Testi - lelki terror otthon..hogyan tovább? (beszélgetés)

mindenképpen akkor kell felvenni anyuddal a kapcsolatot és a testvéreddel, amikor nincs otthon apád.

1, Én azonnal kérdés nélkül keresnék MÁS VÁROSBAN lakást nekik.

2, Munkát keresnék nekik, keressenek ők is!!!!!!

3,Új simkártyát vennék a helyetekben mindháromotoknak, és megváltozna a telefonszámotok is, a régi SIM-et elégetném kb....

Ezek alap dolgok...most jönni fog, h jaj de könnyen beszélek stb, meg munkát nem lehet találni stb... de lehet, nem lehetetlen, de ha nem probálja meg senki, akkor vessen magára.

lépni kell, el kell tűnni nyom nélkül. egyik bnőm ugyanezt csinálta.. működik.

Munkahelye mondjuk volt, igy abba a városba költözött ahol dolgozott, mert előtte a mellette lévő kis városban lakott.... csávója elment otthonrol, és azonnal 10perc alatt söpörte a cuccait kukás zsákokba, barátok már a közelben voltak kocsikkal elbujva, fogta a gyereket és futás. beült a kocsiba, kidobta az ablakon a régi sim kártyáját, azonnal uj száma lett, és szépen elment az uj lakásba. kénytelen volt, mert őt is brutálisan bántalmazta az a paraszt.

csávóval egyzer véletlen futottak össze, a csávó részeg volt, de ekkor már kedves bnőm az akkor már féléve meglévő pasijával volt, aki lerendezte egy borosüveges fejütéssel a dolgot.

nálatok drágám jelen esetben minimum10várossal odébb kell költözni. ha ez ennyire komoly, nem ülhettek a feneketeken!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

hivatalos segitséget nem lehet kérni ha nem akarjátok h tudjon rólatok.

mondom: uj munkahely találása, ott kis lakás, és mikor átcuccoltak a söprögetős modszerrel kocsikkal az uj otthonba, azonnal uj telefonszám.

apuka meg hazaér, sehol senki, és csak les majd h mi van. telon nem ér el senkit, netről (facebook pl) le lehet tiltani, h ne találjon meg. még olyan embert is le lehet igy tiltani, aki nem is az ismerősöd!

ja, és mielőtt elköltöznének, már az uj lakáshoz be kell jelenteni előtte őket, munka miatt is, ill. hogy még a város nyilvántartásában SE legyenek benne....ezeket secpec alatt el lehet intézni ha mindennap valamit elintéznek ebből, bár a munkakeresés necesebb téma, de egy kis garzon 2főre tökéletes és egész jo árakon lehet bérelni.

egyzserűen el kell kezdeni nem tervezni, hanem cselekedni, elintézni mindent, h már csak el kelljen tűnni a városbol, és elérhetetlenné váljanak apuka számára.

adósságot fizetnie kell, nincs mese.

de most él nyomorban és adosságban, vagy békében nyugalomban és adosságban?

rohadtul nem mindegy!!!

Szió!

Rég írtál, én is érdeklődnék sikerült-e valamit kezdeni ezzel a helyzettel?

Szia!

Mi újság? Anyukáddal beszélgettél? Tett valamilyen konkrét lépést a változás érdekében?

Hangsúlyozom, nem mentelek fel a feleősség alól, mert nincs is mi alól (!!), de teljesen egyetértek Veled.

Anyukádat próbáld meg mindenképpen rávenni, hogy keresse fel a legközelebbi Családok Átmeneti Otthonát és/vagy egy szakembert, aki megoldási alternatívát tud ajánlani arra vonatkozóan, hogy mit lehet apukáddal tenni a gyógyulás érdekében.

Sziasztok!

"mert itt elég sokan felmentettek" - ezen fennakadtam egy kicsit.:(

Nincs mi alól felmenteni a fórum indítóját! A lehető legjobban tette, hogy elköltözött otthonról és "vissza sem néz".

Arról nem ő tehet, hogy az édesanyja mindent eltűr az apukájának. Addig, amíg ép ésszel fel nem fogja az anyuka, hogy ez ROSSZ neki (nem elviselhető, hanem tarthatatlan), addig bárki bármit tehet, nem fog lépni.

Amíg anyuka folyton apukára van tekintettel, addig úgyis mellette fog maradni.

Ki tudja, talán annyira hozzászokott az "áldozat" szerepéhez, hogy már nem zavarja?

Én esetleg arról az oldalról közelíteném meg a dolgokat, hogy anyuka belássa, a férje érdekében kell lépnie valamit. Megmondanám anyunak, hogy egyre romlik apu pszichés állapota és előbb-utóbb az lesz a vége, hogy nem csak másban, hanem saját magában is kárt fog tenni. Hátha anyu ettől megijed és tényleg felkeres egy pszichiátert, vagy minimum a házi orvosnak beszél a problémáról.

Amíg valaki nincs ilyen szituációban nem tudja, hogy ez milyen "teher".

Egy szintig kötelesség segíteni, mert szeretjük, mert felnevelt, mert az anyukánk! DE! Jelen esetben anyuka nem sokat tett azért, hogy akár a két gyermekét 20-30 év alatt megvédje egy pszichopata támadásaitól.... bár ugye kötelessége lett volna...

Szerintem a tönkretenné alatt ezt értette: 28 vagyok, szerelmes, családot szeretnék. Szülni, férjhez menni, élni a SAJÁT életem... én ezt abszolút meg tudom érteni...

És azért ne rakjuk már az egyik gyerek nyakába a megoldás súlyát, mikor az anya évtizedekig nem tett semmit. Ráadásul felajánlottak neki segítséget, az nem volt jó... én a helyébe nem válogatnék....

Szereti még? Már az is eszembe jutott, hogy annyi kín és szenvedés után még mindig szereti/sajnálja.

El akar egyáltalán jönni? Mert itt már nem a lehetőségek, hanem a szándék a kulcs..... nem akarásnak nyögés (jelen esetben verés?) a vége....

Az utolsó mondatod nagyon bántja a fülem. "mert, nem teszem a kapcsolatom meg az életem azzal tönkre hogy, idetelepítem az egy szobába az egész családot, és fizetem helyettük az adósságot...."

Tönkretennéd az életed ha segítenél rajtuk?

Jaja, nem is kell fizetned semmit, hiszen ő csak édesanyád :) Ne haragudj, de ezen már csak mosolygok!

Azért remélem sikerül megoldani az ügyet!

Én megértelek ilyen szempontból. Minden ember felelős a saját életéért... anyukádnak már húsz éve is késő lett volna lelépni....

És igazából most sem neked kéne ezen agyalni, hanem neki.

Itt írtunk sokan sokfélét, ha már egyet is találtatok közte, ami megfogadható, már megérte elindítani a topikot. Én nem ítéllek el, teljesen átérzem a helyzeted...

Mindenesetre köszönöm a segítö szándékot és hozzásozólásokata.

Azért az a baj hogy az ember olyan könnyen odavágja a másiknak hogy ezt meg azt csinálnám...

Lehet hogy én vagyok a szemét de hozzánk nem tud jönni anyu mert kb.1000km-re lakom töle, itt nem találna munkát magának és a páromnak is elege van már ebböl a cirkuszból ö is már segített amit tudott...de talán lassan 28 és 33évesen elkezdhetnénk a saját életünket, a saját gyerekeinkkel. Nagyon szeretem anyut, és igyekezem bármiben támogatni amiben tudom, de nem azért dolgozik a párom sem - és most megint ö tart el a balesetem maitt- hogy az én családomat kerülgesse a másfél szobában. Arról nem is beszélve hogy anyunak otthon van a munkahelye a keresete, és adósság... amíg itt van addig ki fizetné azt is, az én párom egyedül???

Tudom hogy szerelem meg minden nah de nem fejös tehén ö sem!

Az ilyen válalszok meg hogy "akkor a híd alá, vagy aludjon mindneki egy ágyban" ne is haragudjatok de a valósággal összeegyeztethetetlen....jól hangzik, de azért ha konkrétan belegondol az ember gyakorlatilag barátok és rokonok hijján csak mi hárman vagyunk, anyu meg én a testvéremmel...szóval akkor üljünk a hid alatt vagy hogy???

Nagyon szívesen olvasom a hozzászósásokat és igenis van azért egy két tanács amit anyunak is továbbítottam, de azért az nevetséges hogy még én vagyok a szemét mert, nem teszem a kapcsolatom meg az életem azzal tönkre hogy, idetelepítem az egy szobába az egész családot, és fizetem helyettük az adósságot....

Igen, igaza van Mollynak.

Ha az én édesanyám (nincs testvérem, de átérzem, vagy egy legjobb barátnőm akire úgy nézek mintha az lenne) szóval az én kicsi családom lenne ilyen helyzetben, akkor igenis megfognám a kezüket és elvinném őket magamhoz! Kifogás nincs! Nincs arra kifogás hogy nincs pénz... Pénz az mindig van, csak van akinek kevés, van akinek több adatott meg. Ha ennyire szűkösen éltek, akkor igenis ha kell egy évig májkrémen és zsömlén élek, megpróbálok kölcsön kérni már mindenkitől aki él és mozog, vállalok pluszba mellékállást, de segítek édesanyámon, hiszen ő a legfontosabb a világon, vagyis a kis családod.

Ne hari, nem fikázni akartalak, csak kicsit olyan már ez az egész, hogy tanácsot kértél, mi próbálunk segíteni, te meg elmondod, hogy ezért meg azért nem lehet ezt megcsinálni, és a végén kihozzuk, hogy téged jól felmentünk, hogy te nem tudsz csinálni semmit, ez anyukád dolga lenne, és marad minden úgy, ahogy eddig.

Annyi különbséggel, hogy tiszta lesz a lelkiismereted, mert itt elég sokan felmentettek, hogy te nem tudsz tenni semmit.

Lehet, hogy egy kicsit kemény, és Csernus stílusban nyomom, de úgy érzem, hogy sokan magukra vették a problémádat, többek között én is (persze ez a saját hibám, mit foglalkozok mások problémáival, de sajnos ilyen vagyok), agyalunk rajta, foglalkoztat minket, elszörnyülködünk, hogy van ilyen sors, és a vége az, hogy téged felmentünk és megállapítjuk, hogy sorry, anyukád nem tesz semmit akkor minden marad így és teljesen felesleges volt ez az egész fórumbeszélgetés úgy ahogy volt.

Mindenki felteszi a kezét és megnyugszik, hogy igazából anyukád a hibás és ő a saját sorsa kovácsa.

Egyébként tényleg így van, hogy ha anyukád nem tud ebből kilépni akkor hagyni kell, csak szerintem ezt még a tanácskérés előtt is tudtad, tehát eleve felesleges volt bárkinek bármit mondani, mert úgysem lehet kivitelezni ezért, meg azért, meg amazért.

Vagy haladt előrébb a dolog, volt olyan tanács, amit tudtál hasznosítani, és történik ez ügyben valami előrelépés?

Én inkább ebből a kifogáskeresésből szerettelek volna kizökkenteni, hogy lépj valamit az ügyben, keress meg egy segélyszervezetet, és próbáltam felnyitni a szemed, mert ezen kívül itt szerintem senki nem tud mást tenni, mint seggbe rugdalni, hogy lépj!

Az meg, hogy én mit csinálnék az az én véleményem volt. Nem tudom ezek az erőszakos esetek mindennaposak-e, de ha igen, abban biztos vagyok, hogy ÉN elhoznám onnan az anyámat, mert úgy gondolom ennél rosszabb már nem lehet neki.

Kivéve, ha mazohista és ő jól érzi így magát.. bár kétlem, hogy így lenne.

Ha fél évente egyszer van ilyen, és egyébként szerető családot játszanak, akkor érthető lehet, hogy miért akar maradni.

De azért megnézném a húgodat is, hogy ilyen körülmények között hogy fog párt találni, családot alapítani, és úgy egyáltalán egészséges életet élni.

Ja, és ÉN ha a párom anyja lenne ilyen helyzetben, találnék rá megoldást, hogy magunkhoz vegyük, elhiheted.. ha kell egy ágyban aludnék vele, de nem verheti agyba főbe valaki.

Szép jó reggelt!

Gyorsan végig olvastam amiről lemaradtam... Én még mindig azon az elven vagyok (amit már többen mondtak) hogy anyud lépjen, (írtad valamelyik komiban hogy vannak anyudnak barátai) kérje meg hogy segítsenek. Biztos szívesen megteszik. Mind e mellett készítsd el ezt a felvétel (video vagy hang, amelyik kivitelezhető), és lépjen anyukád. Te már kiröpültél a fészekből, de a hugod még ott van. Félek attól ha hugod is a saját lábára áll, és anyud meg apud ketten maradnak, az akkor anyudra nagyobb szörnyűségek fognak várni... :(

Nem kell "védekezned". Én azt gondolom, nem a Te dolgod lett volna kimenekíteni ebből a kapcsolatból az anyukádat, hanem neki kellett volna már réges rég kilépnie. Ha magáért nem, érted és a hugodért mindenképpen.

Nem tartozol senki dolgáért felelősséggel, max. tanácsolni tudsz valamit anyukádnak, de azt meg már többször is megtetted.

Most lehet engem fikázni..de hova hoztam volna??? A testvérem még iskolába járt, és én is otthon laktam mert hiába dolgoztam 15-24órákat így sem volt elég a pénz...még egy nyomorult albérletre sem...ugyan külföldre mentem de nem azért mert olyan marha jó munkát találtam hanem mert a páromba beleszerettem...és eleinte nekem sem volt munkám...a párom tartott el - most a balesetem miatt megint- és nem várhatom el hogy, ö is dolgozik egésznap és akkor még az én családomat is idehozzam a 40négyzetméterre a nyakára úgy hogy egy szót nem tudnak németül csak magyarul...Nagyon könnyü másnak mondani hogy "ezt meg azt csináltam volna" de nagyon más az amikor az ember saját maga is kilátások nélkül ül a csónakban.

A másik többször tettem anyunak is ajánlatokat hogy segítek neki ha kell fizetni a másik albérletet ha egyedül megy, max. a hugommal...és aput elhagyja...söt arra is gondoltunk hogy kifizetjük valahogy akölcsönét és akkor saját maga tudná az albérletét fizetni..nah de ha ezt ö nem akarja akkor bele is szakadhatok nem fog menni a dolog, erre mondtam hogy az elsö lépést neki kell megtenni.

Nem akarlak elkeseríteni, de ahogy olvasgatom anyukád nem fog ebből magától kilépni.

Sajnos túlságosan fél, vagy még az is lehet, hogy szereti apukádat.

Ha ennyi idő alatt nem lépett, és nem adott neki az sem erőt, hogy legalább a gyerekeit megvédje, akkor ő ehhez túl gyenge.

Szerintem nem csak apukádtól kell őt megvédeni, hanem saját magától is... sajnos. :-(

Szerintem te élsz legkevésbé apukád hatása alatt már, te tisztábban kezded látni a dolgokat.

Neked kell felszívni magad, mint egy anyatigrisnek, odaállítani a pároddal, rokonokkal, és pár markos legénnyel (a párod csak ismer párat, ha nem felbérelni), vagy egy segélyszervezettel szervezkedve odamenni, összepakolni anyád holmiját és elhozni!!!!

Vagy megvárni míg belehal. Így sokáig nem fogja húzni.. ha más nem a lelki fájdalomba fog belehalni. Nem hiába műtötték a szívével.. 24 órás stresszt nem lehet sokáig bírni!!!!!

Ne legyen DE.. ebben a sztoriban nincs DE.. ez egy totál elmebeteg ember, és az is ugyanolyan hibás, aki nem tesz ez ellen a helyzet ellen semmit!

Ezt nem tudom felfogni ép ésszel komolyan, hogy miért nem hoztátok még el onnan régen. Erre nincs érv, hogy miért ne.

Mondjuk ha az én anyámról lenne szó, már régen fogtam volna és ha kell erőszakkal rángatom el onnan.. ha a híd alatt kell vele aludnom akkor oda.

Az én apám csak annyit csinált, hogy ha ivott és társasággal voltak, akkor anyámat fikázta és ez volt a vicces... mondjuk szerintem a barátai is elég gázak voltak, hogy ezen röhögtek és nem barmolták le, hogy hogy lehet ilyen bunkó.

Mikor tini lettem, és elég bátor hozzá, emlékszem egy ilyen összejövetel alkalmával én álltam fel, hogy mostmár hagyja abba, mert ez már nekem is sok.

Anyám mindent eltűrt tőle, majd 16 éven át simán eltűrte, hogy barátnői voltak stb. Szerelmes volt...és még lehet most is az. :-(

Valóban anyunak kell megtennie az elsö lépést erröl beszéltem is vele ma, mondtam neki hogy momentán innen amíg ö nem csinál semmit nem tudok segíteni maximum szörnyülködni tudok.

A kiabálásról annyit, hogy amikor szenteste nagyon elvert mert elborult az agya akkor én hiába kiabáltam, mert befogta a számat és úgy ütött tovább hogy a szomszédok ne halljanak semmit....Akkor is amikor a fakanállal megvert - csak ketten voltunk otthon- ahogy ütni akart felemeltem a kezem és elcsuszott a kanál, és a fejemet találta el és felrepedt a fejbör, akkor nagyon megijedt amikor csorgott le a vér a homlokomon...nah akkor pl. egyböl mondta hogy menjek a fürdöbe lemosni a fejem meg stb...