Mamázás, nagyizás, mikor mennyit? (beszélgetés)

A férjem veszekedett a tesóival is, több alkalommal szóvá tette az anyjának is de falra hányt borsó. Sőt mondta nekem is, hogy ne csináljam. De egyrészt falra hányt borsó volt, mert ugye a fiúkra (főleg a középsőre) nem lehetett semmit rosszat mondani, mint írtam mindig is ki voltak kímélve, férjem is csak mellettem lett rendszerető és maga után elpakolós, mert pl megmutattam neki, hogy a munkahelyi papírokat, adóbevallásokat, csekkeket nem be kell dobálni egy kupacba a szekrény aljába, hanem le lehet fűzni szépen havi/negyedéves/éves bontásban, időrendben és nemegyszer kellett egy-egy csekk vagy számlarészletező, 3 mp alatt megtaláltam vagy tudtam hova kell nyúlni és elmagyaráztam neki pl telefonon, hogy hol keresse, látta hogy milyen klassz dolog ez és azóta ő is szereti a rendet, állandóan rendezgeti a horgászcuccait, maga után elpakol mindent. De ő is ilyen trehány volt, az anyjuk tette őket ilyenné, mert pl mikor megcsinálták/beépítették a fenti szintet és felköltöztek a gyerekek, após már szólt előre, hogy nincs fent evészet (lent van nagy konyha meg ebédlő is). De anyós meg mondta hát had' vigyék fel, ő majd mindig lehozza a tányért, tálcát... Tehát kinyalta a sejhajukat és nekik egy keresztbe fűszálat nem kellett soha tenni.

Én meg azért csináltam meg továbbra is, mert az elején megígértem anyósnak, hogy akkor fent én csinálom, egyrészt állni akartam a szavam, másrészt olyan fél-1 év után kezdtek ilyen nagyon-nagyon putrisak lenni, mikor elkezdtek kamaszodni (olyan időszakban költöztem oda hozzájuk), tehát nem akartam a számból segget csinálni, hogy fél évig takarítottam és akkor onnantól kezdve nem csinálom, hiszen nem ezt ígértem az elején mikor odaköltöztem.

Hat mi nem osztjuk igy be 😀 attol fugg, ki, hogy er ra, kinek milyen kedve van epp 😀 de nincs sertodes

Unnepekre, szulinapokra egyutt megyunk, amigy meg ahogy epp kijon 😀

Nem tudom, de az az érzésem, hogy anyósod ottragadt valahol egy régi világban.:)

Bizony, elszúrtad! Nem kellett volna úgy odatenni magad! Most akkor arassa le a kedves anyós a nevelése gyümölcsét! :D

Csak még1 dolog, mielőtt az jönne le, hogy bántani akarnám a fórum indítóját.

Nem, nem bántani akarom. Egyszerűen más nézőpontból szerettem volna hozzászólni a témához, mivel zömében a rend körül forog a nyitó hsz.

Becsülöm, hogy sziszi végig megmaradt a témánál, és nem kezdett el mellébeszélni. :))

Azért nem a fiain kérte számon mert ők világ életükben ki voltak kímélve, 3 fiú volt a háznál és egyszer elejtett nekem egy olyan mondatot, hogy ha lánya született volna bizony kiskorától keményen bevonja minden házimunkába és röhögve mondta, hogy lehet elmenekült volna már onnan. Kérdeztem de a fiúk mivel másabbak? Nekik miért nem kell? Nem tudott rá válaszolni, ők heten voltak testvérek, 3 lány, 4 fiú és ugyanez volt náluk is, a fiúk csavarogtak, lányok güriztek otthon, valószínűleg innen hozta ezt a mintát.

És ugye én mindig azt éreztem, hogy nekem keményebben kell dolgoznom és jobban odatenni magam, hiszen egyrészt ott lakhatok, másrészt én nem vagyok az igazi gyereke, de már belátom, hogy ennyit sem kellett volna, csak a minimálisat.

Mondtam én, hogy parazita módon élt? Nem.

A takarítást az ő esetében SEM lehet pénzre váltani. Az tök természetes dolog, hogy ahol élek, ott rendet tartok. Mindegy, hogy saját lakásban, albérletben, anyósnál. Ez alap.

Az, hogy olyan helyiséget is takarított, ami nem az ő dolga lett volna, az más. Ez is csak később derült ki, miután rákérdeztem.

Egyébként az ingyen élés nem ugyanaz, mint az ingyenélő. Mert az tényleg élősködő. Gondolom, ezért szóltál hozzám.

Remélem, nem engem akarsz kóstolgatni. :)

Na látod! Akkor, amikor napokig nem hoztad le a sógoraid szennyesét, és anyóspajtás őrjöngött, akkor kellett volna tisztázni ezt az egészet. Miért nem a fiain kérte számon?

Írtam már korábban, hogy ráfizettél a jó szándékodra. Nem azzal vetted volna le a terhet az anyósod válláról, hogy takarítottad a 2 lusta fia szennyét. Ez az ő feladatuk lett volna. Azért írtam, hogy le kellett volna osztani a feladatokat rögtön az elején, amikor odaköltöztetek.

Így lett volna korrekt.

Te tudsz tenni csak azert, hogy anyukadek tobbet lassak a gyereket.

En kocsiba, buszra ulnek es mennek a ferjem nelkul is a sajat szuleimhez, annyiszor, amennyiszer szukseget erzem. Vagy johetnek anyamek is, vagy ott is alhat a gyerek egy ido utan.

Ugyanigy az anyoshoz is mehet csak a ferjed es a gyerek vagy ott is hagyhatjatok par oraig egyedul.

En ennek sose lattak ertelmet, hogy ott ucsorogjek en is orakig.

Parom anyukajaek kozelebb laknak, mint az en szuleim, nincs is rossz viszony, megse megyek minden alkalommal a parommal, ha beugrik es o se jon velem mindig az en szuleimhez.

Értem.

A lakáskasszárt kár:(

Erőn felül dolgoztál, segítettél. Azt én sem értem, hogy miért kellett a többi felnőtt tesó szobáját, koszos, büdös zokniját, gatyáját szedegetni, mosni, vasalni. Mert, hogy a ti szobátokat és a közös helységet oké.

Fura.

Mindegy, már a sajátodban vagy és könnyebb az életed. Havat lapátoltál és a sógorok csak nézték? Na szééép.

És mit szólt mindehhez a férjed? Azt mondta, hogy jó? Jól van ez így?

Azt is elhiszem, hogy anyósod későn látta meg azt a rengeteg munkát és segítséget amit tettél.

Írod, spórolás miatt ritkán használjátok az autót. Van jogsid? Tudsz vezetni? Ha igen...én bizony bevágnám magam az autóba és elmennék édesanyámhoz a gyerekemmel amikor rám tör a hiánya. Nem vagy senkihez kötve, gondolsz egy nagyot és megindulsz. 30 km nem egy megugorhatatlan táv. Annál is inkább ezt gondolom mert kiérződik a dilemmád és érzed azt, hogy ez nincs így teljesen rendjén.

Azért vállaltam be a fiúknál is, mert ha már a mi szobánkat plusz a felvezető lépcsőt megcsinálom, akkor már hozzáveszem a másik két szobát is, persze az elején nem tudtam mibe vágom a fejszém... Néha kiborultam és sírva mondtam, hogy én ezt nem csinálom, erre egyszer nem hoztam le napokig a szennyest, az egyim fiú keresett egy gatyát, anyós feljött és arra értem haza, hogy őrjöngve, ordibálva dobálja le az emeletről a szennyest engem hibáztatva... Vagy mondtam egyszer-egyszer, hogy jöjjön fel, nézze meg, szart rá finoman fogalmazva. Én azért segítettem neki ennyit, mert szerettem volna levenni a terheket a válláról, cserébe amiért ott lakhattunk... Sokszori eset:férjem füvet nyír/én havat lapátolok, sógorok meg alszanak vagy nézik :). Az egyik ráadásul rendszeresen lopott tőlünk, így zárat kellett csinálni a szobaajtóra, de anyós erre is legyintett, mert mai napig ő a kiskedvenc és nem lehet megbántani, vagy rosszat mondani rá vagy befogni a munkába.

Ez volt a két alapvető gond, hogy ha valamit nem csináltam meg időre (ekkor nevezett lustának meg beképzeltnek), illetve hogy nem gyűjtöttünk, utóbbiban igaza volt 100%-ig.

Már mindent leírtam az előzőben.:)

Értem én, csak fel nem foghatom. :))

Az Erzsébet utalványt idáig nem említetted.:) Azért írtam az előző véleményemet, mert a nyitó hsz-edből az derült ki, hogy 6 éven keresztül egyáltalán nem szálltatok be a rezsibe, kajába, kvázi ingyen éltetek. És zömében inkább a szülőkkel való kapcsolatról szól az egész téma, mint magáról a fórum címről, az unokázásról. Persze értem, hogy ahhoz, hogy itt lyukadj ki, kellett az előzmény. Nincs ezzel gond.:)

Az, hogy a másik 2 fiú szobáját is te takarítottad, hát ne is haragudj, de ez nem normális dolog! Ezt már a legelején nem kellett volna bevállalnod. Ez nonszensz, ilyet még nem is hallottam! Minden ember életében eljön a pillanat, amikor legalább a saját szobáját rendben tartja. Az esetek zömében az ember fia, lánya már nem is szereti, ha betekintenek a privát szférájába. Tudod ki takarította volna a hányadékukat, koszos zoknijukat, gatyáikat! Azért, hogy anyós ne kapjon idegbajt? Atyaúristen! Hát én hagytam volna úgy a kupis szobájukat, ahogy volt! Aztán majd a kedves mama lerendezte volna a trehány fiaival úgy, ahogy akarta volna.

Anyós soha nem ment fel az emeletre, és nem látta, mi van ott, hát akkor hagytad volna a 2 díszpinty szobáját, egyszer csak eszükbe jutott volna takarítani. Ha nem megy le magától a koszos zokni, gatya, majd észrevették volna, ha nincs tiszta, amit felvegyenek.

Tudod, itt hibáztál. A jóindulatod ellenére. Ezt még a legelején kellett volna megoldani, szóvá tenni a sógoraidnak, hogy te nem a csicskájuk vagy. Vagy beszélni erről a férjednek. Vagy neki is tök természetes volt, hogy takarítod 2 felnőtt ember szobáját?

Nem bántásnak szántam, amikor azt írtam, hogy nekem úgy tűnik, sajnáltatod magad. Tényleg nem mindegy, hogy mekkora lakásban, hány ember után takarítunk, mosunk, mosogatunk. Pont ezért kellett volna leosztani a feladatokat.

Anyósod merevsége is elég érthetetlen, de még most sem világos, mi történt az utolsó évben, ami miatt elzavart a lakásából. Az a nő, aki éveken át szeretett. És most idézek az 1. hsz-edből: "Szóval éltünk szépen egymás mellett, engem mindig is lányukként szerettek, ugyanúgy, ugyanannyit kaptam a 6 év alatt, mint a másik 3 gyereke." Mi történt, ami miatt ez egycsapásra megváltozott, és ki lettetek dobva.

Értem én, csak fel nem foghatom.:)