Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Levél gyermekemhez fórum

Levél gyermekemhez (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Levél gyermekemhez

15. Sz.Izolda (válaszként erre: 14. - Bionet58)
2012. márc. 1. 11:13
Hajjaj, de igaz!
14. bionet58 (válaszként erre: 11. - 2a4f521b34)
2012. febr. 29. 22:02
Én is maximálisan egyetértek veled. Ez a kötelező rendszer, csak arra jó, hogy egyformán középszerű, szófogadó emberek legyünk.
13. Sz.Izolda (válaszként erre: 11. - 2a4f521b34)
2012. febr. 28. 16:46
Egyetértek maximálisan. És most nagyon finoman fejeztem ki, hogy mennyire nem értek egyet a cikkel...
2012. febr. 28. 13:05
ettől függetlenül azén gyerekem is oviba (meg iskolába) fog járni, de nem a közösségbe nevelés végett, hanem mert dolgozni fogok :)
2012. febr. 28. 13:00
Én vitatom, hogy a gyereknek feltétlenül szüksége lenne óvodába/iskolába járásra. Úgy értem, csak azért, mert otthon tanul a gyerek, még egyáltalán nem biztos, hogy nyuszivá válik, csak mert nem állta ki többi gyerek éles nyelvének próbáját. A Nők Lapjában olvastam egyszer erről egy cikket, ahol felsorolták mennyi jó oldala van az otthon tanulásnak. És hogy ezek a gyerekek egylátalán nincsenek lemaradva a többiektől a tananyagban sem. Közösségbe nevelni nem csak óvodában lehet, hanem pl. a játszótéren is, meg sportfoglalkozásokon. És járhat bármilyen oviba a gyerek, ha a szüleitől otthon mást lát, sose lesz ille0delmes, jól nevelt ember belőle.
2012. febr. 27. 12:10

Én most azokra a dolgokra gondolok. Amit, amiket sem a szülő nem tud megtanítani, hiszen nem tanulta, nem tanultuk, sem a közösségek, hiszen Ők sem tanulták. Mégpedig az, hogyan lehet gyorsan reagálni a gyorsan változó világra. Mi módon élje meg úgy az egyén ezt a nehéz időszakot, hogy valamilyen szinten nyertesként kerüljön ki.


Ezt semmilyen iskolai keretek között nem oktatják.

Ezeket a dolgokat csak saját magunk fedezhetjük fel. Mármint azt ahol mindezeket elsajátíthatjuk.

9. Sly7105 (válaszként erre: 3. - Bionet58)
2012. febr. 27. 11:02
Szerintem legfőképp a közösség egy "gyűjtő/megőrző", ahol a gyerekünk magára szedhet némi jót is, rosszat is. Én azt mondom, a gyerek legtöbbet otthon tanulhat, hiszen azok a minták ragadnak meg legjobban...De nyilván akad olyan közösség is, ami teljes mértékben építő jellegű és ahol jobban odafigyelnek rájuk. Bár azt hiszem ez egyre kevesebb... talán még az oviban.
8. Sly7105 (válaszként erre: 5. - 2a69f78972)
2012. febr. 27. 11:01
Igen gondoltam:) Bár elsőre megkérdeztem magamtól, hogy "töröltettem magam?" :) :)
2012. febr. 27. 11:00

Hát ez tényleg kár:(

Egyébként néha az ember, ha aktív valahol, egy idő után lehet, hogy megunja, belefárad és elmenekül... De van, hogy nekem sincs kedvem "hoxázni", olvasgatni, írni, van amikor pedig nagyon is. Nem tudom mi motiválta a törlésre, de én is sajnálom...

2012. febr. 27. 10:53

Én is sajnálom,hogy töröltetted magad.

Jók voltak a cikkek,jó volt olvasni őket.

5. 2a69f78972 (válaszként erre: 4. - 2a69f78972)
2012. febr. 27. 10:29
Bocs' a hsz-om "bzsmamának" szólt!:)
4. 2a69f78972 (válaszként erre: 2. - Sly7105)
2012. febr. 27. 10:28
Sajnálom, hogy töröltetted magad, szívesen elbeszélgettem volna Veled erről!:(
2012. febr. 27. 10:22
Mind a kettőtöknek igaza van. Evvel együtt megjegyzendő, hogy bizony sok minden van még amit a közösségben tudatosan nem tanítanak meg a gyereknek, és ezáltal felnőttként is bukdácsol az ember, és a saját gyerekének sem tudja megtanítani, és megy tovább a körforgás.
2. Sly7105 (válaszként erre: 1. - 1c66320de8)
2012. febr. 27. 09:43

Igen, szükség van a közösségre, a szülői házon, a biztonságos üvegbúrán kívüli tapasztalatokra, az önállóságra, a megismerésre. De szükség van sok esetben a szülői közbelépésre is. Nem vagyok híve annak, hogy majd a gyerek mindent megold maga, egyedül. Sok esetben segíteni kell és beavatkozni esetenként, mert még nem képes felismerni a helyes reakciót és egyedül alulmaradhat bizonyos szituációkban. Ezelatt elsősorban a védelemre gondolok, ha bántják. Én sosem hagytam, illetve egy idő után beavatkoztam, ha úgy láttam, hogy még nem tudja megoldani. De ettől még nem lett egyik gyerekem sem egy nyámnyila típus.

Az is nagyon igaz, hogy nem szabad önzőnek lennük, el kell tudni engedni, hiszen a gyermekünket nem magunknak hoztuk a világra. Önálló személyiség, akinek lehetősége kell adni, hogy kiteljesedjen és megtalálja a helyét a világban. És hiszem, ha ezt megtesszük, akkor mindig vissza fog térni a "madárka". Remélem sok anya gondolkodik így, de sajnos sok olyan anyát is ismerek, aki rátelepszik a felnőtt gyermekére, mert különben egyedül lenne és nem tudna mit kezdeni magával, ezáltal pedig elveszi a lehetőséget a saját gyermekétől is. Egy gyermek - ha kell - tud segíteni a szülőknek akár egy másik országból is. De ez már egy másik téma...

2012. febr. 27. 09:08
Olykor nehéz döntést hozni. A szülő ösztönösen a legjobbat szeretné gyermekének. A tévedés mindig fennáll. Ne csak a szívünkre hallgassunk. A kettőt összevetve, ész érvekkel is megtalálhatjuk az igaz utat.

Ugrás a teljes írásra: Levél gyermekemhez

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook