Lelki terror. (beszélgetős fórum)

Köszönöm. Igyekszem :-)

Hihetetlen, ahogy olvasgattam hasonló történeteket, mennyi nő küzd önértékelési problémákkal, mennyi mindent feladnak pasiért. Én sem mentem távolabb munkát keresni, az első pasim miatt, pedig jobban jártam volna. Rosszul vagyunk programozva. Néhányan. Pedig nem minden a pasi körül forog. Az én párom is azt hiszi, hogy egy nő csak pasi miatt érezheti jól magát a bőrében, lehet csinos, csak úgy saját magáért nem. Ettől falra mászok. Egy önálló személy vagyok. Elvileg... :-)

Szia, elméletben már nagyon jó úton vagy, látom, kezd tényleg kikristályosodni a dolog. Hidd el, hogy innen már nagyon könnyű lenne megvalósítani, a te életed, a te nyugalmad lesz! Tűzz ki valamilyen időpontot mert ebben a helyzetben még jó sokáig benne is ragadhatsz, ha nem lépsz, hiába nagyon kevéske választ el attól, hogy valóság legyen, nem fog magától megtörténni.

Sok sikert! Szedd össze magad! :))))

Mindenkinek köszönöm a válaszokat. Sokat gondolkodtam az utóbbi időben. Szeretném elmesélni, hogy én hogyan jutottam idáig.

Hát igen, egy alkoholista apa mellett nőttem fel, ahol csak azt láttam, hogy egy nőnek tűrni kell. Azt nevelték belém, hogy ha nem vagyok tökéletes, akkor nem vagyok jó. Nem volt túl sok kapcsolatom. Az első 7 évig tartott, de utólag csak felesleges időpazarlás volt, mert szerintem csak attól féltem, hogy nem találok senkit, és egyedül maradok. De igazából már régen nem voltak benne érzelmek, csak megszokás. Én is tartozni akartam valahová.

Aztán jött egy pasi, amiből hála az égnek nem lett semmi komolyabb, mert még ettől is rosszabbul járhattam volna. Teljesen kihasznált, anyagilag is, de nem érdekelt, mert azt akartam lássa, hogy én rám lehet számítani bármiben. Soha életemben nem voltam ilyen buta, mint vele, ezt talán sosem bocsátom meg magamnak. Hála az égnek rátalált a nagy szerelem, mással. Így most más balhézik otthon egy alkoholista semmire kellővel.

CSak a két kicsi gyereküket sajnálom.

Ezek után jött a mostani párom. Sokat gondolkoztam az elmúlt éveken, és rá kellett jönnöm, hogy milyen kétségbeesetten igyekeztem megfelelni neki, hogy lássa méltó vagyok hozzá.

De persze egy ilyen embernek nem lehet, sosem lehetek elég jó.

Aztán az új munkahely, suli az új emberek, vagy csak elkezdtem felnőni rájöttem, hogy ez hülyeség.

Nem élhetem úgy az életem, hogy állandóan meg akarok felelni a páromnak, mert minek is kéne? A szerelem pont arról szól, hogy elfogadjuk a másikat a hibáival együtt. Pont mint én az övéit, amíg el nem múlt. Talán ő nem is szeretett igazán.

Ő csak birtokolni, és irányítani akart.

8 hónapnyi kemény balhézások után tapasztaltam rajta némi javulást. De nem érti, hogy már késő. Ha hamarabb kapom össze magam, és állok a sarkamra, lehet, hogy nem fajultak volna ennyire el a dolgok. Próbálkoztam én, de mindig meg győzött, hogy neki van igaza. Hihetetlen milyen gyengye voltam. Most sem vagyok sokkal erősebb, de már nem hagyom magam. Azóta teper. De már késő.

Igazából mostanra már nem csak vele van bajom. Magát a párkapcsolatot is annyira megutáltatta velem. Nem bírom elviselni, hogy igazodnom kell máshoz a gyereken kívül. (ez valószínüleg a gyerekkoromnak is köszönhető) Nem tudom elképzelni az életemet úgy, hogy minden lépésemet meg kelljen magyaráznom másnak. Saját életet szeretnék kialakítani, ahol én hozom a döntéseket, és akkor majd talán egyszer belefér valaki más is. Férfiként rá sem bírok nézni, lehet már másik férfira sem tudnék. Hát igen, életem eddigi férfijaiban csak csalódtam.

Most úgy érzem csak vegetálok. Egyik napot élem túl a másik után, de sajnos nem megélem, csak túl. Közben meg arról ábrándozom, hogy egyszer majd a saját életemet fogom élni, de most épp nem teszek érte semmit. Pihenek. Csak közben meg rohan az idő. Igazán felébredhetnék már ebből az álomból végre.

Nem értetted meg, amit írtam.

A legtöbben érzik, ha nem jól bánnak velük, ha a minta nem jó. DE a tudattól még nem válnak képessé arra, hogy ők jól csinálják. Ez nem butaság, hanem hiányzó készség.

Az alkoholistákkal kapcsolatos infód csak részinformáció. Ugyanis a másik felük ugyanúgy alkoholista lesz, mint a szülő. Az arány úgy tudom nagyjából 50-50%.A helyzet ezzel tehát ugyanaz, mint fent. Egyik részük nem tudja jobban csinálni, a másik meg menekül: olyan messzire kerüli az alkoholt, mint a leprást...

Aki neki sem áll, az nem fogja megtudni soha, hogy milyen sikeres lehetett volna, ha lép abba az irányba, amilyen életet igazán szeretne.

Mert addig, amíg neki nem állt, nem mondhatja senki, hogy nem sikerül, csak akkor, amikor már bebizonyosodott. De legalább megpróbálta, míg a semmiből nem születik semmi.

Itt is voltak olyan hozzászólások, ahol egy kilátástalan helyzetben reagáltak, kockáztattak és nem bánták meg.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nem értem az olyan embereket, akik annak ellenére, hogy tudják rossz, követik a szülői mintát. Nyilván azért nem, mert mint a legtöbb ember, én is magamból indulok ki.

Nekem szerencsére nagyon szép gyermekkorom volt, és valóban, ugyanezt szeretném nyújtani a gyerekeimnek is. De tudom, ha rossz emlékeim lennének, akkor nem azt adnám tovább a gyermekeimnek, mint ahogy anyukám sem azt adta nekünk, mint amit kapott.

Tehát, ha téged vertek a szüleid, abból az következik, hogy te is verni fogod a gyerekedet? Mert te azt érzed, hogy az úgy rendben van? :OOO

Ha azt érzed, hogy a szüleid kapcsolatában valami nem volt jó, akkor a saját kapcsolatodat bizonyára másképp kezeled. Ha nem így teszel, az emberi butaságra vall.

Vagy igen, ott van egy félsz benned és megfutamodsz minden probléma elől, csak nehogy úgy járj, mint édesanyád.

A legtöbb alkoholista gyermeke pl. antialkoholista lesz. Ezt kutatások támasztják alá. Ez miért van?

Attól, hogy én látom, mi rossz a szüleim párkapcsolatában, marhára nem következik, hogy én tudom majd a sajátomban ugyanazt jól csinálni. Honnan tudnám, ha tőlük nem tanultam meg? A szomszédasszonyhoz hiába megyek tanácsért...

Ez nem olyan, mint amikor rájövök, hogy anyám túl keményre főzi a rizst és én majd elkezdem puhábbra főzni... Érzelmi ügyekben a saját elhatározás kevés ahhoz, hogy a mintából kilépjünk, változtassunk rajta.

Szóval hiába gondolnák, mondanák ezt ezek a gyerekek, másképp csinálni nem biztos hogy tudnák. Az általad említett "menekülésnek" is épp ez az oka: a negatív mintába nem akarnak beleesni, más tudásuk meg nincs arról, hogy lehet az adott problémát hatékonyan kezelni.

Vagyis vagy olyan lesz, mint anyuka, és mindent benyel, vagy mindjárt az első hangosabb szóra, konfliktusra fogja magát és összecsomagol.

Szerintem ezeknek a gyerekeknek a nagy része pont azt mondaná a tapasztalatot leszűrve, hogy én bizony nem fogom tűrni. Inkább azt látom problémának, hogy könnyebben kilépnek egy kapcsolatból, amint valami kisebb probléma is felmerül. Lehet, rosszul gondolom.

Nekem fogalmam sincs, hogy mit tennék egy olyan hölgy helyében, akinek a fizetése nem lenne elegendő arra, hogy a gyermekei és saját maga fenntartásáról gondoskodik. Azért nem tudom, mert mi van, ha elveszik a gyermekét? A gyermek azt meg fogja köszönni? Nem hinném. (Anyukám mesélt ilyen esetről.)

Gondolj bele! Hova tud költözni? Albérletbe. Azt fizetni kell. A rezsit, a gyerekek étkeztetését fizetni kell. Ha elfogy a pénz, akkor hogyan tovább? A főbérlő gondolod vár? Az óvoda, iskola vár? A szolgáltatók várnak? Nem olyan egyszerű az, ahogy leírod. :(

Mindezek ellenére természetesen az lenne a jó mind a gyermeknek, mind pedig az anyának, ha nem kellene egy hülye "fackalap"-pal (azt hiszem, így írtad :D) élnie. Én biztos nem gondolkoznék egy pillanatig sem, de én (és szerintem te is) más helyzetben vagyok.

De igenis átérzem ezeknek a nőknek a helyzetét. Azt hiszem, leszögezhetjük, nem lennénk a helyükben. :(

"Egy felelősen gondolkozó anya viszont kétszer (áh, kinek hazudok? 10-szer is) meggondolja, hogy egy ilyenbe beleugorik-e."

Ja, persze, jobb lejáratni magát a gyereke előtt, hogy aztán az is hozzámenjen egy bunkóhoz és azt gondolja, hogy ha anya is tűrte, hát akkor asszonysors...Szerintem sok gyerek úgy van vele, hogy inkább enne száraz kenyeret minthogy lássa, hogy a szülei veszekednek, vagy lássa, hogy az anyja nem védekezik.

Pont a minap láttam egy dokumentumfilmet, tök jó mondás volt benne. Az anya nap mint nap ki volt téve az idegbeteg férjnek, egyszer a kamasz gyereke azt mondta neki, hogy: "Kezdelek már nem tisztelni, mert nem teszel semmit ez ellen." A gyereke. Erre összeszedte magát és otthagyta. De basszus, ne már a gyereknek legyen több esze!

Az egyik esetre írtam, Cristy-nek, hogy neki konkrétan tényleg semmi félnivalója nem lenne az anyagiak mellett, mert ő volt az, aki aprópénznek nevezte a fizetését. Mivel egy másik topikban már írta, hogy Németországban élnek, rá igenis vonatkozik az a plusz családi pótlék is. De valószínű, hogy megtenném otthon is, ha ilyen szitu lenne, egy pillanatig sem gondolkoznék.

"maga az egyedülállóság miatt is már változik a családi pótlék, más kedvezmények"

Tudod, mennyivel változik a családi pótlék? :DDD

Egy és két gyermek esetén 1500.- Ft/gyermek, három és több gyermek esetén 1000.- Ft/gyermek. Húúúúúúha! Ez már döfi! :D

Milyen kedvezményeket kaphatsz?

Ha az egy főre jutó nettó jövedelmed eléri a 37050.- Ft-ot, akkor kész, ennyi volt. Semmit nem kapsz. (Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre nem leszel jogosult.)

Milyen szervezetekhez fordulhatsz?

Erre kíváncsi vagyok! Önkormányzatnál dolgoztam, igaz, oktatási osztályon, de volt egy barátnőm a szoc. osztályon. Mesélhetnék, mint ahogy ő is mesélt ebédszünetekben.

Az ismerősöd előtt le a kalappal. Egy felelősen gondolkozó anya viszont kétszer (áh, kinek hazudok? 10-szer is) meggondolja, hogy egy ilyenbe beleugorik-e.

Az, hogy te és én félre tudsz tenni pénzt, az klasz. És ha valakinek a férje rendelkezik a pénz felett? Nekem nem egy olyan ismerősöm van, ahol a férj fizeti a számlákat, neki van hozzáférése a bankszámlához. Az egyikük pofátlanul azt mondta, amikor egyszer kávézóban többen is összejöttünk, hogy a felesége elszórná a pénzt. Jah, persze. Ismerem a hölgyet, világ életében spórolós volt. De ha ő kezelné a pénzt, kiderülne, hogy a pasi édességgel tömi a fejét, miközben megy haza megeszik egy tábla csokit egy zacskó chips-szel, megiszik rá egy üveg kólát. 2 gyerekük van, és felháborodik, amikor a felesége édességet akar venni a gyerekeknek. Én úgy pofán tudnám csapni az ilyent. (De legalább ők megvannak, eszük ágában sincs elválni, a hölgy elfogadta ilyennek a pasit.) És még hány ilyen ember van?

És az illető, akiről írtam ezt, még bántalmazva sem volt. Egyszerűen csak sokat veszekedtek és nem jött ki egyáltalán a párja szüleivel, neki ez olyan mértékű stresszt okozott, hogy már ezért is lelépett.

De komolyan, ha még lelki terror is van egy kapcsolatban, akkor duplán indokolt, hogy ott kell hagyni a fackalapokat és kész.

Azért vannak szervek, ahol lehet segítséget kérni. Természetesen egy nő akkor is gondoskodjon egy háttérről, amikor stabil a párkapcsolat (én pl. nem kérek engedélyt ahhoz, hogy saját pénzem legyen, úgy gondolom, ennyi jár is, meg ha valami történne, hirtelen halál, betegség, stb. kell és kész).

De olyankor is, ha valaki nem gondolt előre, van megoldás, van mentőöv. Azon kívül, hogy vannak szervek, ahol lehet kérni szállást, ideiglenes megoldást, maga az egyedülállóság miatt is már változik a családi pótlék, más kedvezmények.

Pl. egy ismerősöm több évvel ezelőtt úgy lépett le 2 gyerekkel, hogy nem volt semmi félretett pénze, és hitel terhelte a közös lakást is. Hitelt vett fel (uzsorakamattal, mert csak ideiglenes munkaszerződése volt), hogy ki tudjon fizetni 3 hónap albit. A lakást aztán eladták és az egész pénzt vissza kellett adni a banknak a kölcsön miatt, szóval nullán volt, egy kisebb hitellel (amit az első albérletekre fizetett), de kapott több csp-t és egészségügyi ellátásbeli kedvezményt, az oviban pedig a menzára. Így is az első év nagyon szarul telt el, mert tartásdíjat egyáltalán nem kapott. Szépen lassan egyenesbe jött, utólag is azt mondta, hogy még így sem bánta meg. A férj folyamatosan el akarta perelni a gyerekeket (és továbbra sem fizetett semmit), nem tudta még így sem. Pedig a csajnak azóta sem volt fix állása csak minden évben olyan, ami ideiglenes szerződéses és évente megújították, évi 3 hónapot munka nélkül, más ideiglenes munkákkal töltött.

Ja, hát igen, karácsonykor 1 db játék volt, a kajapénz meg mindig kiszámolva, de fent tudta tartani a kocsit is, ami a munkájához is kellett.

Bocsánat, úgy látszik, még nem ébredtem fel teljesen. :(

Nem is kell ahhoz minta, hogy megállapítsa a bántalmazott, mondjuk 3 gyerekkel nem fog tudni kijönni abból a pénzből, amit keres, pláne hanem várhat másoktól semmilyen támogatást.

Nem is kell ahhoz minta, hogy megállapítsa a bántalmazott, nem fog tudni kijönni abból a pénzből, amit keres 3 gyerekkel mondjuk, és másoktól támogatást nem kaphat. Ez tényleg egy mókuskerék. Vagy ha azzal fenyegetik meg, hogy elperelik a gyerekét.

Szerintem nekünk fogalmunk sincs arról (és nem is szeretném megtapasztalni), mit élhetnek át ezek a nők. Mégis csak arra tudom bíztatni őket, hogy igenis merjenek lépni, mert örök boldogtalanságra ítéltetni... Annál nincs rosszabb! :(((