Manapság mindenhova bejutni stb. csak ismerős által lehet? Munkahely (bármi)? (beszélgetés)

Detto. Csak... engem mostanság nagyon elhagyott a szerencsém és elkezdtem masszívan leépülni (de ugyanolyan masszívan igyekszem a folyamatot visszafordítani :) - szintén kevesebb sikerrel).

A tanulást soha nem szabad feladni. Magadért. ;)

Tisztelet a kivételnek; én azt láttam, hogy a "látszatpozíciókba" betolt haverok helyett is a ranglétrán alattuk lévők kuliznak (főleg akkor, ha 0 a skillje a feladathoz). Eddig minden munkahelyemen ezt láttam; segítsd ki ebben-abban, vedd át ezt-meg azt a feladatot "ideiglenesen"... stb. Így van az, hogy az alsóbb szinteken - egy idő után - 10-12 órában sem érik utól magukat a dolgozók - természetesen - fele annyi bérért, nulla extra juttatásért... stb. :(

Ez a felfogás legalább annyira veszélyes a cégekre nézve (a számtalan belföldi példa közül talán a legimpozánsabb az "RWE esete Tóth Marival").

Egyébként én, mikor Budapestre jöttem, már jó előre szétküldtem 32 önéletrajzot azokba az intézményekbe, amelyek a profilomba vágtak, független attól, hogy éppen kerestek embert, vagy sem.

Az első két hétben 3 helyre hívtak be, 2-be fel is vettek volna.

Itt nulla kapcsolatom volt, csak random.

Most vidéken kerestem állást, mert hazaköltözünk, hát mérföldekkel nehezebb volt, be kellett vetni a kapcsolati tőkémet is, ami kb. annyi előnyt jelentett, hogy engem hívtak be állásinterjúra elsőként.

Nem volt egy szimpla interjú, eléggé kifacsartak, másfél óráig tartott, ha ott nem feleltem volna meg, kapcsolati ide vagy oda, kerestek volna tovább.

Igaz!

Sőt, ha van rá lehetőség, akkor az önéletrajzot érdemes átnézetni egy szakemberrel, hiszen ez a beugró az első körre. Egy jó önéletrajzon sok minden eldőlhet!

Teljesen mindegy, ha egy munkakörre alkalmatlan az ember, bármilyen kapcsolata van kirakják, vagy legalábbis látszatmunkát adnak neki-a kapcsolatok és a bejutás nem helyettesíti a jó munkaerőt.

Akik huzamosabb ideig nem találnak munkát, persze beleszámítva a végzettséget, tapasztalatot, és a környezetet is, ahol keresnek, gondolkozzanak, hogy a vágyott munkakörre milyen pluszt tudnának nyújtani, ami kívánatosabbá teszi őket.

Gondolok most képzésekre, idegen nyelv tanulására, ha olyan a kívánt munkakör társadalmi munkára...bármire, szabadidő van, lehet jól is felhasználni, és nem csak konkrétan direkte munkakeresésre.

Hajrá mindenkinek.

:)

Azért szerintem az állás minőségétől is függ a dolog. Én pl. diplomával és sok irodai gyakorlattal viszonylag könnyen találtam mindig állást, ha asszisztenciáról vagy ügyfélszolgálatról volt szó.

De ezek egyike sem volt egy álommeló, sőt.

Állás és állás között is van különbség, szerintem egy olyan álláshoz, ami mindenben vagy legalábbis a nagyrészében stimmel az ember elvárásainak, ahhoz bizony kapcsolatok kellenek.

Persze vannak kivételek és szerencsések is, de szerintem ez a ritkább.

A lányaim most szeptemberben mennek oviba, én meg indulok állást keresni. Persze az ember szeretne önerejéből boldogulni, de azért én már elkezdtem körbetelefonálgatni az ismerőseimet, volt kollégákat, iskolástársakat, hátha valaki tud segíteni. :-)

Kapcsolatok nélkül valóban nem lehet semmire sem menni...

Nekem most már a 4. oldalon van teleírva a kiskönyvem, hogy hány helyen rágtam a küszöböt munkáért, de ha megfelszülök, sem kapok sehol állást...

Emelt szintű a legmagasabb végzettségem, olyan, amihez diploma kellene, és egy nekem ugyanolyan végzettségűnek neki adták az egyik állást, amire nekem azt mondták, hogy diploma nélkül szóba sem állnak...

PEdig neki sincs...

ÉS számos ilyen esetet tudnék felsorolni...

ÉS már teljesen elkeseredtem, hogy ha belepusztulok, sem adnak munkát sehol, és többen is említették, azért, mert nincsenek kapcsolataim...

ÉS már nem bírom tovább, hogy a Szüleim tartanak el,és mindenért pénzt kell kuncsorogni Tőlük...

Azok, Akik itt a környezetemben ismernek, szintén azt mondták, hogy pedig én aztán mindent megtettem, és egyike vagyok azoknak, akik ezelőtt is mindig találtak munkát, de msot december óta sem munkám, sem pénzem nincs...

Nem feltétlenül szerintem. Lehet, nem vagyok gazdag, vagy az általánosságban értett sikeresnek sem vagyok mondható, viszont mindent, amim van (materiális és nem materiális), önerőből értem el. Volt, hogy nem volt munkám, de nem adtam fel; tanultam, küzdöttem, utánaolvastam mindennek, amivel magamat segíthetem elő. Harcos/túlélő típus vagyok:)

Ám az tény: kapcsolatokkal könnyebb. Viszont boldog vagyok :)