Levél Édesapának (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Levél Édesapának
Az én párom nem hisz a lelkiekben. Ő tényszerű. Meghalt. Ő az anyukája halálát is így dolgozta fel.
Őszinte részvétem!
Nekem pompázatos volt a Karácsonyom. Apa szerette nagyon, így mindig, még szebb lesz majd nekem. Miatta, érte! :)
Ez a legfájdalmasabb dolog a világon.
Nagyon sajnálom 😔
Mostanság rettenet ijesztően ritka a jó, jobb nap az életemben.
Konkrétwn olyan vagyok, mint egy élő halott mióta apa meghalt. Stresszelek, zabálok, sírok, alig alszom. Azóta ingadozik a vérnyomásom, beteg vagyok, csomókban hullik a hajam (mondjuk a pm értékem is ezóta lett rossz....)...
Én konkrétan magamra sem ismerek. Borzalmasan nézek ki, alig ismernek rám az emberek. 😭
Amennyi sza..t én már átéltem...
Mi a francnak vagyok még itt?
Sajnos ez még elfog tartani egy ideig aztán szép lassan csendesül. Több mint 1,5 éve történt, hogy az apu elment és még mindig van, hogy mardossa a torkom a sírás, fojtogat a hiányzóérzés és könnybe lábad a szemem. 2-3 hetente megyünk a temetőbe virággal, mécsessel. Az anyu heti kétszer.
Nálam is volt, hogy a nagy semmiből elkezdtem sírni. Beszéltek hozzám és egyszer csak, a pénztárnál állva, a postán várakozva, a kocsiban vezetés közben, bárhol rám tört.
Szar ez az egész de tovább kell élni. Sok erőt neked és meglátod majd a gyermekedben meglátod őt.
Mert azt gondoltam, hogy ha van gyermeked, gyermekeid akkor a gyerekekre nézve és feléjük fordulva talán látod apukádat bennük. A vonásait, gesztusait, cselekedeteit, mosolyát, tulajdonságait. Én így vagyok. Rájuk nézve látom az életét folytatódni és így valami vigaszt jelent, nem múlt el nyomtalanul, tovább megy a vonala.
Csak ennyiben gondoltam kiegészíteni és csökkenteni a fájdalmadat. Kimegyünk velük a temetőbe viszünk virágot és megsimogatjuk a nevét. És mondják, hogy itt a papa.
Egyébként természetesen nem fontos. És megértelek fiatalon veszítetted el őt:(
A tegnapi is egy ilyen este volt. Ilyen megzuhanós pillanatok szoktak rám törni, aztán elmúlik. Van, hogy napokig semmi, aztán hirtelen elönt a fájdalom. Az a nagy fájdalom.
30+ vagyok, férjem van. Gyerekem nincs.
Nem fogsz belepusztulni. Ott az anyukád és a családod. Hány éves vagy? Van gyereked? Férjed?
Az apukád sem akarná, hogy ilyen gondolataid legyenek. Mindig hiányozni fog és mindig fogsz rá gondolni. Az élet része a halál. Gyászold meg, sírj és lassan, nagyon lassan enyhülni fog a mérhetetlen és mély fájdalom. És még akkor is lesznek, napok, időszakok amikor sírsz és oda lesz a lelked. Tudom:(
Pedig sajnos sok esetben van ilyen. És azt gondolom, valaki direkt arra játszik, hogy kit mennyi idő alatt tud felhúzni. A végén pedig már semmi köze a szított vitának az eredeti témához.
Igyekszem a másik oldalt képviselni. És ha nem is értek egyet valakivel, nem ugrok a torkának... mert nem kell, hogy egyformán gondolkozzunk.
Anya csak azt akarta, hogy apa felerősödjön. Pont most akart nyugdíjba menni, a házukat is még jobbá tette. Apának fájt a háta, ezért nem mondott nemet a kórházra. Anya nem akarta, hogy apával rosszul bánjanak. Anya nem akarta, hogy apának rossz legyen. Csak segíteni akart! Csak segíteni, Istenem. 😭😭
Meghalok, nem bírom nélküle, belepusztulok!!!
Hát aki egy ilyen témához rosszindulatúan szól és megmondó embert játszik, az vegyen magának egy ásd el magad felszerelést és ássa el magát.
Mindazon által igazad van, mert a világ sajnos nem a jó felé tendál.
Azt hiszem minden hozzászólást olvastam és örömmel veszem, hogy nem akadt kötekedő. Mert sajnos ezt éljük, hogy mindig van valaki, aki jól meg tudja mondani.
Miért zavarna bárkit is, hogy leírtad a gondolataidat?
Én is ezt teszem, hol fejben, hol elmondom valakinek, aki tudom, hogy érti.
Szeretettel gondolsz rá, ez így van jól.
Jaj te szegény!
Ne tépd. Az apu is kórházban volt előtte 3 hétig. Beszéltem az orvossal, aztán haza hoztuk, nagyon akart jönni, nem mondta ki de nem ott akart meghalni.
Mi ezt éreztük, tudtuk. Haza hoztuk és 4 nap múlva meghalt, ott voltunk, vele voltunk, "megvárta" míg mind ott vagyunk és csendben, nyugodtan elaludt. Ez megnyugvás nekünk, már ha lehet egy ilyen helyzetre azt mondani. Azóta az anyu is azt mondta, ő sem szeretne kórházba menni.
Nehéz és szar ez az egész, de sajnos az élet megy tovább és élni kell, ahogy tudunk.
Kívánok neked lelki békét és nyugalmat:(
Köszönöm! Megkérdezhetem, hova szeretnéd elvinni? Persze, nyugodtan, vidd csak!! De kérlek írd oda, hogy kitől van! Van benne olyan személyes rész, amit senki nem tud, de, a családom, ha olvasná, azonnal tudná, hogy én írtam, apukámról!! Szeretném elolvasni, ha elviszed!
Ölellek!!