,hogy fogja be,nem vagyok rá kíváncsi,nem hozzá jöttem.Ha felfogja akkor jó ha nem akkor így járt.Ebből mindig is dráma lesz náluk!!!

nálatok az képmutatás, ha egy légtérben maradsz a többiekkel vendégségben? :)

én nem mennék olyanokhoz, akiktől ennyire behányok, ha pedig elviselem őket, még ha nem is kedvelem, akkor is el tudok tölteni velük egy-két órát emberi módon

De ezekre a problémákra van megoldás:)

Ha uncsi volt a banán menjen,inkább mint ott üljön unott fejjel!

Mondjuk,én tök jól megoldom,mert aki én nem szívlelek,azt be sem hívom a házba,de én sem megyek hozzá.Promblem megoldva

"Csupán az egymás iránti minimum figyelmességet kérné.."

Hogy is?

Megy az osztogatás,kinek carabb a családja..izé ezt így kell?

Mellesleg itt csupa negatívumot olvashattunk anyuról és apuról,a nővér palijáról és a barátjáról is...

Kicsit én is irigységet érzek..

Nem ezt olvastam ki a soraiból..bocs

Csupán az egymás iránti minimum figyelmességet kérné..

Ez egy értelmes embernek simán működik.

Olyan irigység szaga van az egész sztorinak.

Téged nem csak a bunkóság bánt,de itt a háttérben inkább azt veszem ki,hogy az bánt leginkább hogy a lányok utazhatnak,nyaralhatnak élvezhetik az anyagi bőséget miközben két szalmaszálat sem kell érte keresztbetenniük.Ezzel szemben Titeket nem fizetnek be semmire,nem kaptatok kocsit stb.

Menjetek külön a családotokhoz,és ne szóljátok le egymáséit,senki nem tökéletes.De a pénzen ne lovagolj,az az övék,semmi közöd hozzá!!

Mi az,h nem támogat a családja titeket? Kapott munkát a családi vállalkozásban? Igen! Laktatok a szüleinél? Igen! Ők ezzel támogattak,anyud meg a kajával! Bár,ha fújnék a sógornőmre,h élősködik a szülein, talán inkább támogatnám anyámat,nem hagynám,h a kevésből ő adjon nekem!

Mind1 is! Ha nem jó neked náluk,ne menj, mert attól,h mész,és "elviseled" őket, csak kétszínű vagy te is! Ha a párod meg olyan tufa,h egy köszönöm! nem esik ki a száján, inkább ne is cipeld magaddal!

Én is úgy vagyok,a családomra én bármilyen jelzőt ráaggathatok,de a páromtól ezt semmilyen formában nem tűröm el!

Meg kell tanulni időben befogni a szádat!

Bizonyos szempontból igazad van, de akkor is felesleges ezen pörögni.

Menjetek külön-külön, az lesz a legegyszerűbb megoldás.

Én megkértem szépen a férjemet, hog a testvérével lehetőleg nélkülem találkozzon, nincs is ebből semmi baj. Legutóbb már hozzánk is akkorra hívta meg, amikor én dolgoztam :)

Attól, hogy én nem bírom, ők még találkozhatnak, csak engem ne tegyen ki annak a tortúrának :)

Le is írtad a megoldást:)

én megyek az én családomhoz, ő menjen az övéhez

Arról meg szokj le,hogy a családját mindenfélének elhordod..