Létezik-e a harmonikus élet? Vagy mindenkinek megvan a maga keresztje? (beszélgetés)

Nem tudom mekkorak a gyerekeid de hosszu tavon nem igy van, az elvetett mag kikel es annyiszor ismetlek mindent, mindig azt hittem, hogy nem er majd semmit de be kell vallanom, megerte:)

A csoki az egy pelda, mert a bevasarlast en bonyolitom, szoval ha ok piszkosan jatszanak akkor en is es nem veszek:)))

De sorolhatnam meg, akaszd fel a dzsekit, tedd a helyere a cipot, stb, ezekkel nem rohannak apuhoz mert o is rendmanias.

Ne gondold, hogy rad se ugatnak kesobb, nem igy van, csak ki kell varnod, de nem marad el, a gyerekeket nem lehet elnevelni egy szulotol hidd el!

Ez elofordulhat a gyerek edesapjaval is, nagyon keves olyan hazaspar van akik a sajat gyerekeiket tekintve egyetertenek 100%ig, hogy hogyan neveljek oket. Szerintem ezert kar lenne a frazist odadorgolni (az en gyerekem, nem a tied), mert amikor o felvallalt teged mint tars, veluk egyutt kapta a csomagot, ha rabizod magad mint tars akkor rabizhatod a gyerekek nevelesebe valo beleszolast is, nem?

Ha utkoztok is a teman, tapasztaltad hogy 2 verszerinti szulo is utkozik, szoval nincs benne semmi kulonos. De a beleszolast engednem a helyedben es ettol nem leszel rosszabb anya.

Pl ha jonnek hozzam a gyerekek csokiert es nem adok, aztan mennek apuhoz es dugiban ad nekik, ezen felhuzom magam, ettol nem leszek rosszabb tars sem, jobb sem, igy gondolom o meg mashogy. Az adott helyzetben a dolog sulyossagatol fugg, hogy kis vagy nagy vita. Biztos feszultseget okoz de nem neveznem "keresztnek" sem:))))

köszönöm. ebből a szempontból még nem közelítettem a kérdést. ezen érdemes elgondolkozni!

nagyon kettős ez a dolog, mert párkapcsolati szempontból tökéletes, de a gyereknevelési elveink nagyon különböznek. és ez sok ütközést okoz. és nemigen tudom eldönteni, kinek van igaza. van hogy nekem, vagy hogy neki, van hogy igenis a gyereknek. vagy nincs is olyan hogy "igaza"?

Azert egy velemeny a parkapcsolat/gyerekekre:

Nem biztos, hogy segitek vele es sok szemszogbol meg lehet valaszolni, az enyem csak 1 a sok-sok nezopont kozul:)

A parod elfogadott gyerek(ek?)-el is, szoval ha nem is az ovek, o tett egy lepest felejuk. Innentol kezdve nem kell rossz anyanak erezned magad, ha azt kered a gyerekektol, hogy fogadjak el anyu tarsat, mert egyreszt o is elfogadta oket masreszt anyu a fonok es nem a gyerek. Persze, logikus, nem azt mondom, fogadjanak el iszakos/verekedos stb hanem, hogy neked szereto tarsad es fogadjak el:)

Es nem kell magyarazkodnod az ex ferjnek sem errol! Nem kell magyarazkodni es kesz, ha nalad a magyarazkodas buntudatot, aggodast okoz, nem kell. Es abba fogjak hagyni a szekalast, ha latjak hogy nem erdekel:)

Biztos nem ilyen egyszeru de valahol itt kezdodik

Megint magad adtad meg a választ! :)

Tehát saját magaddal kell harmóniába kerülnöd.

Fogadd el magad, szeresd magad. Bocsáss meg magadnak. Talán ez a legnehezebb.

Ne ócsárold magad. Soha-soha!

Nézz a tükörbe és mondd: azért is szeretlek! :)

Úgy látom, szépen magad fogsz rájönni a dolgokra. Ezért jó kérdezni. Mert amikor kérdéseket teszünk fel, az agy működésbe lendül, és egy csomó lehetséges választ fel fog hozni.

Nem kell megjátszani magad. Sokan félreértelmezik a pozitív gondolkodást. Olyan dolgokat állítanak, amit legbelül hazugságnak éreznek. Így -sajnos- nem fog működni a dolog. Ha az érzelmeid nincsenek összhangba a vágyott dologgal, az nem fog elérkezni hozzád, vagy csak nagyon lassan.

Ezt nem lehet egyik napról a másikra működtetni. Sokat kell tanulni. S te pont ebben a tanuló fázisban vagy. (Én is... hihi:))

Tehát, a legfontosabb, saját magadhoz mindig légy őszínte. A szívet nem lehet becsapni. Hallgass rá.

Ha keresed a megoldást, mint ahogy most is teszed, jönni fog a megoldás is. Csak mindig figyelj.

Figyelj befelé is és figyeld kívülről az összefüggéseket. Külső szemlélőként.

Meg fogod találni a megoldást!

Én gyakran mantrázom amikor kezd káosz lenni körülöttem, hogy minden jól van. Minden rendben van. Minden jó lesz. Minden a legnagyobb rendben van. Ha ez a tudatalattink részévé válik, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy minden rendben van körülöttünk.

a tények: a gyermekeim velem élnek. imádom őket, habár nem egyszerű dolog anyának lenni, de ezt gondolom mindenki tudja aki szülő. van társam, szerelmem, aki engem az egekbe emel és imád. ám a két dolog csakhogynem ütközik. vagyis nemigen tudják elfogadni egymást, és rajtam ütköznek. ez a legnagyobb és mázsásnak tűnő keresztem. hogy ezt a helyzetet az ex ügyesen kihasználja, azon talán még át tudnék lépni. de hogy a konfliktusok miatt hol nem érzem magam jó anyának, aki harcol a gyerekei érdekében, hol nem érzem magam jó társnak, aki nem képes stabilan fenntartani egy kapcsolatot...

amúgy visszaolvasva a fórumot, az egyik kulcsszó az elégedetlenség. örök elégedetlen vagyok.

Dina,

Megbékélés, vagy elfogadás. Ez a lényeg. Van egy élethelyzet, ami a múlt folytatása, abban gyökerezik. Van, tehát jelenleg nem tudsz rajta változtatni. egy dolgot tehetsz, hogy elfogadod, hogy VAN. Ha tényleg elfogadtad, békésebbnek kell érezned a lelked, mert megszűnik az állandó ellenállásod, a tagadásod. (a folytonos "nem"-ekre gondolok: Nem akarok beteg lenni, nem akarom, hogy így legyen, nem szeretem ezt, nem bírom azt...)A békés lelkiállapot pedig nyugodtabb gondolkodást tesz lehetővé - ebben az állapotban már lehet, hogy a megoldást is látod, mindenképp pozitívabban állsz a dolgokhoz, és jobb érzésekkel. Ha idáig eljutsz, félig meg is oldottál mindent. Utána lehet gondolkozni a kívánságokon. :D

Nem kell megjatszanod a nagy pozitiv gondolkodast, ha nem erzed ugy, hogy belul is igy van! Nem kell rabeszelned, eroltetned magad semmire. Csak mindossze tobbszori nekifutasra kiprobalni, hogy keszen vagy-e erre vagy arra.

Pl ha valakit nem birsz (es jogodban all ez is, nem kotelezo, nem is lehet szeretni mindenkit), latni sem birod, menekulsz elole, de szeretnel szabadulni ettol az erzestol, megprobalhatod elengedni a dolgot, lehet, hogy nem sikerul elsore (furcsa is lenne, nekem sosem sikerult:D), de akkor is, legalabb megprobaltad. Legkozelebb jobban megy, utana meg jobban, egyszercsak eljutsz egy kozonyos szintre, amikor oszinten (es nem al-arcbol) elmondhatod csak sajat magadban, hogy tok jo, nem taplalok iranta semmilyen rossz erzest:)

Nem megy elsore de ez ne tantoritson el!:)

En sem vagyok mindenkivel/mindennel megis azt mondom, sokkal kevesebb gondom lesz, ha elengedem, mintha folyton ezen ragodnek. Es a nehezebb dolgok nem is mentek elsore de volt/van olyan, amirol azt hittem sosem tudom levetkozni, pedig pofonegyszeru volt!!!

Tudod az életben semmit sem kell, csak lehet megtenni. Mindig van egy választás. Szereted a gyermeked, de az exférjednél van, most erre nehéz felelni, mert sok kérdés felmerül.

Lehet okkal, lehet ok nélkül, nem tisztem elbírálni, és ez egy nem egyszerű téma. A másik dolog, hogy az ilyen válaszaidból lassan körvonalazódnak a dolgok. Egyszerűen sok tényről nem is tudjuk micsoda csak épp-hogy már bocsánat „bebüffented” ezt is azt is.

A megbékélés a kulcs, önmagaddal és a megbékélés a pároddal, exxel. Azután megfelelően közeledni felé, elhatárolódni a nem odaillő viselkedéstől. Viszont azért nem tudunk a helyzetről kellőképp beszélni, mert nem mi éljük át, és mert csak részleteket fedsz fel belőle. A témára adható válasznál a Te ügyes sokkal komplexebb, speciállisabb. (A sok felkiáltójel idegességet tükröz.)

Van az a mondás, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér... ha nincs pénz, fölösleges dolgokra nem kell költeni.

Kerülni kell az exférjet, és az olyan embereket is, akik borsot törnek az orrod alá!

A szülőket pedig támogatni kell, és itt most nem az anyagi vonzatára gondoltam, ..lelkileg szükséges támogatni őket, mert egy szemernyi hit többet ér egy hordónyi könnynél!

Ezeket mondjuk te valasztottad mert mindegyikotoknek van tanulnivaloja a masiktol, nem azt mondom, hogy most nevetve-dalolva viseld el meg minden, csak azt, hogy mondjuk van egy adott feladat amit kivalasztottal magadnak erre az eletre mielott megszulettel es a korulmenyek amik rasegitenek az elvegzesere azok ezek.

Ilyenkor konnyu ravagni, hogy akkor a milliomos is ezt valasztotta persze, konnyu neki, de egyszeruen mas feladatrol van szo, lehet, hogy aki milliomosnak szuletik, az pont nem anyagias es nem erdekli, ezert ebben nincs tanulnivaloja es ezert ezt nem kell nelkuloznie de kell valami mast, stb stb (pl neki azt kell megtanulnia hogy milyen erzes mikor mindenki utalja ot mert tobb van neki, vagy valami mast)

Talan konnyebb elviselni a dolgokat ha tisztaban vagy vele, hogy te valasztottad valamiert, ezert probalj kihozni belole megtobbet!:)

Az ilyen feladatok azonnal le is zarulnak, ahogy megvaltoztatod a hozzaallasodat, ahogy rajossz, mi volt benne a tanulnivalo (ez nehez!), a problema egyszerre csak megszunik letezni

Akkor kezdjük.:) Jut alapvető élelmiszerekre, és ki tudod fizetni a számláid, Ebben az esetben mennyi a valós kiadásod, és helyzetedet tekintve mennyi a luxuscikk? Lehet kicsit erősnek hat, de a régebbi emberekhez/elődeinkhez képest már a net is luxus. Szórakozásnak számíthat a könyvtárból kikölcsönzött könyv elolvasása is. Tovább nem értem miért függnél másoktól?

Tehát az exférj vagy az anyós? Erősen szerintem totálisan el lehet/ és ha érdeked úgy kívánja kell szigetelődni. Természetesen ehhez erős lelki stabilitás kell, és nem a sajnálat mögé bújni. Az az élet amiről ez a fórum szól, senkinek nem könnyű, de célszerű.

hát Sárika: az anyagi helyzet korlátozott. mert annyi fizetést kapok, amennyit. adott esetben a rosszindulatú ember az exférj, exanyós. a betegség a szülőknél jelentkezik.

tudom ezt ÉN megoldani?

tehát első lépésben harmóniában élni önmagammal. oké, többé-kevésbé megvan. ismerem a jó és az előnytelen oldalamat, tudom kívülről szemlélni a tévedéseimet, tudok bocsánatot kérni, és tudom szeretni az előnyeimet.

de...

ugye ez még nem elég ahhoz, hogy az élet teljes kerekében harmonikus legyen. mert a környezetünkben mindig vannak visszahúzó erők, legyen az akár a rossz anyagi helyzet, akár egy rosszindulatú embertárs, akár egy ingadozó párkapcsolat, betegségek, stb...

EZT úgy érzem nem tudom befolyásolni, s mintegy teherként tornyosulnak elém.

vajon ÉN nézem e rossz szemszögből a dolgokat?

"Nincs a világon se jó, se rossz: a gondolkodás teszi azzá. Ha az egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok!"

Nem állítom, hogy nálam ez így működik, ettől még tény. Vannak napok, amikor keresztnek élek meg bizonyos dolgokat. Később rájövök, hogy a mások hibáztatása nem oldja meg a problémát. A megoldást magamban kell keresni. Ha harmóniában vagyok magammal, harmóniában leszek a környezetemmel is. Tehát, létezik harmónikus élet. Saját magammal kell elkezdeni! :)

Mindegy, minek nevezzük, keresztnek, vagy problémának, a lényeg, hogy ne sokáig legyen az. :)

Bár a problémát én is szeretem inkább megoldandó feladatnak látni. Ha nem tudom megoldani, akkor ráhagyom... megoldódik magától. :D

A harc az örökös,persze,de nem is ez a kérdés,hanem,hogy hol és hogyan tud az ember feltöltődni.Egy harmonikus kis zug,ami várja őt...az elégséges tud lenni a feltöltődéshez.A hobbi,vagy bármi,ami képes lenyugtatni és erővel feltölteni.Vagy mondjuk a mosolya,kedves szava annak,akit szeretsz...<3 Annyi ilyen van,ami segít...

Ha elfogadsz egy jótanácsot...Ne áss túl mélyre,nem kell mindent a végsőkig kikutatni.Egyszerűen csak élvezd a pillanatot!;)