Levigyem a félős kutyust az utcára, vagy ne?! (foly.) (tudásbázis)

Jol haladtok, csak ne feledd ido, turelem, es kitartas!

Hosszu honapokba fog telni, de minden rendben lesz :)

Ez jó hír :D egy nap nem evés bőven belefér. Bár ő elég kistermetű, de nem szokásuk éhen halni , ha van előttük kaja :DDDD

További türelmet kívánok :D És én várom ám a híreket :D

Sziasztok!

Elutaztam, -családostól- és a kutyus kibírta!:) Ugyan enni nem evett, de azóta bepótolta.

Képzeljétek, örült mikor megjöttünk, sőt!, 1x még utánam is jött a fürdőbe!

Örülök, hogy hallgattam Rátok, és nem vittem magammal!:-)

Á úgy! Szóval a törpenyulat se egyedül szelídítetted meg. :D

Most is menni fog. Minimum annyi türelemmel, amennyi nyúlhoz kellett. :)

Ügyes nagylány már akkor! :)

Nem lesz ott semmi gond :)

7 éves a lányom, 4 éves korában kapott egy törpenyuszit, szépen bánt vele.

Anyukáméknak van egy befogadott 'vad' cicájuk akiből bújós házikedvenc lett. Na, hozzá is szépen viszonyul! Igaz, volt idő amikor nem értette meg, hogy a cicával nem lehet mutatványozni, ráncigálni. Na, a cica kicsit megkapta, azóta tudja, hogy nem piszkáljuk az állatokat!

A kutyus mellé leül a kisszékre, és én még főzök ő 'olvas' neki, a kutyának meg még tetszik is!

Szerencsére nyugodt a lányom, alapból nem egy sikongatós fajta. -Ez kutya nélkül is kiborítana!:-D

figyelni a jeleket :D nem az alapokat :D

kezd hosszú lenni ez a munkanap :DDDD

Húú, nagyon rendes itt mindenki!;)

Igen, küzdök a kutyusért, mert szeretném, ha boldog lenne.

Tény: tudtam, hogy félős, de azért néha csak nagyokat nézek, hogy mennyire.

Még lehetőséget is kaptam, hogy ideiglenes gazdi legyek, ha nem megy, szó nélkül visszaveszik..

..de én szeretném, ha maradna! Egy ok amiért mennie kellene, ha a lányomat bántaná!

Értem, értem. Először is szokja meg az új gazdit, és a kutyus érezze, hogy fontos, és nagyon szeretik.

DE pár hét múlva el kell jöjjön a szitu, hogy séta. Ha érzi, hogy nem eldobni akarják, menni fog. Póráz nélkül.Én drukkolok

Egyetértek.

De biztos jóindulattal írta. :)

Ne,ha teheted, állatmenhely.

Előre bocsássatok meg, de én is jártam úgy, hogy a a lakótelepen hetek óta kóborló kutyust megetettem, megitattam. Onnantól fogva a gazdijának tekintett. Nekem szerencsém volt, mert anyósomék kertes házban laknak, s befogadták. Imádják. A kajáját én állom.

Hogyan vihetnéd magaddal idegen helyre, amikor még az otthoni, kinti környezettől is retteg?

Pláne, hogy nem is lenne egyedül, mert a családtagjaid vele maradnak. Egy nap távollétedet biztosan kevésbé szenvedi meg, mint a számára idegen utazást.

Igen. ÍGy szokott kialakulni.

Mert annyira szeretjük őket, hogy azt hisszük, emberek-gyerekek, és meg kell őket nyugtatni.

De nem, ami a gyereknél jó viselkedés, az a kutyának árt.

Volt itt szó a sírásról is. Általában ott sem az a gond, hogy egyedül lett hagyva, és ezért sír.

Ezt gondolják, de nem ez van. Inkább az, hogy nincs egy határozott gazda (falkavezér) ezért a kutya automatikusan átveszi ezt a szerepet, és elkezd mindenkire vigyázni. És amikor egyedül hagyják akkor azért esik kétségbe, mert nincs ott a falkája, és őnélküle veszélyben vannak. És amikor hazaérnek, még jól körül is ugrálják, hogy jajteszegénymárittvagyunk.

Csakhogy a kutya ebből mit érzékel? Hogy na tessék, megint behódoltak nekem, tényleg nem tudnak nélkülem egy percig se meglenni.