Legyőzhető a távolság? (beszélgetés)
Ha az egyik nem bírja akkor a másik hiába próbálgat itt bármi félét is legyőzni. Úgy hogy kizárt dolog
Miskolc-Pest az nem távolság szerintem.Ha két ember szereti egymást nincs az a távolság amit ne lehetne legyzni. A szerelem hidja öszekapcsol titeket.
Állj hozzá pozitívan! A szerelem mindent legyőz és lehet nemsokára a távolság is megszűnik!
Szia nyelvtudással, de amit otthon annak neveznek az édes kevés itt... És tényleg iszonyat hidegek. Én frankok között élek és azt mondják, hogy még a más németek sem szeretik őket. Én majdnem idegösszeroppanást kaptam mikor 2 év után találtam munkát és behülyítettek hogy ha 3 hónapot dolgozok nekik ingyen akkor megkapom az állást, én vállaltam mindent. A végén elfelejtettek szólni, hogy betöltötték az állást, ha én nem kérdezek rá nem mondanak semmit. Ennek már több mint egy éve. Ja és hozzáteszem olyanokat mondtak rólam ami nem volt igaz...3 hónapig utána emberek közé nem akartam menni. De haza sem, hisz otthon épp akkor 2 korábbi kolléganőmet bocsájtották el. (gyógypedagógus a végzettségem --szóval otthon sem lett volna helyem)Pedig hazamentem volna. Az volt számomra akkor a legjobb megoldás hogy maradjak, és ugye az idő mindent megold. Most áprilisra várjuk az első kisbabánkat. Pazar ellátás mellett amit otthon el sem lehet képzelni. Szóval mindig kárpótol az élet, csak sosem tudhatod hogy milyen területen.
Igen ez nekem is eszembe jutott,de sajnos most 7végén nem tudunk megint találkozni:(
Köszönöm,én is remélem....
Szerintem azt érezni fogod...
Először én sem tudtam. Aztán belegondoltam, hogy miért érné meg neki 8 óra vezetés, benzin és idő, hogy jöjjön hozzám amikor csak tud, ha csak játszik velem? Arra közelebb is kapna mást...
Remélem teljesül az, amire vágysz:)
minden nap beszélünk,vagy netezünk,hát nem tudom hogy lesz..nem merem beleélni magam,mert még nem tudom,h mennyire gondolja komolyan..
Szerintem először is mindkét félnek érettnek kell lennie egy ilyen kapcsolathoz. Meg kell érnie a gondolatnak, hogy kiéltem magam, társat keresek akár egy életre.
A miénk is nehéz volt, én M.o, ő külföld, köztünk 600km, ráadásul néha szombatonként is dolgozott. Próbáltunk 2 hetente talizni, de volt, mikor csak havonta jött össze. Az első félévet lehúztuk csak sms-ezve, mert nem volt nete. Volt nagy telefonszámla... Aztán lett net, kamera és mikrofon, aztán már nem volt annyira rossz. Minden este beszéltünk. Éreztem, hogy komolyan gondolja és furcsa módon emiatt jobban megbíztam benne, mintha egy városban éltünk volna. Még nem voltunk 1 éve együtt, mikor hozzáköltöztem külföldre. Nem szabad sokáig húzni, mert az utazgatáshoz idő, pénz kell, no meg nagy szerelem...És ez utóbbi mint tudjuk, múlandó. Bár még nem érzem:)
Szóval ki lehet bírni nagy távolságot, de csak ha van internet, tudtok rendesen kommunikálni és ha csak virtuálisan is, de részt venni a másik életében. Ez nagyon fontos.
Kedves sariya! Nem értek egyet azzal, hogy persze, sikerül, csak akarni kell...az nem elég, szerintem! Álmatlan éjjelek nélküle, szívrepesve várni azt a bizonyos idöpontot (olykor hónapokat!), mikor újra találkoztok, de mikor veled van, megszünik a külvilág, a hétkoznapok nem szürkülnek el! Erika 84 cipöjében járok én is, és ö is tudja, milyen mindez...ha elég erös ez a szeretet, meg a bizalmatok és van elég kitartás, miért ne menne?...csak a fentiekkel kell számolni. Nekem nagyon nehéz volt, de mindig az volt elöttem, hogy tudtam, hogy ennek az állapotnak elöbb utóbb vége lesz...és valóban...Erika! Te nyelvtudással jöttél ki? Èn olykor úgy érzem, nekem nehezebb a németek hidegségét megszokni, mint a páromra várni olykor 3 hónapot...
Valóban legyőzhető, hisz nincs lehetetlen
legyozheto ha akarjuk.
exemtol 200 km valasztott el, es hozzamkoltozott mikor osszehazasodtunk.
volt egy parom, aki utanam jott angliaba.
valamiert elromlott kapcsolatok, de a celert nem ismertunk akadalyt.
most a parommal minden hetvegen talalkozunk, mert 35-40 km-re dolgozunk egymastol. de ez nem jelenti azt hogy ne szeretnenk egymast :)
Azért tök jó olvasni,hogy nem egy lehetetlen dolog:)
Mi a párommal leküzdöttük a távolságot. Ő szentendrén lakott én meg sopronban, és már 2,5 éve együtt vagyunk nagyon boldogan. Van már egy gyönyörű kisfiúnk is. Az elején nehéz volt távkapcsolatba élni de ez volt a szerelmünk próbája.
nekem másfél év alatt ráment a házasságunk,mert ő kinn dolgozik!
de van akinek jó ment!
hát ez nem mi voltunk,pedig 8 évet együtt voltunk!
de így legalább időbe kiderült,hogy nem működik!mindkettőnk külön életre rendezte be magát,míg kinn volt!
azóta is kinn van!
Köszönöm:)Nagyon szeretném:)
Neked is legalább ugyan ilyen jó társast kívánok mint az enyém :))) Legyél nagyon boldog!!!
Örülök neki:)
Hát nagyon remélem,hogy az idő nekünk dolgozik majd:)
"Persze azt nem mondom nagyon hiányzott" szóval azt akartam írni hogy nagyon hiányzott :)
"Mindent túl lehet élni, csak a halált nem"
(Male family)
Persze értem. Tudod akkor még fősulira jártam meg dolgoztam és olyan gyorsan teltek a napok, egy perc szabadidőm sem volt. Beszéltük is, ha kisebb lenne a távolság akkor sem biztos hogy a hétvégéken kívül olyan sokat láttuk volna egymást. Persze azt nem mondom nagyon hiányzott. De most nagyon boldogok vagyunk így együtt :)
2 hónap.
De nálunk voltak tényezők ami miatt felgyorsultak a dolgok.Szerintem lakva ismeri meg az ember a másikat,és felnőtt fejjel nem akartam udvaroltatni magamnak 330 km-ről.
De nem bántuk meg.Ennek másfél éve.
Nincs bennem bizalmatlanság,és furcsa mert eddigi barátaimnál mindig az éreztem,h hiányoztak ha nem voltak mellettem..de ő nem hiányzik..nem élem meg hiánynak,hogy távol van,de nagyon rossz,h nincs itt velem.Már ha értitek mire gondolok..
És tényleg a távolság miatt csak egyre jobban vágyom rá..és csak remélni tudom,h ez csak erősödni fog..és nem kihunyni..
IGGGEN...leküzdhető a távolság! :)
TAPASZTALAT
Ez neked kell érezned. Ki lehet bírni, nehéz nagyon de tudod amikor megérkezett annál nagyobb boldogság nem volt :) Minket 850km választott el. És kéthetente jött haza. Persze mikor elment a szívem szakadt meg. De a férjemben nem kellett csalódnom, ő most is olyan mint akkor. A másik a bizalom. Ha ez nincs meg nincs értelme az egésznek!
Mi eleinte csak hétvégente találkoztunk aztán összeköltöztünk.
Igen!
Mi a párommal 330 km-re laktunk egymástól.Ma már együtt élünk és boldogok vagyunk:)
De ezt hogy lehet kibírni,vagy hogy bírja ki egy kapcsolat,h mondjuk csak 7végente vagy 2hetente vagy akár csak havonta találkoznak az egymástól távolélő párok?
És pontosan így van... csak rajtatok múlik!!!
További ajánlott fórumok: