Már nem tudom, hogyan segítsek lefogyni a férjemnek (beszélgetés)

Szia, félreértettél. Én SOHA nem éltem a fővárosban - mert általában a vidék-város viszonylatot ebben az értelemben szokták emlegetni. Egy 180 lelkes faluban éltem 14 éves koromig, és oda járok vissza most is, szintén vidéki kisvárosból. Pontosan azért írtam, mert ismerem a vidékieket.

700 m2-en termelünk zöldségfélét a konyhára, a falusi életet nem szükséges bemutatni.

Nem tudom, hogy miért kértél tanácsot férjeddel kapcsolatban, ha pontosan látod a dolgok lényegét.

Hát nem teljesen osztom ezt a véleményt. Ma már vidéken is elterjedt a szélessávú net, információhoz bárki hozzájut(hat). Más kérdés, hogy a szokás nagy úr, meg kevesen vállalják fel a csodabogárságot, a vele járó "kiközösítést", az életmódváltást, főleg hogy a környezetnek megfeleni vágyás is sokkal erősebb az elmúlt pár évtizednek kösszönhetően vidéken. (ha már idekevertük a falut) Régi világban a földművelés teljesen más jellegű terhelést jelentett. A munka jelentős részét fittnessz berkekben elterjedt kifejezéssel "aerob zónában" töltötték, beleértve egész napos kaszálást kapálást stb. Ilyen munka mellett valóban nem okozott gondot a szalonna és zsíroskenyér. De ma már az aratás is gépekkel történik, gombokat nyomkodni, vagy vasárnap füvet nyírni lehet zöldségen. ( sőt lényegesen többet is, zöldségszeptikusok figyelmébe: [link] )A fizikai munka jóval kevesebb, de a kacsazsír meg a szalonna maradt. Másfél éve költöztem ki falura, és bizony igencsak "kilógok" a sorból, mert nem használok műtrágyát és gyomirtót a konyhakertben (!). Rendszerint próbálnak meggyőzni mindenféle érvekkel, szerintük így is eszünk elég mérget, felesleges különcködni, meg nem is árt stb.... Mindemmellett az is szemet szúr az utcában, hogy elég gyakran bringával megyek be a városba (25 km), míg ők busszal vagy autóval.

Ami az általad "begyöpösödött" jelzővel megjelölt embereket illeti, sajnos szerintem túl sokat adnak mások véleménére, szinte minden gonolatuk az, hogy "ki mit fog gondolni, mondani". Ezért még ha maguk hajlandók is lennének váltózni, nem fognak. Városban, ahol a közösségek mégjobban szét vannak bomlasztva talán azért nyitotabbak az emberekaz új dolgok iránt.

Sziasztok. Az a helyzet, hogy aki hagyományos magyaros konyhán szocializálódott, sose fog egészségesen táplálkozni. Vidéken ilyen tekintetben valóban kevésbé felvilágosultak. Főleg azért, mert nem éreznek motivációt: sem egészségit, sem hiúságit. Igaz, hogy elvileg több zöldséget-gyümölcsöt ehetnének, de több szalonnát, kolbászt, zsíros húsokat, tojást, töpörtyűt, jóféle disznósajtot is :) Ismerek olyan embert, aki képtelen kenyér nélkül bármit megenni, napi fél kilót úgy bevág, mint a huzat. Kedvenc szólás a "zöldségen élve nem lehet dolgozni". Magáévá teszi gyakran olyan ember is, aki valójában nem is végez fizikai munkát. Pedig a fizikai munka nem minden izomcsoportot mozgat meg, egyhangó terhelést jelent.

Véleményem szerint az internet használatával idővel mindenki eljuthat olyan információkhoz, amelyen elgondolkodva döntő lépésre szánja el magát. Úgy látom, hogy az ilyen "begyöpösödött" emberek nem nyitnak kifelé, nem érdekli őket a külvilág véleménye, saját maguk kulináris dédelgetése kielégíti őket. Tény, hogy finomakat enni jó dolog, de ugyanolyan jó vásárolni szép ruhákat, csinosan kinézni, könnyebben mozogni. Kár, hogy erre akkor jönnek rá az emberek, amikor már sokkal többet kell dolgozni rajta.

Inkább ide írom, hátha más is okul belőle. Apám volt az egyik elrettentő példám. Nem vette komolyan a cukrobajt. Cigit az első infarktusa után hagyta abba. Ellenőrzés előtt 1-2 napig "diétázott". Ezzel becsapta az orvost, de saját magának okozott vele kárt. Mikor szóltak neki, hogy a veséjén is jelentkeznek a szövődmények, akkor kinevette a dokit. Pár hónapon belül rendszeres dialízis lett az eredménye. Bevérzett szemfenék stb. Láb amputációból már nem épült fel. Mindennek 12 éve. Anyám számára szintén elrettentő példa, mióta cukorbeteg, azóta "diétázik", ami száméra annyit jelent, hogy nem eszik "tiltott" dolgokat, de a mennyiségekkel (kalóriákkal) továbbra is bajban van (magyarán zabál). Szóval ilyen genetikai örökséggel valóban nem lenne okom viccelődni.

Nekem nem hiszi el, hogy nem vagyok éhes, azt hiszi, hogy ez csak valami fittnesz hóbort (hóborthoz képest 2 éve leszoktam a zabálásról), sokszor aggódik, hogy nem lesz jó vége. (én viszont tudom, hogy a zabálás következtében sokkal magasabb az inzulintermelése, ezért mindig éhes...) Ilyenkor szoktam kikérni magamnak, hogy hadd "tegyem tönkre" az egészségemet ahogy én akarom. Ha szerinte 10-13 km futás (vagy napi 100-200 km bringázás) veszélyes, akkor szívesen felrúgom közben a talpam, inkább futócipőben patkoljak el, mint kórházi ágyban párnák közt.

Talán annyi szerencsém volt, hogy rászoktam a bringázásra. Ezt értsd úgy, hogy évente 8000-9000 km sem volt ritkaság. Pocak mégsem laposodott, de hát mitől is mentvolna le, ha folyton zabáltam. Elkönyveltem magam "javíthatatlannak", nem voltam képes koplalni. Többszöri újévi fogadalom stb. ereménye max. 3 napon belül kievett hűtővel végződött. Persze most már tudom, hogy ez leptinrezisztencia eredménye volt. (dióhéjban annyit, hogy a zsírszövet egy leptin nevű hormonnal jelez az agynak, hogy telnek a raktárak, azaz csökkenti az étvágyat. Ha továbbra sem fogod vissza magad, akkor az agynak egyre nagyobb mennyiségű leptin kellene, adaptálódik hozzá, mint drogos a kábszerhez, és bezárul az ördögi kör).

Mivel pasiról van szó, lehet hogy súlyzózásra könnyebb rászedni, mint futásra. Ha nulláról indul, mindig jobb választás előbb felpakolni egy kis izmot, (elején látványos eredmény hosszútávon további motivációt adhat), mint kondi nélkül túlsúlyos testtel kikészíteni a térdeket futással.

Egy kis kedvcsináló:

[link]

[link]

[link]

Valamint visszaolvashatod eddigi hozzászólászimat, csak zsázegynéhány van, ha van további kérdésed csak írj.

(a hehe az látom lecsapta Nálad a biztosítékot, de ez is volt a célja. Nem irónia.)

abból gondoltam hogy viccelődni akarsz, hogy a hozzászólásod végére beírtad: hehe...

nos innentől kezdve nem rémisztőnek hatott hanem gúnyulódásnak...leírnád nekem ( ha ide nem is akkor priviben ) hogy hogyan csináltad? mióta, stb szóval egész történetet...

Na ja. Nem is mondtam hogy vicces. Komoly dolgokkal NEM szoktam viccelődni. Szerinted mit kellett volna írnom? Azt amit gondolok, vagy amit olvasni szerettél volna? Farizeusi képmutatós diplomatikát ne várjon tőlem senki életbevágó kérdésekben.

Férjed helyett nem tudsz életmódot váltani, nem tudsz helyette lefogyni. A gödörből csak olyat lehet kihúzni, aki engedi. Aki a gödör alján jól érzi magát, hiába húzod ki, az vissza fog menni. Az én véleményem az, hogy ezen a téren csak példamutatással győzhetsz meg bárkit. Lehet szekálással is, ha bevállaod egy válás kockázatát, de a példamutatás a leghatásosabb.

Eldugod előle a kaját? Zsarolod?

Ami pedig engem illet, azt már megtapasztaltad, hogy ilyen téren nyersen kimondom amit gondolok, még ha húsbavágóan fájdalmas, akkor is. Tudod, egy éltmódváltás mindig fájdalmas. Sőt az izomláz is fájdalmas. (üdvözöllek a fájdalom birodalmában - volt kolléga (gyúrós) után szabadon). Egy ilyen zabálós csapdából sikerült kimásznom jómagamnak. Ami pedig a hozzátartozókat meg családtagokat illeti, tudom milyen őrlőmalom ez számodra. Eleinte nekem is az volt, mikor este 10 kor sült a szalonnás tojás, én meg eldöntöttem, hogy ebből kimaradok. (sőt évekkel ezelőtt sokszor este 10-kor értem haza másodállásból, kikoplalva, majd még lefekvés előtt sütöttem egy nagy tál szalmakrumlit) Ha hiszed, ha nem, most már meg sem tudnák velem etetni vacsira.

Ha továbbra is érdekel egy "idióta" tanácsa vagy véleménye, állok elébe.

Roxa naplóját én is nagyon szeretem.

De őszintén sajnálom, hogy telis-teli van receptekkel.

(egyéb írásait sokkal jobban kedvelem)

Mivel nekem nincs nagy szakácstudományom, én eleinte a húshiányomat úgy pótoltam, hogy valamilyen színhúst felszeleteltem, picit beolajoztam és jól megszórtam valamilyen szárnyas fűszerrel, mindegyik tetejére zsírszegény sajtot vágtam és 20-25 perc alatt tepsiben megsül.

De tudom ajánlani Roxa naplóját, abban nagyon jó recepteket találhatsz (süteményekre is)!!!

Itt a forum tele van jobbnal jobb dietas receptekkel.

Nem kell neki tudni h az!

De ha nincs kedved keresgelni, sztem mar itt killercsaj-nal is talalsz jo recepteket.

Killercsaj most neztem meg az oldalad nagyon ugyes vagy,jo sokat fogytal!!!

Szia, nekem nincs ferjem es csaladom,de sztem itt nagyon nem lehet segiteni ha nem akarja, meg hat egesz nap dolgozik azt fog enni amit akar, ha nem kapja meg otthon akkor megveszi reggel a boltba, vagy haza fele jovet eszik majd a kocsiba vagy akar hol is.

Anyiban tudnal sztem segiteni h a lisztet csereld ki teljes kiorlesure vagy kemenyitore meg lightos cuccokat vegyel,nincs kozottuk kulonbseg izre csak nincs annyi zsirtartalma. Probald ki meg eszi e a teljes kiorlesu kenyeret.

Italrol meg annyit, h azt sztem felejtsd el h leszokik ha haza fele issza es nem otthon. Az a velemenyem addig jobb meg vki otthon iszik.

Én csak teljes életmódváltást tudok javasolni. Az egész családnak. Ugyanazokkal az ételekkel, csak egészségesebb alapanyagokból és kisebb mennyiségben. Nem muszáj neki azt hinni, hogy őt akarod "lefogyasztani", hivatkozhatsz a gyerekekre is, hogy egészségesen nőjenek fel..stb.stb.

Az én párom ugyan nem küzd súlyfelesleggel, de simán megeszi azt a diétás kaját, amit főzök, egyszerűen mert ízlik neki.

Ha a párod feltúrbózza hát tegye! Ha otthon nincs olyan étel, ami nem zsíros és egészségtelen... Pl. diétás sajtot nyugodtan pakolhat még a szendvicsre ha akar.

Hát, nálunk a férjem, igaz az én listám alapján.

Nos, a múltkoriban megszabadítottam 25 kilótól.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő ebbe beleunt, és fellázadt. (piszok rabszolga:P)

Na, én meg ellágyultam. Vissza is szedett mindent.

Na, most hazudtam, mert nem "ellágyultam", hanem belefáradtam az állandó hadakozásba.

Figyelj!!!

Csak azt lehet fogyóztatni, aki maga is úgy akarja!!!!!!!!