Lehet a gyermeket jogi úton kötelezni a láthatás betartására? (tudásbázis)

sziasztok.kemény órák állnak mögöttünk.Az utólsó momentum volt a legszivfájóbb.

Szószerint idézem az anyósom:a karácsony miatt akarnak találkozni a gyerekekkel.

Nekem rosszul esett,mert azt vártam ,hogy azt mondják,hogy azért szeretnék látni őket ,mert hiányoznak nekik.

Mi meg úgy döntöttünk,hogy jöjjenek.

Sms-t kell irni és várni.

Szia.

kedden kiderül,mert más ügy miatt találkozunk az ügyvédeink jelenlétében.Az ügyvéd szerint igy nem tudnak "úgy "viselkedni.Amúgy meg minden jegyzőkönyvbe kerül.

Kiváncsi leszek rá! Ez érdekes dolog!

Persze én csak a haragtartásra bíztatlak!!

Csak azt nem értem miért volt jó ez a herce-hurca a nagyszülők részéről!

Most hivott az ügyvédünk.A nagyszülök ügyvédje nem indit semmit mivel nem kapott megbizást.KÉRDÉS:Akkor miért fenyegetőztek??

Ezzel is csak fájdalmat akartak okozni,de nem a gyerekeknek hanem nekünk.Jövö héten találkozunk az ügyvédeink jelenlétében.Folyt köv...

Szia!

Mindkét félnek akarni kell a kapcsolat javítását, nem elég csak az egyiknek.

Sajnos ide vezet az, ha nem beszéljük meg a problémákat csak várunk. Persze az is egyfajta felfogás, hogy "majd az idő eldönti". Én ebben nem hiszek! Annak a híve vagyok, hogy bármi probléma kezdődött is el, mihamarabb megbeszélni!!! A sértődöttség, a "csakazértis" haragtartás rossz tanácsadó. Pillanatok alatt el tudnak fajulni a dolgok, egészen a pereskedésig is. Ha pedig az ember már tele van tüskékkel, lehet ugyan békülni, de már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt.

Ez az én szerény kis véleményem.

Még annyit: a gyerekeket meg lehet győzni, de nem erőszakkal, hanem szép szóval. Logikus indokokkal alátámasztva meg lehet magyarázni nekik, hogy mit és miért teszünk.

A nagyszülőknek most lett volna alkalmuk - hangsúlyozom nem voltunk ott, nem ítélkezhetünk -, hogy megpróbáljanak közeledni és nyitni a család felé. Megmagyarázni nekik, nyugodtan és békésen, hogy azért kérték a bíróságtól a láthatást, mert igenis fontos számukra, hogy találkozzanak.

A gyerekek olyanok mint a szivacs, beszívják az információkat, elraktározzák a látottakat, hallottakat.

Ezt a látogatást is "beszívták és elraktározták".

A nagyszülők most tudták volna elültetni azt a kis csírát, amiből esetleg kifejlődhetett volna valami..... de úgy látszik nem ez történt.

Most lehetett volna új alapokra helyezni a két család kapcsolatát. Nem hiszem, hogy ha ez most nem sikerült, ügyvédi és bírósági rásegítéssel fog.

Igazad van! Orvosi szakértői véleményt kellene kérni. Azzal talán - vagy így, vagy úgy - megoldódnának a gondok.

Bocsika, hogy beleszólok!!

Nem voltunk ott, nem láttuk-hallottuk az ott elhangzottakat, mégis az elmondottak alapján ennek nem így kellett volna történnie.

Szerintem - ha már elmentek gyerekestől, mindenestől - valahol a nagymamának is türtőztetnie kellett volna magát! Nem?

Végül is Ő a tapasztalt, idős. Csúnyán fogalmazva : neki kellett volna több eszének lennie!

Ha szépen fogadta volna őket, előnyére tudta volna változtatni a helyzetet: be tudta volna bizonyítani a gyerekeknek, hogy "Látjátok mi tényleg kíváncsiak vagyunk rátok és szeretünk, hiányoztok nekünk! És nem vagyunk mumusok!!!"

És akkor majdhogy nyert ügyük van!

...Mert a gyerekek érzik, hogy ki szereti őket. ....

Véleményem szerint - úgy tudom nem messze laknak egymástól (lehet nem így van, akkor elnzését) - egy ekkora gyerkőc ha kíváncsi a nagyszüleire el tud menni egyedül is. Még azon az áron is, hogy hazudik a szüleinek!

Nagy előnyöd van tagadhatatlan.

Neked valójában nem tetszik a más véleménye. Ragaszkodsz ahhoz, amit te gondolsz a dologról, és azt várod, hogy ebben mindenki megerősítsen.

A gyereket sajnálom csak.

Sok sikert!

huuuuuuuuuuu

olvasd már vissza magadat!

"Ők irogatják levélben,hogy nem akarunk velük találkozni és a gyerekeket sem visszük.NA TESSÉK!!Oda mentünk eleget tettünk a kérésüknek és ez lett belőle."

az alap hozzáállás a baj.

Kár hogy igy gondolod.

A gyerekeket nem hagyhatom egyedül,felügyelet nélkül,ezért vittük.VAGYOK OLYAN JÓ ANYA,HOGY FELESLEGESEN NEM TESZEM KI A FIAIM EGY ÚJABB VITÁNAK.Nem azért mentünk,hogy megvitassunk dolgokat,csak kértek valamit és mi odaadtuk nekik.Ők irogatják levélben,hogy nem akarunk velük találkozni és a gyerekeket sem visszük.NA TESSÉK!!Oda mentünk eleget tettünk a kérésüknek és ez lett belőle.

Nem vagyok ellenséges.

Mióta beleástam magamat a témába, azóta dühít, a segítünk haragudni mentalitás.

Az szintén, hogy van olyan szülő, nemtől függetlenül, aki tudja a frankót a gyereknek, és senki mástól nem fogad el semmit sem. Sem tanácsot, sem élettapasztalatot.

Attól pedig kinyílik a bicska zsebemben, hogy mindenközben nem veszik észre sokan, hogy a gyerekükkel szórakoznak.

Vegyük ezt a mostani dolgot. Ha eddig magyarázott az anyós, meg feljelentgetett, akkor miért gondolja bárki is, hogy egy látogatástól megjavul?

Ha pedig nem, akkor mindek kell vinni a gyereket? Ez nekem kiprovokált felesleges harc. Ha tudtuk előre hogy szájkosár kell nekik, akkor nem visszük a gyereket. Majd akkor visszük, ha megígéri, és be is tartja, azt hogy nem hangoskodik. Majd akkor kap gyereket. De KAP!!!!

Ez a mostani „Főleg azért sem ,mert a gyerekeket is oda vittük nekik.” Arról szól az én olvasatomban, hogy látod kisfiam, a nagymamád egy debil barom, akinek elvittünk, de ő mégis,!!!!!!!!!!!!! és milyen jó hogy itt voltunk mi a szüleid, akik ezt tudtuk előre, és meg is védtünk tőlük! /persze hogy tudták, hiszen kiprovokálták!/

Érthető volt ugye? Kérni, és kérni. Amikor adnak, akkor adni. A gyereket pedig nem tenni ki ilyeneknek, mert ezek bizony erősítik, azt hogy a nagymamáék a mumusok.

Ha pedig tényleg mumusok, akkor a törvény azt is definiálja. Tessék továbbmenni és elmeorvosi szakvéleményt kérni. A szakvélemény kiadási határideje halasztó hatályú a láthatásban. Ha normálisak, akkor beégtek, ha pedig nem akkor el van intézve egy életre a dolog. És nem kell többet félteni Pistikét a gonosz vasorrútól!

Igazából nem értem miért vagy ellenséges.

Mi nem veszekedni mentünk,hanem a levelükben kértek valamit amit elvittünk nekik.Az hogy az anyósóm nem birt magával megint nehogy már a mi hibánk legyen!Főleg azért sem ,mert a gyerekeket is oda vittük nekik.Az ügyvédünk is megrökönyödött ezen a viselkedésen.Most már Ő intézi a gyerekek ügyét is.

Már megbocsáss, de a te életed, és az itt beíró élete között van egy kis különbség.

A gyerekét nem kínozzák, és nem méreg inekciót adnak neki, hogy ennyire védeni keljen!

Ez a más véleményen vagy mint a 99%... na ez nem igaz.

Van itt olyan anyuka, aki tökéletesen levette a dolog lényegét és megoldásra buzdított. Ez a ne vidd a gyereket, meg én is lerugdosnám a veséjét aki a gyerekemhez, ér…ezen csak nevetni tudok.

Kicsit összekeveritek az anyatigris fogalmát a 3 osztályos börtönőr fogalmával!

Általánosságban: egy gyereknek nem csak anyja van! Van apja, és vannak nagyszülei.

A jog nagyon helyesen definiálja a láthatás kötelező jellegét. És nem hibá ír elő nagyszülői láthatást. /csjt*/ A gyerek, mint te is tudod egy kis szivacs. Minden magába szív. Ebbe bizony beletartozik a nagyszülői viselkedésminta is! A férfi-női, apa-lánya, anya-fia, nagyszülő meny, stb. viszonyulásformák, életképek, határozzák meg a későbbiekben a gyerek szexuális identitását személyiségét, a nemekhez való viszonyulását. Amiről te beszélsz a mindent a gyerekemért anya, aki egyedül próbálja megváltani a világot, és ráadásul fiút nevel… nos elég mindezt beütni a keresőbe, ne én írjam le neked, hogy milyen veszélyeket hordoz mindez. Ha csak két különböző helyről olvasol, akkor rájöhetsz: a gyereket nem védeni kell, hanem egyengetni az útját! És lehetőleg engedni normális kapcsolatok kialakítására. Családon belül is, lévén mondják az okosok, a szülőről történő leválás akkor kezdődik amikor megszületik a gyerek!

Nem haragudni segítek! Egy gyerekről van szó!

Te sem voltál ott nem tudod mi zajlott le! Te más véleményen vagy mint itt a hozzászólók 99 %-a!

Az én lányom is sok mindent átélt az apjával!! Lelkileg összetőrte!! Tudod milyen érzés ez egy anyának?????

Én a gyermekem érdekeit nézem mindig még most is pedig már felnőtt!!!!

Egyáltalán nem biztos, hogy harcosan induló beszélgetésre mentek!

Igazi rák vagyok!! Egy anyatigris!!!!

Bocs de nem bírom, hogy te harcolsz egy olyan ügyért, amiben nem vagy benne.

Nem voltál ott, nem tudod mi zajlott le.

Az anyját nyilván senki sem szereti, ha szidják, ezért a kérdésed eleve úgy volt feltéve, hogy kiprovokálja az egyedüli helyes választ.

Egy eleve harcosan induló beszélgetésre pl. én, nem vinnék gyereket. Miért nem ezt veszed észre inkább? Miért haragudni segítesz?

A véleményemet leírtam. Kiegészítem.

A gyerek azt kér, amit hall, amit tapasztal, Ill. amire rá van vezetve.

Nem ítélem el a ti hozzáállásotokat, nyilván ekkora gyerek előtt nehéz az infót szűrve áramoltatni, egy ilyen családi viszály közepette.

Viszont gondolj bele abba, hogy vajon mi baja lehet a gyereknek, ha elengeded, és mehet a nagyszülőkhöz? Nyilván semmi. Nem kell minden gyermeki sirámot komolyan venni!

Kicsit tedd félre a harcos amazon szerepet, és lehet hogy pár elengedés mindent megold. A gyerek meg alapvetően önálló lény de mégis azt teszi, amit szeretnének hogy tegyen. / alapvetően elvárásoknak próbál minden gyerek megfelelni!/ Beszélj szépen a nagyszüleiről, meg hogy mennyire szeretik őt. És te is szeresd őket, vagy legalább próbáld meg. Az se baj, ha elhiteted vele, hogy minden eddigi probléma rendeződni látszik.

A hiteltelen érvelés nem segít. Legyél hiteles, és higgy abban amit mondasz!

Szerintem nem ártana beszélni az értelmesebb nagyszülővel, és ugyanezt elmondani neki. Harc nélkül. Ha kell feküdj le! És engedd győzni! A harcban sosem a győztes győz.

Hajolj, meg ha észérvet hallasz, és ne válaszolj vissza. Mosolyogva közöld, hogy megy a gyerek hozzájuk, mert szereti őket, és mert te is szeretnéd végre rendezni a viszályt. Említsd, meg hogy nem lehet ütközőpont a gyerek.

Pont.

Ne menj bele semmilyen harcba sem!

Ha valakihez kedvesen szólnak, mosolyognak, akkor igen nehéz fogást találni!

Ne hülyének nézd őket, csak tiszteld az érveiket! Lehet hogy az egész viszály valami apró tyúkperen alapul, vagy félreértésen. Kérdezd, meg hogy a te helyedben ők mit tennének? Adjanak tanácsot! A tanácskérés megint egy érdekes dolog, nincs ember még a haragos sem, akit ha megkérnek, ne érezne késztetést, arra hogy segítsen. Ha figyelmesen hallgatsz!!! Akkor sok új info birtokába is juthatsz!

Kérd meg azt akivel sikerül beszélni, hogy segítsen megoldani a problémát, mert szeretnél a gyereknek nagyszülőt, és látod hogy szenved a hiányától! Kicsit a hiúságukat is simogasd meg. Tégy úgy, mintha nem volna különösebb jelentősége annak ami eddig történt. Ha látják, hogy ugrasz minden szemvillanásra, akkor erőt kapnak. Te csak mosolyogj bármit, mondanak. Ne fölényesen csak emberin.

Alapvetően legyél nagyon emberi.

És ne zárd el tőlük a gyereket.

Akármit tanácsolnak is itt, csak magadra hallgass. Könnyű a klaviatúra mögül más életében idegen veséket rugdosni.

Szelektáld át az infot, és tedd a magadévá, ami szimpatikus.

Ha ismernéd az eddigi helyzetet nem igy vélekednél.

Mi engednénk,de a gyerek kéri,hogy NE!aZ IGAZI SZÜLŐ MINDENT A GYERMEKÉÉRT !!

Amikor iskolába jártam,vagy dolgoztam akkor sem számithattunk rá,pedig egy udvarban laktunk.

Édesanyám beteg és ő utazott azért,hogy el tudjak menni iskolába.Lenézik anyukámat is mert kisnyugdijas.PEDIG NEM A PÉNZ ÉS A "DRÁGA AJÁNDÉKOK KELLENEK!!Hanem az apró dolgok,mint a biztonság és a feltétel nélküli szeretet.A dédnagyszülöktől is eltiltották a gyermekeimet,mert azok pénzt adtak nekik,amiből bicikli,ruha,vagy játék lett.Ezeket mind meg is mutattuk a dédiknek,hogy lássák mi lett a kapott pénzből.6 hónapja nem láttuk őket,mert a férjem inkább nem megy minthogy az anyjáékkal kelljen veszekedni.Ami elég rossz döntés,de ha idejönnének hozzánk akkor nem lenne támadható a dolog.Viszont a dédik sem jönnek,pedig van rá módjuk...

Csak annyit:

az a nagyszülő, aki a törvény erejével megy az unokájáért - aki mellesleg nem akar hozzá menni! - nem hiszem, hogy a "jó" nagyszülő kategóriába tartozik. Tudod, ha én szeretek valakit, az ő érdekében képes vagyok lemondani róla!

Nem godnolom, hogy itt a nagyszülői szeretet hajta őket! Inkább a bosszú!

Az igaz, hogy a gyermeknek szüksége van a családjára... de könyörgöm! akkor se az ügyvédek döntsék már el, hogy márpedig neked itt a nagyanyád menjél hozzá!!! Egy gyerek tudja, hogy ki az aki szereti! Egy gyereknek ezt nem kell mondani!!! Hiába tépjük itt a szánkat! HA a gyerek nem akar menni, akkor senki ne erőszakolja megy, hgoy mégis! Akármennyire a nagyanyja/nagyapja!

Te mást élsz át! Neked van egy elromlott házasságod, ahol -sajnos- a nejed a gyereket használja eszköznek, hogy téged büntessen! - mert tudja, hogy neked ez fáj a legjobban! Aljas dolog, ezt mélyen elítélem!!

És igen, a gyerekeimért mindenre képes vagyok! Akár a veserugdosásra is! :)

Én bevallom nem értem az egészet.

Mi az hogy nem akar menni a gyerek a nagyszülőkhöz?

Vajon miért nem akar?

Miért nem olvasom a kérdést feltevő hölgytől, hogy bizony, hibáztunk… mert akármi is történt! Miért a másik a bűnös? Miért csak a másik a bűnös? Az önvizsgálatot nem érzem ebben a helyzetben. Azt viszont igen, hogy mindenki elvakultan szemellenzősen biztatja az anyát, hogy ne engedje! Mit ne engedjen? Nem a vérpadra viszik a gyerekeit! Ha a láthatásért harcolnak a nagyszülők, akkor nyilván vannak érzelmeik is! Ettől azért igen dicséretes megfosztani a gyerekeket ugye?

Az én jelenleg még feleségem, is hasonlóan cselekszik. Az édesanyám a büdös életben sem látni az unokáját, ha nem vinném hozzá! Minden egyes alkalommal, amikor nálam van a kisfiam, elviszem hozzá, és az elején még nem akarok ide menni gyerek mára odajutott hogy sír ha nem látja a nagymamáját 3 napig!

Persze,,, mi válunk. Ilyenkor a nők pedig tromfolnak, az eszközt pedig nem nézik!

Anyám volt, aki a legtöbbet segíttetd a „menyének” és mégis ellene fordult ok, /és ész!/ nélkül!

Anyám bele volt / van betegedve, hogy nem láthatja feltétel nélkül az unokáját! Persze sosem perelne, mert megoldom a dolgot, és viszem hozzá!

Ha a kedves nejemen múlna én, sem látnám a gyerekemet! Nemegyszer alá akart velem íratni különböző nyilatkozatokat, hogy mondjak le a gyerekről! A saját gyerekemről!

Ez csak példa volt, sajnos a saját életemből!

Tudomásul kellene venni végre, hogy a gyereknek van apja, anyja, és nagyszülei. Azt is tudomásul kell venni végre, hogy nem elég, az anya, vagy jelen esetben apa-anya nevelése a gyereknek. Szüksége van egyéb kötődésre is családon belül! A gyerek pedig olyan, mint a napraforgó! A napot itt a szülei helyettesítik. Oda fordul ahova fordulnia, kell. Ha otthon azt halja, és ezek szerint úgy is volt, /van nevelve, hogy a nagyszülei a gonoszok, akkor nyilván ő is ezt az álláspontot fogja képviselni. Mert meg akar felelni a szülei elvárásának! Mert szereti őket! Viszont feltételezem a nagyszüleit is!!! Szereti! Mint ahogy az én kisfiam is rajong a nagymamáért, hiába próbálják / próbálták teletömni a fejét mindenféle hülyeséggel a segítő jóindulatú családtagok!

Az itt olyan nagyon segítőkészen irkáló anyucik a veserúgók és társaik, szerintem elvakultak, és nem a valós problémát látják. A megoldás nem a gyerek eltiltása, és sérülté nevelése, hanem a normális családi kontaktus fenntartásának elősegítése!

Majd ha azt olvasom a beíró anyukától hogy a gyerek szület6ése óta forró vassal sütögetik a annak talpát a nagyszüleik, akkor érdemes elgondolkodni azon hogy tényleg jogos-e az eltiltás. Addig viszont egy olyan viszályt érzek, amibe a gyerek bele van rángatva.

A gyereket, mint írtam tisztelni kell. Önálló személyiség. Viszont vannak szabályok, mint az idősek tisztelete, a buszon való helyátadása, stb., amiket nem lehet überelni. Be kell tartani, és tartatni! Jelen esetben a szülők, feladta az volna, hogy nem ellen nevelnek, és nem a gyerek előtt beszélik meg a nagyszülői problematikát, és esetleg adott esetben ráutaló kérdéssel adják gyerek szájába a az elutasító választ! A feladat az volna, hogy odafordító neveléssel kivonják a viszályból a gyereket. A kapcsolatot normalizálják, és megpróbálják helyrehozni a nagyszülő –gyerek, kapcsolatot.