Létezik abszolút erkölcs vagy erkölcsi relativizmus van? (beszélgetés)

..de amúgy a vendégek közt a legkedvesebbnek, legsegitokeszsegesebbnek megszavazott vagyok.

És 3 év után egyszer mondtam egy kezdöről, hogy "nem mondok róla véleményt" forgatott szemmel, amin a régi személyzet röhögni kezdett, és megjegyezték.

Ezt csak azért írom, mert az erkolcs-moral összefügg.

A heti pár napod dolgozó kollégám ma megkerdezte SZOMBATON (gondolom, lemarad a buli elejétől), hogy nem maradok-e helyette zárni a dzauvat( ő értékben tartja munkaplaccot, szóval utána nem is lehet időre végezn 17.30-ig) És én reggel 5-kor kezdtem. Az indoka az volt, hogy utana 2 órát kell vezetnie.

Én 6 napokat dolgozók 9-9,5 órában, mert visszavettem, mert nem dolgozók többé 65 órákat egy héten.

Ki nem akarna a szíve mélyén belebaszni a fejét az ilyennek a pultban?

Mindkét nézőpont helytálló.

Az emberek nagyobb részének igenis szüksége van, hogy "fent" megmondják neki, mi helyes, mi nem az. Erre szolgálnak a vallási iránymutatások, erre szolgál a jogrendszer, de olyan egyszerű szabályok, szabályrendszerek is, mint a KRESZ, vagy munkahelyi szabályok... stb. Amerikában rá van írva állítólag a mikrokra, hogy nem szabad bele macskát tenni. Mert beletették, igen.

Ezek a szabályrendszerek segítséget, iránymutatást adnak az embereknek, és ritka az, hogy ezeket felülbírálják.

Nagyon kevés ember van szerintem, aki kritikusan képes nézni ezeket a rendszereket, és látja, hogy melyek azok, amiket követnie kell mindenképpen (Btk pl:)), és melyek azok, amiknek gyakorlati haszna nincs, csak dogmák.

A gyilkosságnál pl. igenis vannak olyan emberek, akiket csak a btk tart vissza, ne legyünk naivak. Több gyilkosság lenne, ha nem lenne következmény. Más embereknek nincs szükségük sem a vallás, sem a btk iránymutatására, mert egyszerűen fejlettebbek, és nincs igényük hogy gyilkolásszanak. (Ugyanakkor egyetértek az előttem szólóval abban, hogy mikor életveszélybe kerülsz, vagy a családod, gyerekeid, akkor ez a gát azonnal eltűnik... mind ölnénk, ha az lenne a tét, hogy ő vagy én. Nincs kivétel.)

A kérdésedre válaszolva: vannak olyan érték- és szabályrendszerek, amiket maximálisan elfogadok, betartok, és vannak olyanok, amiket csupán dogmának tartok, és magasról teszek rájuk.

Az erkölcs egy genetikailag kódolt dolog, a fajra jellemző társas viselkedesforma a túlélés érdekében.

Természetesen minden közösségnek megvan a saját normaradszere, melyben a saját közösségbe tartozók megölése tabu, ahogy a közvetlen vérrokonok közötti szaporodás is. Ezek a faj ill. a csoport fennmaradását szolgálják.

Egy társadalomban szükséges a normák felállítasa, különben az egyéni érdekek felülírjak a közösségi érdeket következmények nélkül.

Alapvetően ilyen érdeksérelmek az alapjai a harcoknak, háborúknak.

Én pl. azért nem ölök embert, mert nincs rá szükségem. Gondolom ha mondjuk a tülélésem, vagy az utódom érdekében szükségessé válna, nem lenne választásom, és a szükség az erkölcsi gátat is lebontaná.

Nem is igazán értem a kérdést.

Neked amúgy mivel teltek a napjaid, mielőtt ide regisztráltál?

Te melyik álláspontot képviseled inkább? Nem lehet, hogy az erkölcs csupán egy társadalmi konstrukció? Azaz egyes társadalmak magukra szabták saját szájízük szerint az erkölcsöt, de nevezhetjük vallásnak is.

Ezzel szemben a B megközelítés, hogy minden egyénnek saját erkölcse van. Mely szerint én a saját értékítéletem alapján döntöm el, mi a helyes és mi a helytelen, nem kell senki, aki fentről megmondja.

Vagy csupán a lelkiismeretről lenne szó? Pl nem ölök embert. Mert van ilyen késztetés az emberben, hogy nem öl embert. Különben még mindig vadállatok szintjén lennénk. Vagy csupán a retorziótól való félelem munkál bennünk?

Mennyire vagy öntörvényű ezügyben? Elfogadsz egy felsőbb tekintélyt, aki erkölcsi piedesztrálról osztja az igét neked, vagy mersz a saját meggyőződésre és belátásodra hallgatni?